A nyár legnagyobb szappanoperája volt, amikor Messi bejelentette távozási szándékát a Barcelona vezetőségének, akik azonban hallani sem akartak erről. Hosszas találgatások zajlottak arról, hogy a hatszoros aranylabdás klasszis melyik csapatban folytatja majd, ám végül a klub elhagyásához perre lett volna szüksége, így Messi elállt a távozás lehetőségétől, ám nyíltan kimondta, hogy nem szívesen marad nevelőegyesületénél. Kérdés, hogy Messi a következő idényben, ilyen előzmények után milyen játékot, illetve hozzáállást mutathat, valamint az, hogy valóban igaz-e az az elképzelés, hogy a csapat újjáépülését csak visszafogja a Barca történetének legnagyobb játékosa.
Miután a Barcelona a Bajnokok ligája elődöntőjében megalázó, 8–2-es vereséget szenvedett a Bayern München csapatától, a katalán csapatnál tetőfokára hágott minden feszültség, ami csak az elmúlt években eluralkodott a klub életén. Köztudott, hogy Bartomeu elnök tevékenysége hatalmas elégedetlenséget vált ki a csapat szurkolóiból már hosszú-hosszú ideje, de a jelenlegi vezetőségnek még a játékosokkal is kimondottan feszült a viszonya. Tény, hogy a játékosok többsége is bőven tudása alatt teljesített a szezonban, amire az elnök háza táján uralkodó temérdek botrány is bőven rátett egy lapáttal.
Az említett elődöntős vereség után azonnal szárnyra keltek a pletykák, hogy Lionel Messi távozni szándékozik a Barcelonától, az argentin világklasszis pedig pár nappal később jelezte is, hogy el szeretné hagyni a csapatot. Messi szerződése 2021 nyaráig szól, de szerepel benne egy záradék, mely szerint június 30-ig kérheti, hogy engedjék el szabadon. Ez a dátum ekkor ugyan már régen elmúlt, ám a szezon a koronavírus-járvány okozta leállás következtében augusztus végéig kitolódott, így ez újabb lehetőségeket vetett fel. Josep Maria Bartomeu ugyanakkor hallani sem akart erről, és kijelentette, hogy Messi csak abban az esetben távozhat, ha egy csapat kifizeti érte a 700 millió eurós kivásárlási árat. Ezt még a leggazdagabb klubok sem tudnák megtenni, kiváltképp a jelen helyzetben, mikor mindenhol anyagi gondok ütötték fel a fejüket a járvány miatt, a Barcelona elnöke pedig elzárkózott minden ilyen jellegű alkutól.
Ennek ellenére, ahogy telt-múlt az idő, egyre biztosabbnak tűnt, hogy Messit többet nem láthatjuk a katalánok mezében futballozni. Az új vezetőedző, Ronald Koeman is leült elbeszélgetni az argentin támadóval, és elmondta, hogy fontos szerepet szán neki a csapat újjáépítésében, ugyanakkor Messi vele is közölte, hogy ennek nem kíván részese lenni. Végül a hatszoros aranylabdás édesapja, aki egyben az ügynöke is, Barcelonába utazott, hogy tárgyaljon Bartomeuval, ám ez sem hozott eredményt továbbra sem. Úgy tűnt, hogy Lionel Messi, jóllehet a klub történetének legnagyobb ikonja és a legnagyobb sikerek elsőszámú játékosa volt, kénytelen lesz beperelni a csapatot. Messi végül úgy döntött, hogy sosem lenne képes perbe szállni azzal a klubbal, amelynek mindent köszönhet, ezért végül úgy döntött, hogy marad még egy szezonra. Már ezután azt nyilatkozta, hogy nem szívesen teszi ezt, kritizálta a klub vezetését, továbbá azt, hogy nincs semmiféle koncepció – erre a szezon során többször is burkolt utalást tett.
Azóta minden futballszurkoló, akár kedveli a Barcát, akár nem, azon tanakodik, hogy Messi vajon előreviszi majd a csapatot, vagy épp ő lesz az, aki miatt nem kezdődhet rendes építkezés a klubnál. Az elmúlt években kiviláglott, hogy a katalán csapat szép lassan egyemberessé válik. Túlzás nélkül kijelenthető volt, hogy a Barca sikere azon múlik, hogy Messi jól játszik-e vagy sem. A társak eddig egyre inkább átvették ezt a mentalitást; számtalan esetben az látszott egy-egy meccsen, hogy mindenki arra vár, hogy az argentin zseni oldja meg a helyzetet, illetve az, hogy amikor a csapat rosszul állt, mintha a játékosok homlokára lett volna írva: „Messi majd úgyis megoldja”. Tény, hogy a Barcelonában számtalan kiöregedő és láthatóan jóllakott játékosnak biztos a helye, amiben a legutóbbi vezetőedzők – Ernesto Valverde és Quique Setién – gyenge kezű irányítása is jelentős mértékben benne volt, akárcsak a koncepció hiánya a vezetőség részéről. Ők is úgy voltak vele, hogy amíg náluk a világ legjobb játékosa, addig nem lehet gond, ha pedig mégis lenne, ezt a tényt bármikor be lehet dobni a nyilvánosság elé.
Bár a legutóbbi szezonban Messi jól teljesített – még ha gólt önmagához képest valamivel kevesebbet szerzett is –, végig látszott rajta egyfajta kedvetlenség, mintha nem élvezte volna igazán a futballt. Azonban így is remek teljesítményt nyújtott, és elvitte a hátán a Barcát, ugyanakkor, mivel minden lufi kipukkad egyszer, jól látható volt, hogy ez a „koncepció” már korántsem működőképes. Messinek az sem tehetett jót, hogy bár sok szurkoló látta ezt a problémát, mégis számtalanszor őt vették elő mint bűnbakot.
Ugyanakkor vizsgáljuk meg közelebbről Messi szerepét az elmúlt jó pár idényt tekintve. Az argentin a világ legjobb játékosa, aki, ha ott van egy csapatban, természetes, hogy központi szerepet kap és megadják neki a lehetőséget, hogy ott és úgy játsszon, ahol és ahogy a legjobban érzi magát. Balgaság lenne nem építeni az erényeire, és ez hosszú ideig meg is hozta az eredményét. Ugyanakkor az idők folyamán – be kell látni – Messi mentalitása is változott. Bár mindig segíti a csapattársait, emellett viszont túl nagy szerepet kapott a klubnál, valamilyen szinten túl is nőtt rajta, és ez a viselkedésén is meglátszott. Sokszor már annyira igényelte ezt a szabadságot, hogy talán nem vette figyelembe, hogy a csapat sikeréhez az is kell, hogy a társak is jól érezzék magukat a pályán, ne csak ő. Természetesen az a sajtó túlzása, hogy ő döntött volna az igazolásokról vagy a csapat összeállításáról, hiszen ez némi józan ésszel végiggondolva is szenzációhajhászás, semmi több, tény azonban, hogy ezekre mégis volt valamilyen szintű ráhatása. Bármennyire is nagy tiszteletnek örvendő játékos is ő a Barcán belül, az, hogy egy játékosnak ekkora hatalma van, bármely öltözőben mérgező hatással lenne; talán ezért sem meglepő, hogy nem keveset hallani klikkesedésről a Barcelona csapatán belül. Itt pedig megint megmutatkozik a vezetőség vétke, amiért hagyták, hogy ez idáig fajuljon. Luis Suárez, bár örökre beírta magát a Barcelona történetébe, már egyértelműen nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit korábban, és noha sok gólt lő, a játéka legtöbbször inkább hátráltatja a csapat futballját. Messi legjobb barátja lévén azonban neki is bombabiztos helye van a kezdőcsapatban.
A pályán betöltött szerepére visszatérve azt is látni kell, hogy 2008 óta, amióta Ronaldinho távozott, és Messi lett az elsőszámú sztár, az ő játéka sokszor más játékosok kiteljesedésének rovására ment. Mint már fentebb említettük, ez a lépés az eredmények tükrében indokolt is volt, valamint sok játékos így is remekül teljesített más szerepkörben, még úgy is, hogy Messi mellett nem tudta megmutatni minden erényét, ám egy ideje ennek már inkább a hátrányai érvényesülnek. Persze ez elsősorban az elnökség értelmetlen igazoláspolitikájának volt köszönhető, így történhetett meg, hogy Coutinho és Griezmann sem vált be a Barcelonánál, holott mindketten klasszis játékosok, de olyan szerepbe kényszerültek, ami nem a sajátjuk. Mindkettőjüknek Messi szerepköre állna a legjobban.
Mindemellett fontos megjegyezni, hogy Messi gyakran, főképp a mögöttünk álló szezonban a jobbszélre volt felrajzolva a taktikai felállásokban, azonban – bár sok újságíró a mai napig nem látja ezt, mintha nem néznének focit – az argentin már legalább tíz éve nem szélső: a meccsek alatt jó, ha összesen három percet tartózkodik ott (egyedül Luis Enrique idején volt ez másképp). Emiatt a csapat jobb oldali támadó részlege gyakorlatilag halott, ami a mai futballban taktikailag végzetes lehet.
Messi amellett, hogy támadó, a Barca játékának irányítója is, tehát gyakorlatilag egyszerre játszik két posztot egy meccsen. Erre szükség is van a csapatnál, mert nincs más olyan játékos, aki képes lenne hatékonyan előkészíteni, csak ő; mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az előző bajnoki szezonban 21 gólpasszt osztott ki, ami újabb rekord a részéről. Messi kedveli ezt a szerepet, ugyanakkor ebbe, illetve a már említett problémába (társai mindent tőle várnak) bármelyik játékos képes lenne belefásulni. Emellett pedig már 33 éves, és bár nem látványosan, de azért érezhetően ő sem képes már mindenre, amire korábban: például a sebessége már nem alkalmas arra, hogy minden meccsen végigcselezze az ellenfél védőit. Éppen ezért ez a kettős szerepkör az ő kárára is van, ami a mindenkori edző sara is, de talán ő sem látja be igazán, hogy mit kéne vállalnia és miben kellene inkább teret engednie másoknak a csapat érdekében, amiből aztán ő is profitálhat.
Éppen ezen okok miatt merülnek fel kétségek abban a tekintetben, hogy Messi előnyére válhat-e egy újjáépülő Barcelonának. Mindezen problémákra megoldás is lehetne ő, de egy olyan játékos, aki nyíltan nem akar a csapatban maradni, kérdéses, hogy milyen lelkiállapotban és milyen hozzáállással fogja végigcsinálni a szezont. Afelől persze ne legyen kétségünk, hogy Messi jó teljesítményt nyújt majd, de hogy ez az igazi Messi lesz-e, az már bizony kérdéses. Ráadásul ez a lépés a régóta áhított fiatalítás rovására is mehet majd. Ronald Koeman kijelentette, hogy igyekszik a játékosokat a posztjuknak megfelelően használni, de Messi jelenlétével megint csak fennáll az a veszély, hogy az ő képességeik továbbra is háttérbe szorulnak. Tény, hogy Messi a jobb játékos, de nem feltétlenül motiváltabb, ami pedig rendkívül fontos tényező. Egyébiránt talán az argentinnak is jót tett volna néhány új impulzus egy új csapatnál, hiszen már 13 éves kora óta a Barcelona kötelékébe tartozik.
Nem kizárt az sem, hogy Messi az utolsó szezonjában – már ha valóban az utolsó lesz – felszívja magát, és motiváltabb lesz a szép búcsú érdekében. Biztató lehet, hogy Ronald Koeman a 4–2-3–1-es felállást preferálja, ahol Messi igazi 10-est játszhat, így rengeteg terhet levehetnek a válláról, persze ez a keret minőségétől is függ majd.
Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy az előző években, mikor Messi sérült volt, a Barcelona játéka gördülékenyebb lett, ugyanis a játékosok tudták, hogy ezúttal rajtuk múlik a siker, továbbá ekkor nyújtották a legjobb teljesítményüket olyan játékosok, mint például Neymar, Coutinho vagy épp Griezmann, de Suárez is sokszor volt felívelőben ilyenkor.
Messi pedig továbbra is csapatkapitány, mely szerepkörre képességei ellenére sem alkalmas, ugyanis nincs meg az a habitusa, amit ez a szerepkör megkíván. Ráadásul ha a csapatkapitány nyíltan nem akar a csapat része lenni, és végig kedvetlennek tűnik, az a csapatmorálra is romboló hatással lehet.
Ugyanakkor bizakodásra adhat okot a Barcelona szurkolói számára, hogy Messi, mióta edzésbe állt, kőkeményen dolgozik, ami nem egy olyan játékost mutat, akire ne lehetne számítani és ne lenne éhes a sikerre. Ne feledjük, hogy még mindig ő a világ legjobbja, és talán a vezetőséggel szembeni – egyébiránt teljesen jogos – ellenszenve jótékony hatású lehet abból a szempontból, hogy mint csapatkapitány jobban az öltöző élére áll, és igazi csapategységet alakít ki az elnökséggel szemben, segíti társait, és ő is a társaiért küzd. Mert bár sejthetőek bizonyos negatív megnyilvánulásai az argentinnak, azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire segítette mindig a fiatalokat, illetve hogy miként támogatta gólpasszaival vagy épp tizenegyesek átengedésével éppen gödörben lévő csatártársait.
Bármint alakul is, az tényszerűnek tűnik azonban, hogy a jövő Barcájának nem Messire kell épülnie, már csak a kora miatt sem, de egy szép búcsú és egy kezdőlökés még kitelhet tőle – és ki lenne képes erre, ha nem ő?
Képek forrása: sportbible.com; deportes.canalrcn.com; www.aa.com.tr; consent.yahoo.com; marca.com
