„Szokták mondani, hogy a kosárlabda az okosak sportja. Nemcsak kitartásra nevel, hanem gondolkodásra is.” – Interjú Horváth Enikővel, a BEAC női kosárlabda-szakosztály pénzügyi vezetőjével

Horváth Enikővel készítettünk interjút, aki immáron egyedül vezeti a BEAC női kosárlabda-szakosztály pénzügyi részlegét. Érintettük, hogyan került oda, milyen munkakörei vannak, hogyan, miből működik a női szakosztály. Továbbá szót ejtettünk a kosárlabda-karrierjéről, a jövőbeni terveivől, illetve beszélgettünk a mai női kosárlabda helyzetéről is.

Mit lehet rólad tudni, hány éve játszol, milyen karriered volt?

Huszonöt éve kosárlabdázom. Először 2006-ban voltam a BEAC tagja, de csak egy rövid időre, mindössze háromnegyed évre. Innen a TF-be kerültem (ami akkor a BEAC fiókcsapataként indult a másodosztályban), majd visszamentem a szülővárosomba, Szombathelyre játszani két évre. Onnan tértem vissza ismét a BEAC-hoz.  Közben végig az ELTE-n tanultam, társadalmi tanulmányok BA szakon, majd elvégeztem közvetlenül utána a nemzetközi tanulmányok mesterszakot is.  2014-ig játszottam a BEAC-ban, akkor került vissza a csapat az NBI-be, én pedig úgy éreztem, nem képviselek olyan játékerőt, hogy a legmagasabb szinten játsszak munka mellett is. Átigazoltam az Amatőr Bajnokságban szereplő MAFC-ba, azóta is náluk kosarazom, jelenleg a nagyobb játékerőt képviselő piros csoportban.

Hogyan kerültél sporttámogatási vezetői pozícióba a BEAC női kosárlabda-szakosztályához?

2012-ben végeztem az ELTE-n, és épp munkát kerestem. Szabari János, a szakosztály vezetője keresett a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségébe maga mellé valakit segítségnek, mert egyedül vitte a látványcsapatsport támogatással kapcsolatos ügyintézést abban az időszakban. Először négy órára, időszakosan vettek fel három hónapra. Akkoriban a BEAC látványcsapatsport támogatása, a pénzügyi-gazdasági teendők oly mértékben nőttek meg, hogy erre külön munkaerőt keresett, és mivel meg volt elégedve a munkámmal, felajánlotta, hogy ezt a pozíciót főállásban 2012 augusztusától kezdve én töltsem be. Itt, a szakosztálynál jelenleg átalakulóban van a rendszer. Eddig egy személyben János irányította a szakosztályt, viszont úgy érezte, hogy ráfér a fiatalítás a szakosztály vezetésére, így az operatív munkát immár Laklóth Annával ketten látjuk el. Ő a sportigazgató, aki nagyrészt a szakmáért felel, míg én lettem a stratégiai és pénzügyi igazgató, ellátva minden támogatással, pályázattal, elszámolással kapcsolatos teendőt.

Ezzel a te munkaköröd hogyan fog megváltozni?

A mindennapi teendőket tekintve kevéssé, inkább a döntéshozatalban lehet majd érzékelni a változást. Eddig Szabari János és én együtt döntöttünk mindenben, mindig kikérte a véleményemet, a végső döntést viszont ő hozta meg. Innentől viszont teljes mértékben átruházza ránk a felelősséget, Anna dönt minden szakmai kérdésben, én pedig minden stratégiai/pénzügyi dologban, mely nem határolódik el teljes mértékben a szakmától sem.

Ki tudnád fejteni röviden a TAO-támogatás lényegét, hogy pontosan miről is szól, hogyan működik?

Tömören fogalmazva: a cégeknek minden évben keletkezik társaságiadó-fizetési kötelezettségük, és szabadon dönthetnek arról, hogy a társasági adót befizetik az állam részére, vagy pedig rendelkezhetnek róla a sport javára. A pályázat beadása után a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége megítél egy összeget a csapat-, játékoslétszám, eredményesség alapján, majd ezt az összeget lehet/kell összegyűjteni a támogatóktól.

Hogyan lehet meggyőzni egy céget, hogy titeket támogassanak?

Többféle módszer alakult ki az elmúlt nyolc évben. A leginkább esélytelen az úgynevezett hideg hívás, amikor teljesen ismeretlenül keresünk meg cégvezetőket, és próbáljuk meggyőzni őket arról, hogy számukra is a legjobb opció az, ha akadémiánkat támogatják. Ez ritkán hoz pozitív eredményt, a közvetlen megkeresések, a személyes kapcsolatok útján történő ajánlások esetén nagyobb nyitottsággal találkozunk. Ezeken belül is egyrészt a sportszervezetünkben sportoló 10 felnőtt amatőr csapatunk tagjai, és a közel 25 utánpótlás-csapatunkban versenyző gyermekek szülei hatalmas segítséget nyújtanak.

Térjünk át a BEAC kosarasainak sportszervezeti működésére. Hány sportszervezet van a BEAC-nál, hogy oszlik meg így a támogatás?

Jelenleg már egy cégcsoporttá nőttük ki magunkat, több szervezetünkből versenyeztetjük a 260 utánpótlás- és 130 amatőr felnőtt játékosunkat. Külön gazdasági társaság működteti az NBI-es felnőtt csapatot, valamit az ingatlanfejlesztéssel kapcsolatban is külön kft-t hoztunk létre, hogy a látványcsapatsport-támogatási rendszerben a működési támogatások és az ingatlanberuházás ne fedje egymást. Jelenleg elkezdődött már a Bogdánfy utcai ELTE Sporttelep rekonstrukciója az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel való együttműködésben. 2013 óta vagyunk az MKOSZ által elismert akadémia, amelybe alapvetően az U14-es, U16-os és U18-as korosztályok tartoznak bele. Az idősebbeket és az U12 alatti korosztályokat más sportszervezetekből versenyeztetjük.

Minden szervezet a te felügyeleted alatt áll?

Igen. Összesen öt, jogilag és gazdaságilag is önálló szervezetünk van, mindet én felügyelem. A munkám emiatt rendkívül összetett, nagy koncentrációt igényel.

Miképp alakul a jövő, hogy tesz keresztbe koronavírus a költségeknek, támogatásoknak?

2021-ben minden bizonnyal nagyon kevés nyereséges cég lesz. Azt prognosztizáljuk, hogy sokkal nehezebb lesz a TAO-feltöltés jövőre, ezt már a megkereséseink során most is érzékeljük. A vírus egyértelműen negatív irányban fog hatni ezen a területen is. Annyi a szerencse, hogy az NBI-es csapat kapcsán tudunk megjelenést biztosítani, illetve az ELTE-vel közösen nagyobb háttérországot tudunk felmutatni a támogatóknak. Évről évre együttműködünk az Újbudai Önkormányzattal és az Egyetemmel is mint névadó szponzorainkkal. Tisztában vagyunk vele, hogy senki nincs könnyű helyzetben jelenleg, próbáljuk egymást segíteni a bajban is.

A sajtóban lehetett olvasni arról a bizonyos sportági keretről. Ez hogyan néz ki, miképpen működik?

2019-ben került először kormányrendeletbe a sportági keret, amely mind a hat látványcsapatsport számára egy olyan maximumot határoz meg, melyet a szövetségek és sportszervezetek a saját TAO-keretük során nem léphetnek túl. 2019-ben a kosárlabdasportban december 16-án fogyott el a keret, ez idén 09. 28-án megtörtént. Sajnos már nem elég meggyőzni a támogatókat, gyorsnak is kell lenni, ugyanis a keret betelte után már senki nem hívhat le támogatást az adott sportágban, abban az esetben sem, ha abban a naptári évben még egyáltalán nem sikerült támogatást realizálni.

Tudnál erre egy példát mondani, hogyan néz ez ki a gyakorlatban?

Igen. Vannak olyan egyesületek, akik nem elég ügyesek, gyorsak, nem tudnak támogatót találni, azonban a keret betelik, így akár fizetségképtelenné válhatnak. Szerencsésnek tartom magunkat, ugyanis rengeteg energiát fektettünk abba, hogy időben támogatásokhoz jussunk, így nálunk nem fordulhat elő olyan, hogy az edzőink, sportmunkatársaink hónapokig nem tudnak fizetést kapni, vagy hogy csúsznánk a terembérletek, játékvezetők kifizetésével. Nagyon fontosnak tartom azt az elvet követni, amit Szabari János kollégámtól is tanultam, hogy csak és kizárólag olyan anyagi kötelezettségeket vállalunk, amelyekre a fedezet már megvan.

Térjünk vissza egy kicsit a pályafutásodra. Miért pont a kosárlabdát választottad?

Nagyon szerették a szüleim a kosárlabdát, már féléves korom óta magukkal vittek a helyi kosárlabda-mérkőzésekre. Nyolcévesen, amint lehetőség adódott rá, elvittek edzésre, és ott ragadtam. Az volt az álmom, hogy szeretnék hivatásos kosárlabdázó lenni, de ez csak félig valósult meg. Játszottam a BEAC-ban első osztályban, de sajnos soha nem volt meghatározó szerepem.  

Mekkora különbség van az első és a másodosztály között?

Óriási. Az NBI-ben nincs már olyan csapat, ahol ne szerepelne külföldi játékos, komoly a verseny a kiesés ellen, így ott már nem engedhetik meg maguknak a csapatok azt, mint régen, hogy csak magyar játékosokkal versenyezzenek. Az Amatőr Bajnokságnak nevezett másodosztályban több olyan ellenféllel kerülünk szembe, akik olyan játékosokkal versenyeznek, akik az NBI-es csapatukban kevesebb szerephez jutnak. Ezek rendszerint fiatal, legtöbbször válogatott játékosok.

Az Amatőr NBI hogyan néz ki?

A hivatalos neve Amatőr Nemzeti Bajnokság, ezen belül van piros és zöld csoport. A piros az erősebb, ebben szerepel a MAFC is. Ez a nevéből kiindulva amatőr bajnokság, senkinek nincs hivatásos szerződése. A miénk nem ilyen, mi alapvetően egyetemi csapat vagyunk, tagdíjat fizetünk.

Mennyire lehet ebből megélni?

Amatőr szinten nyilván nem ez a jellemző. Az élvonal első felében lévő csapatok viszont már kínálnak komoly fizetéseket, és ha valaki eljut a válogatott szintig, ott már jól lehet keresni. Ha valaki nem jut el eddig a szintig, akkor úgy gondolom, hogy a női mezőnyben nem érdemes a civil életet teljesen háttérbe szorítani, bármikor jöhet egy sérülés, amely megszakíthatja a karriert.

Térjünk rá a hazai kosárlabda helyzetére. Minek köszönhető az elmaradásunk a középmezőnyhöz képest?

Mentalitásban. A legtöbb edző felnőttekkel vagy közel felnőttekkel szeretne foglalkozni, nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy a kicsiknél kezdjék és minden korosztályban próbálják ki magukat.

Ha már ez a téma: minek köszönhető az elmaradásunk az NBI középmezőnyéhez képest?

A BEAC-ot alapvetően én félprofi klubként írnám le. A nálunk játszó játékosok döntő többsége olyan fiatal, akik még tanulnak, egyetemre, sőt néhányan még középiskolába járnak. Az élmezőnyhöz tartozó klubok napi 2 edzéssel készülnek, nálunk ez nem megoldható. Vannak profi játékosaink, mert a merítési lehetőség szűk, de éveken keresztül csak és kizárólag magyar játékosokat foglalkoztattunk. A mai napig ők adják a csapat gerincét, ezzel viszont el kell fogadnunk, hogy nem tudunk az élmezőnnyel, de még a középmezőnnyel sem harcolni. Nekünk alapvetően az az utunk, hogy a fiatal tehetségeknek adjunk bizonyítási lehetőséget az NBI-ben, akik aztán innen indulva tudnak nagyobb csapatokhoz szerződni, netán válogatottságig is eljutni.

Hasonlítható a helyzet valamennyiben a hazai labdarúgáshoz, ahol a fiatalok nem kapják meg a megfelelő alapképzést?

Sajnos ezt a problémát mi is egyre gyakrabban tapasztaljuk. AZ U16-U18-as korba érve például sokszor képzetlenül érkeznek a játékosok, rosszul berögzült mozdulatsorokkal, hiányzó mozgáskoordinációval. Ezeket ennyi idő után nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet kijavítani. A másik oldalon pedig ott van az eredménykényszer, ami olyan terhet ró ránk, aminek nehéz megfelelni. El kell dönteni, hogy az a fontos, hogy eredményeink legyenek, minden korosztályban az élmezőnyben végezzünk, vagy játékosokat akarunk nevelni. A kettő nehezen megy együtt. Nálunk a szakmai vezetés mindig amellett van, hogy játékosokat neveljünk, akik később az NBI és a válogatott meghatározó tagjaivá válhatnak. Gyerek- és serdülőkorban nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy a gyerek megszeresse a sportágat, és megfelelő alapokat kapjon. Sajnos gyakran előfordul az is, hogy egy-két nevesebb csapat elviszi a játékosokat, elhitetik a szülőkkel, hogy csak ők tudnak játékost nevelni, viszont nem egyszer történt meg, hogy utána az adott játékos nem kapott elég lehetőséget, és az átigazolást követően pár éven belül abbahagyja. Nálunk alapelv, hogy mindenki számára tudjunk játéklehetőséget biztosítani, minden korosztályban 3-4 versenyző csapatunk van.

Említetted az edzők szerepét. Tervezed, hogy ezen a pályán folytatod?  

Igen, épp aktuális a kérdés, úgy tervezem, hogy februárban jelentkezem a Testnevelési Egyetemre. Jelenleg az ELTE GTI karán, Master of Business Administration szakon tanulok, ezután tervezem az edzői szakot elkezdeni. Miután nagyon régóta kosárlabdázom, nehéz arra gondolni, hogy egyszer abba kell hagynom a versenyszerű sportot. Úgy hiszem, hogy ez akkor fog valamivel könnyebben menni, ha az aktív kosárlabdázás abbahagyása után közvetlenül a pálya mellett folytatom.

Kiket edzenél? 

Egyelőre ennyire nem gondolkodom még előre. Alapvetően én is felnőtt korosztállyal szeretnék foglalkozni, de ez majd még alakul. Amint elkezdem az edzői tanulmányaimat, jobban fogom látni, hogy az edzősködés mely része érdekelne jobban.

Végezetül: mit üzennél a fiataloknak, olvasóknak? Miért jó sport a kosárlabda, miért kezdjék el játszani, nézni?

Szokták mondani, hogy a kosárlabda az okosak sportja. Nemcsak kitartásra nevel, hanem gondolkodásra is. Rendkívül összetett játék, a közösségi élet egyik remek színtere. Ha egyszer elkezded játszani, függővé tesz. Az én életemben mindig meghatározó szerepet játszott, rengeteg ismerőst, barátot és nem utolsó sorban a férjemet is a kosárlabdának köszönhetem.

Felhasznált képek forrása: Horváth Enikő