Ha év eleje, akkor férfi kézilabda világbajnokság. Fél hónapig kézilabdázóinkért szurkolhattunk az egyiptomi rendezésű tornán. Cikkünkben végignézzük a magyar csapat összeállítását, valamint az eredményeket.
A magyar csapat eddigi legjobb szereplése az 1986-os vb-n volt, amikor is a remek formában lévő együttes ezüstéremmel tért haza. Ez után 9 évet kellett várni, hogy újra éremért játsszon a gárda, de sajnos egy negyedik hellyel kellett megelégednie. Külön érdekesség, hogy a mostani szövetségi kapitány, Gulyás István is derekasan kivette a részét az 1997-es vb-menetelésben.
A világbajnokság kezdete előtt nagyon sok együttes játékosa produkált pozitív tesztet, így kérdéses volt, hogy lebonyolításra kerül-e egyáltalán. A magyar válogatott a tervezett összeállítással utazott ki Egyiptomba, egyik fontosabb hiányzója a Telekom Veszprém kézilabdázója, Ligetvári Patrik volt.
A generációváltás már pár évvel ezelőtt megkezdődött, és úgy tűnik, a több éves munka mostanra érett be. Gulyás munkáját a Veszprém korábbi klasszisa, a spanyol Chema Rodríguez mint másodedző, illetve az FC Barcelona és a Veszprém kétszeres BL-győztes-átlövője, Nagy László mint csapatmenedzser segíti.
Többen nemrég robbantak be a válogatottba: Győri Mátyás, Rosta Miklós, Nagy Bence, Pedro Rodríguez, Máthé Dominik és Hanusz Egon. Érdemes kiemelni Rosta Miklós teljesítményét, hiszen remekül helytállt Bánhidi Bence mellett a beálló poszton, illetve nem szabad elmenni Máthé Dominik hatalmas átlövései mellett sem, hiszen a fiatal jobbátlövő közel 70 %-os gólszerzési arányt produkált.
Természetesen a rutinosabb vezéregyéniségek a hátukra vették a csapatot a fontosabb pillanatokban. Lékai Máté remek irányítóként záporozta a gólokat Lengyelországnak, Mikler Roland nagyszerű védéseket mutatott be meccsről meccsre, Ancsin Gábor a védelem egyik alapembereként nagyszerűen dolgozott össze Sipos Adriánnal. Érezhető volt a fiúkon, hogy felszabadultan kézilabdáztak a spanyolok elleni meccsig, folyamatos volt a játék, a beállósainkat jól játszották meg, viszont a szélsőkhöz ritkábban jutott el a labda.
A magyar csapat 35 évvel ezelőtt produkált ilyen statisztikát legutoljára, hiszen ahogy akkor, úgy most is öt győzelemmel kezdtük a bajnokságot, és mindig más játékosunk kapta az MVP díjat. Ebből is látszik, hogy nem csak egy ember nyújtott remek teljesítményt a gárdából.
A Zöld-foki Köztársasággal csaptunk össze először, azt követte Uruguay, Németország, Brazília, Lengyelország, Spanyolország, majd Franciaország. A legszorosabb mérkőzést a németek ellen játszottuk (28–29), amivel megerősítettük a csoportelsőséget, majd a középdöntő második fordulójában a lengyelek elleni meccs feltette a pontot az i-re, hiszen biztos negyeddöntős lett a csapat, azaz a szövetség által kitűzött célt a fiúk teljesítették. Az utolsó középdöntős meccsünket sajnos elég nagy különbséggel vesztettük el (36–28) a spanyolokkal szemben, de legalább a fontos kulcsemberek pihenőt kaptak, hogy a franciák elleni negyeddöntőre újult erővel térhessenek vissza.
Hatalmas bravúr lett volna a legjobb négy közé jutás, de a világ- és olimpiai bajnokokat felvonultató francia együttes bizonyult jobbnak. A mieink jól kezdték az első félidőt, gólt gól követett, ám egy hosszabb magyar gólcsendet követően a gallok egyre jobban zárkóztak fel. A második félidőben többször volt gödörben a csapat, és sajnos az egyre fáradó Lékai Máté sem tudta kihúzni belőle a srácokat. Az 55. percben úgy tűnt, hogy a vébé véget ért számunkra, de a fiúknak helyén volt a szívük, az utolsó percekig küzdöttek, és behozták a háromgólos hátrányt, ezzel hosszabbításra mentve a mérkőzést. A kétszer öt perces hosszabbítás során sokat hibáztunk, büntetődobást hagytunk ki, labdát adtunk el, így 35–32-re az olimpiai ezüstérmes gárda nyerte meg a mérkőzést.
Igaz, nem sikerült a továbbjutás, de mindenképpen biztatásra ad okot a fiúk teljesítménye, hiszen 7 mérkőzésből 5-öt megnyertünk, egy világbajnoki ezüstérmes norvég válogatott előtt végeztünk, és csupa világklasszisból álló csapatok mögött lettünk 5. helyezettek.
Képek forrása: MTI/Illyés Tibor, Kovács Anikó/MKSZ, Jonathan Nackstrand/AFP, Anne-Christine Poujoulat / POOL
