„Elmondhatjuk, hogy a BEAC-ot sikerült átvezetni a 21. századba” – Interjú Simon Gáborral, a BEAC igazgatójával

Nemrégiben került publikálásra a BEAC 2019-es sportolói statisztikája. Ebben kiderült, hogy hányan sportoltak a BEAC-ban, mely karokról voltak a legtöbben, melyik sport volt a legnépszerűbb. Az eredményekről, a további fejlődési lehetőségekről és az idei év terveiről beszélgettünk Simon Gáborral, a BEAC igazgatójával.

Miről is szólt tulajdonképpen ez a felmérés, ki készítette ezt?

Ez a klub sportolóiról, a klub működéséről szóló kimutatás. A teljes 2019-es évet veszi alapul. Benne vannak a BEAC tagsággal rendelkező, illetve tagsággal nem rendelkező sportolói, és az általunk szervezett rendszeres sportolási lehetőségeken résztvevők adatai is.

Mit tudsz elmondani a számokról? A statisztika szerint 7576 fő, aki a BEAC szervezésében sportol, és ebből az ELTE-sek több mint 5500-an vannak. Ez az ELTE-s hallgatók negyede nagyjából. Sok vagy kevés ez a szám?

Ez elég nagy szám. Az egyik legnagyobb sportközösség vagyunk Magyarországon. Örülünk annak is, hogy az ELTE-s hallgatók nagyon nagy számban fordulnak meg a BEAC-ban. Úgy gondolom, hogy ezek jó számok, büszkék lehetünk rá. Természetesen emellett az ELTE hallgatói még más klubokban is sportolnak, így ha összességében az ELTE-s hallgatók sportolási szokásait nézzük, akkor bizonyára eléri a 30%-ot. Az Eurobarométer 2017-es adata szerint a felnőtt lakosság 33%-a aktív, és ebből 5% sportol egyesületi keretek között. Mi szeretnénk, ha ez a szám még magasabb lenne. Hiszünk a sportegyesületek erejében!

Milyen fejlődés volt az elmúlt tíz évben? Látható, érezhető a számok alapján előrelépés?

2010 körül kb. háromezer főről indultunk, és ez több mint duplájára nőtt. Ehhez hozzájárult nagyban az is, hogy a sportági kínálat jelentően megújult. A BEAC-ban űzhető sportágak sokkal inkább szólnak a mai fiataloknak. Elmondhatjuk, hogy a BEAC-ot sikerült átvezetni a 21. századba, és sikerült egy olyan sportági kínálatot kialakítani, amivel meg lehet szólítani a mai egyetemistákat.

Ezt jó hallani. Egyre többen választják a kredites testnevelést, mi ennek az oka?

A választható testnevelés kurzusok száma nő. Az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézete által szervezett testnevelés kurzusok egy részét tartjuk csak mi, szóval összességében ez a szám is még nagyobb. Elmondható, hogy gyakorlatilag az ELTE délelőtti, testnevelésre használható kapacitását teljesen kimerítjük évről évre. Ki lehet jelenteni, hogy így maximumom pörög a testnevelés. Kapacitásbővítésre lenne szükség, hogy ez a szám tovább emelkedjen. Örömmel vennénk, ha az ELTE-n is újból lenne kötelező testnevelés, ahogy a nagy egyetemeken általában van is Magyarországon. Fontos üzenete van a testnevelés- vagy sportórák kötelezőségének.

Milyen tárgyakat vesznek fel testnevelésként?

Legnépszerűbbek a labdás csapatsportok: futsal, röplabda, kosárlabda, kispályás foci, de népszerűek az erőnléti sportok, az aerobik különböző válfajai, a cheerleading, a polefitness és a jóga. A futás és az úszás szintén slágerszámba mennek.

Látni lehet, hogy több női sportoló van, mint férfi. Miért alakult ez így?

Főleg a sportági kínálatnak köszönhetően. De a számokat erősíti például a Női Kosárlabda Szakosztályunk is. Így a jellemző sportolási trendekkel ellentétben több nő, mint férfi sportol a BEAC-ban.

Két sportág emelkedik ki a mezőnyből. A foci az egyik, itt főképpen az egyetemi bajnokságból kerülnek ki a sportolók; a másik az aerobik. Hogyan lehetne elérni, hogy a többi sportág is felzárkózzon erre a szintre?

Soha nem szerencsés, ha a sportágakat egymáshoz hasonlítjuk. Könnyen félreértésekre adhat okot. Számos sportági sajátosság van: az említett két sportág szervezhető például a legkönnyebben nagy létszámban. Könnyen tervezhető, szervezhető és nagyon népszerű sportokról beszélhetünk. Elérhető és jó infrastruktúrája van az ELTE-n mindkét sportágnak. Ez is segítség. A legtöbb embert ezekkel a sportokkal lehet megmozdítani egyszerre. Nem is feltétlenül az a cél, hogy ilyen számokat érjen el a többi sportág is, de a polefitness, amiről talán nem is gondolnánk, közel 200 fő körüli résztvevővel működik „békeidőben”, ami hatalmas szám.

Hol a leglátványosabb a fejlődés, és hol vannak a legnagyobb visszaesések?

Újkeletű, újabb alapítású sportágak robbantak be az elmúlt években, és ezeknél nőtt jelentősen a létszám. Ezek főleg rekreációs céllal űzött, úgynevezett szabadidősportok. Aerobik, TRX, kettlebell, funkcionális edzések, jóga, spinning, polefitness. A régebbi, úgynevezett hagyományos, klasszikus sportágak, amelyek óriási és sikeres sportmúlttal rendelkeznek a BEAC-ban, mint az atlétika, sakk, tájfutás, labdarúgás, kosárlabda, szintén szép számokkal dicsekedhetnek. Persze időről időre meg kell újulni, de örömmel mondhatom, ahogy a számokból is látszik, a BEAC szakosztályai nagyon jó állapotban vannak. Például a természetjárásnál még most is, a pandémia ellenére is, kiemelkedőek a számok. Ennek alapja egy nagyon jó csapat, amiben az egyetemistáktól a veteránokig sok korosztály képviselteti magát. Tanárok, diákok egyaránt. Kiemelném még, hogy az atlétikában és a sakkban is komoly utánpótlás van. Az elmúlt évek fejlődése sokszor kisebb versenyt is hozott, a szakosztályok jó hatással voltak egymásra, kölcsönösen tudtak egymástól tanulni, ami mindenkinek az előnyére vált.

Sok ELTE-s edző is van. Cél, hogy minél több ELTE-s edzővel dolgozzatok együtt?

Olyan kollégákkal dolgozunk együtt, akik ismerik az ELTE-t, akik az egyetemistákkal megtalálják a hangot, ennek is köszönhető, hogy 121 edzőből 65 ELTE-s. Ez egy nagyon jó dolog, így lehet leginkább közösséget építeni. Sokkal barátságosabb, családiasabb lesz ettől a hangulat, és vonzóbb az újonnan csatlakozóknak is. Aki bejön hozzánk egy edzésre, az otthon fogja érezni magát, egy ízig-vérig egyetemi közösségben. Itt nagyon fontos szerepe van az ELTE Hallgatói Önkormányzat által fenntartott sportszervező ösztöndíjas rendszernek. Öröm, hogy a HÖK új vezetése Eszterhai Marci személyében újból olyan vezetőt választott, aki fontosnak érzi a sport szerepét a felsőoktatásban.   

Mi a helyzet az alumnival és az oktatókkal? Hogyan lehetne ösztönözni őket a sportra?

Az alumni létszám bizonyára nőni fog, mert akik végeznek a tanulmányaikkal, és Budapesten helyezkednek el, azok közül sokan maradnak sportolni a BEAC-ban. Velük külön szeretnénk foglalkozni, hogy maradjanak meg minél nagyobb számban a BEAC-nál. Együttműködve az ELTE Alumni szervezetével a végzett hallgatóknak már most is jelentős alumni kedvezmény jár a bérletvásárlásnál. A dolgozók sportolása szintén kiemelten fontos. Az ELTE Kancellária Szolgáltatási Igazgatóságával, Babos János igazgató úrral azon dolgozunk, hogy minél nagyobb számban legyenek sportosak a kollégák. A Kancellária támogatásával ingyenes edzéseket tartunk az ELTE oktatóinak, dolgozóinak, kutatóinak. De itt nagyon oda kell figyelni a részletekre. Sokkal nehezebb egy dolgozó, családos embernek időt találni a sportolásra. Ezért igyekszünk munka előtti és munka utáni lehetőségeket is biztosítani, a lehető legközelebb az ELTE pesti és budai kampuszaihoz. Életmódot váltani és elkezdeni sportolni felnőttként sokkal több áldozattal jár, de a BEAC ebben is próbál segítséget nyújtani. Remélem, hogy eljutunk odáig, hogy általános lesz, amikor egy egyetemi professzor az elsőéves hallgatóinak az egyetemi sportélet szépségeiről, a tanár–diák meccsekről vagy teniszpartikról fog mesélni, hogy még nagyobb kedvet öntsön az ifjú egyetemistákba. A példamutatás az egyetemi dolgozók, oktatók részéről, úgy gondolom, nagyon hatásos tud lenni, amellyel még több hallgatót lehet a sport felé irányítani. Ezért is fontos, hogy az ELTE rektora, Prof. Dr. Borhy László és az ELTE kancellárja, Dr. Scheuer Gyula is aktív sportoló, így ők jó példával járnak a kollégák előtt.

Mennyire lenne jó ötlet például tanár–diák meccseket rendezni? Kinek lenne a feladata ezt megszervezni?

Ebben lehet szerepe a BEAC-nak. Van is ilyen pályázatunk, ahol kimondottan intézményi programokat támogatunk. Ehhez kell a hallgatói, dolgozói kezdeményezés, mert ha nincs olyan hallgató-dolgozó, aki összeszedi a sportolni vágyókat, akkor nekünk nehéz dolgunk van. Régen, amikor még én is a BTK-ra jártam, Krausz és Borsi Kálmán Béla tanár úr tartott nekünk egy kurzust, aminek a végén rendeztek egy tanár–diák meccset. Életem egyik legnagyobb, legmeghatározóbb sportélménye volt, nem fogom elfelejteni soha. Borsi Kálmán Béláról tudni kell, hogy többek között írt könyvet az aranycsapatról, és ifjú korában ő is játszott a Fradiban. Szoros barátságban volt Varga Zoltánnal, Fenyvesi Mátéval, Szőke Pistával, akik az 1960-as évek – nyugodtan mondhatjuk – világsztárjai voltak. A tanárcsapatba erősítésként őket is elhívta, és egymás ellen játszottunk. Erről akkor Gabay Balázs és Csabai Dávid barátom, akik az EO-nak is dolgoztak, egy videót is forgattak. Hátha kedvet kapnak a mai hallgatók is ilyen meccsek szervezéséhez:  

Térjünk át az egyes karokra. Mit lehet abból leszűrni, hogy a BTK-n sportolnak a legtöbben?

Pontosabb statisztika is kellene, ami figyelembe veszi a karok méretét, hiszen nyilvánvaló, hogy a nagy karok vannak elől. A listát a BTK és a TTK vezeti. A TTK-sok közül sokan sportolnak, hiszen nagyon közel van a Bogdánfy utcai sportközpont. A BTK-nál a belvárosi helyszínek közül a Trefort, az Apáczai népszerűek. Belvárosi karok előszeretettel mondják, hogy messze vannak a sportolási lehetőségek, de a kimutatásunkból az derül ki, hogy azért elég sokan vállalják a 20 perces utat azért, hogy egy jót sportoljanak.   

1372-en sportolnak a BTK-n, ez azért mégsem olyan magas szám, nem?

Ahhoz képest nem annyira magas szám, hogy mennyien járnak a BTK-ra. De ahhoz képest, hogy a bölcsészhallgatók sportolási szokásairól milyen sztereotípiák élnek bennünk, igenis mondhatjuk, hogy a hallgatók körében nő a sportolási vágy, tudományterületektől függetlenül. A számokból látszik, hogy a PPK-sok is eléggé aktívak. A leginkább annak örülünk, hogy mindenhova eljut a sportolási lehetőségeink híre, hiszen nincsen olyan kar, ami nagyon kilógna, és kevesen sportolnának.

Mi a helyzet az újonnan létrejött GTI-vel?

A GTI berobbant az ELTE életébe. Már 2019-ben jelentkeztek nálunk a GTI-s hallgatók, sokat beszélgettünk és sportoltunk velük már az első gólyatáborukban is. A 2020-as év biztosan sokkal jobb lett volna a számok tekintetében, de a vírus közbeszólt. Biztos vagyok benne, hogy a GTI fel fog zárkózni, és pár éven belül a sportoló hallgatók létszáma megközelíti majd a BTK, a TTK és a PPK szintjeit.

A járvány miatt zárva vannak az edzőközpontok, a konditermek, így nem sok lehetőség van most sportolni, legfeljebb futni lehet, vagy otthon edzeni. Mennyire fognak visszatérni sportolni az egyetemisták? A BEAC hogyan próbálja visszacsábítani őket?

Jól látod. Ez valóban nagy feladat lesz. A vírus hatása pusztító ebben a tekintetben is. Sajnos akinek nem volt a mindennapjai része a sport, esetleg most kezdett el valamit, annak nagyon könnyen kikerülhet a mozgás a napi rutinból. A sportolni vágyó kezdő sportolókat újra meg kell szólítani. Mi igyekszünk majd segíteni, például már tervezünk egy tanácsadási lehetőséget, ami segíthet az újrakezdésben. Félő, hogy ennek ellenére pár embert el fogunk veszíteni, de bízom benne, hogy egy ilyen egészségügyi válsághelyzet, a karantén magánya és bezártsága sokaknál rávilágít arra, hogy milyen jó közösségben, szabadban, jó társaságban mozogni. Akik pedig sportemberek, és életük része a mozgás, ők dörzsölik a tenyerüket, és várják, hogy mikor lehet újból a haverokkal focizni. Addig is, amelyik sportágunknál megoldható, az online térbe szerveztük át az edzéseket. Bátran ajánlom a február elején induló online aerobik-, jóga-, erőnléti- és polefitness edzéseinket, amelyekhez bárki tud csatlakozni. Emellett az idei Tavaszi Sport7-et szintén online keretek között rendezzük meg február 8-12. között, ahol ingyenesen ki lehet majd próbálni ezeket a sportágakat.

A jelenlegi helyzet miatt a személyes edzésekre valószínűleg majd nyáron fog leghamarabb sor kerülni?

Talán korábban is. Mi figyeljük a kormányzati döntéseket, és amint lehet, újból várunk mindenkit. Én is tervezem, hogy minél előbb beoltatom magam, úgy érzem, hogy személyesen is felelősségem van, hogy ezzel segítsük az életünk és az ország mielőbbi talpra állását, még akkor is, hogyha fiatalként, főleg ha egyetemistákról van szó, nem is tartozunk a kimondottan veszélyeztetett csoportba.

Igen, én már regisztráltam is az oltásra, mindenkit erre tudok bíztatni, jó lenne minél hamarabb újból a BEAC bajnokságában focizni. Hogyan tudtok készülni erre az évre?

Nagyon óvatosan. A testneveléseket is átgondoljuk, hogy mit lenne érdemes meghirdetni. Sok esetben csak az online lehetőségek lesznek elérhetőek még februártól. Megpróbáljuk a kiadásainkat minimálisra csökkenteni. A fejlesztési ötleteinket vesszük előre, továbbá azt gondoljuk át, milyen új sportágakat lehetne bevezetni. Dolgozunk a kommunikáción, új honlap, online fizetési lehetőségek.  

Végezetül: aki sportolni szeretne, ha véget ér a járvány, milyen tagdíjakkal, bérletárakkal számolhat?

Visszatérve a kimutatásra, erről is vannak számaink. Célunk, hogy a budapesti piaci árakhoz képest elérhetőbb legyen a BEAC-on való sportolás. Ebben fontos szerepe van annak, hogy az egyetem támogatja a sportot; ebben az ELTE vezetése, a Hallgatói Önkormányzat is jelentős szerepet vállal. A kedvező bérletárak további érvet jelentenek a sport mellett, szeretnénk, hogy a hallgatóknak ne pénzkérdés legyen, hogy tudnak-e sportolni. A testnevelés is csak hatezer forint fél évre, és egy edzés is kb. 4000 (4.400-5.500) Ft/havi tagdíjjal, bár ez sportáganként eléggé eltérő. A BCE Sportgazdaságtani Kutatóintézetének friss „Sport-érték” kutatása pont azt mondja, hogy nagyjából ezt az összeget hajlandóak kifizetni a magyar polgárok a sportolásért. Jó érzékkel a mi szakosztályaink is erre a szintre lőtték be a tagdíjaikat.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]