Néhány gondolat a lezárt Magyar Kézilabda Bajnokságról – Interjú Dr. Péter Ákossal

A koronavírus a sportéletet is tetőtől talpig felforgatja. Sorra vetnek véget a különböző bajnokságoknak az adott országok szakszövetségei. A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) viszonylag sokáig morfondírozott ezen a döntésen, de 2020. április 9-én véglegesítette a bajnokság lefújását. A döntésről, a döntés következményeiről, a válság okozta problémákból való kiútról Dr. Péter Ákost faggattam, aki ügyvédként számos sportoló jogi képviseletét látja el, és nem utolsósorban sportjogot oktat az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán sportszervezés szakirányon.

profil

Dr. Péter Ákos

A kialakult gazdasági válság minden szektorban kérdéseket szül a jövőt illetően. A sportkedvelők érezhetik azt, amit egy izgalmas sorozat végén mindenki átél: amikor elsötétül a kép és megjelenik a képernyő alsó sarkában a „Majd folytatjuk…” felirat. Felcsigázottság, kíváncsiság, türelmetlenség kavarog ilyenkor az emberben. A bajnokságok harmada volt már csak hátra, a legizgalmasabb része. A véghajrá, a kieséses szakasz. De sajnos egyre több bajnokságról, kupáról kell lemondanunk. A félbeszakított kézilabdás idény hátteréről kérdeztem Dr. Péter Ákost.

Első kérdésként arra lennék kíváncsi, hogy mivel telnek a mindennapjai a sportvilágban érintett jogásznak ebben az időszakban?

Számítógép előtt ülök és éjjel-nappal telefonálok. Nagyon sok kérdőjel van, nagyon sok jogi probléma van, megoldásokat kérnek az emberek. Mind a klubok, mind a játékosok szeretnének a keletkezett helyzetből jól kikerülni, ami nem biztos, hogy mindenkinek sikerülni fog.

Akkor térjünk is ki arra, hogy mi okozta ezt a kialakult helyzetet. Mit gondol az MKSZ döntéséről?

Az MKSZ döntését kétfelé kell bontani. Azt gondolom, meg kellett lépni, hogy a bajnokságot befejezettnek nyilvánítsák. Más kérdés, hogy milyen döntést hoztak a végkimenetel szempontjából. Az, hogy ők a 2018/2019-es szezon végeredményét fogják mérvadóként tekinteni, véleményem szerint nem a leghumánusabb döntés, annak ellenére, hogy ezt kommunikálják. Szerintem ennek az egésznek komoly üzenete van, próbálják a saját érdeküket védeni, ami sajnos nem az összefogást, nem a nyitottságot, nem a fair play elveinek érvényre jutását segíti. Nézzük meg a francia bajnokságot: ott azt mondták, hogy a jelenlegi állapotok alapján lezárják a ligát. Nincsen kieső, de van feljutó, ezzel bővítve a bajnokságot. Én azt gondolom, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség is megtehette volna, hogy ha nincs is kieső, de legalább a feljutóknak kedvez. Vagy vegyünk egy másik alternatívát. A Magyar Kosárlabda Szövetséget, ahol lezárták a bajnokságot, viszont a nemzetközi kupán indulás vonatkozásában később nyilatkoznak. Az MKSZ álláspontom szerint előrement egy olyan kérdésben, amiben nem biztos, hogy előre kellett volna, mert a járvány gazdasági hatásai az egész sportvilágra negatívan fognak hatni pénzügyi szempontból. Veszélybe kerül a klubok működése (pl. a komplett felnőttcsapatot elengedő Érdi Kézilabda Klub). Benne van, hogy az élet saját rendezőelve mentén eldönti azt, hogy egy magasabb osztályba tartozó klub alacsonyabb szinten kíván indulni, ezzel megnyitva a kaput egy alacsonyabb osztályban lévő csapatnak a felsőbb osztályba kerüléshez. Természetesen ez az átrendeződés még megtörténhet és a következő év versenykiírása se született meg, de az üzenet… Az említett franciáknál, dánoknál, illetve a többi skandináv országnál egyfajta nyitottságot érzek a bajnokság lezárásával kapcsolatos döntésben. Igyekeztek olyan konklúziót alkotni, ahol ténylegesen a legkevesebb érdek sérül, felvállalták, hogy mondjuk a következő szezonban több kieső legyen, felhígították ezáltal a bajnokságukat, így viszont elkerülték azt, hogy egy játékos, egy csapat küzdött egy célért, amiről később kiderül, hogy hiábavaló volt. Nálunk ehhez képest negativitást felerősítő döntés született, aminek hatására a klubok elkezdtek egy védekező mechanizmust bevetni. Egy sportágat vezető szakszövetségnek igenis nagy ereje van, főleg a kézilabdának hazánkban. A sok-sok tagszervezet, sportszakember, sportoló ilyen helyzetekben vár egyfajta iránymutatást, üzenetet.

Sajnos előre nem látható ideig tart a kialakult helyzet. Elképzelhetőnek látja, hogy némely sportolónak más kereset után kell néznie?

Függetlenül attól, hogy van-e tartozása, hitele stb. vagy nincs, nagyon sok játékos lehet érintett abban, hogy kiegészítő munka után nézzen, vagy főállású munkavállaló legyen és mellette sportoljon. A válságot megelőzően az volt a tapasztalatom, hogy a profi játékosok köre megnövekedett. Ezáltal nem csak az volt a jellemző, hogy az NB1 bizonyos részében lévő klubok engedhették meg maguknak, hogy minden játékosukat profiként foglalkoztathassák, hanem az is, hogy az NB1-ben szereplő játékosok 95% -a profi volt. Továbbá az NB1/B-ben a feljutásért küzdő csapatok 100 %-ig profi játékosokat foglalkoztattak. Ez a modell át fog alakulni, vissza fogunk térni abba az irányba, hogy a sportoló tanuljon, dolgozzon és adott esetben mellette kézilabdázzon. Szerintem az NB1-es bajnokság 50-70 %-a fogja tudni megtartani a teljesen profi státuszt, beleértve a prémium kategóriába eső, nemzetközi kupaporondon játszó játékosokat.

Korábban mondta, hogy védekező mechanizmust vetnek be a sportegyesületek, sportszervezetek. Különböző kiadásaikat csökkentik, de ugyanakkor a jelentős összegű bevételeiktől is elesnek be nem látható ideig. Milyen kiutat lát a jelenlegi helyzetből?

Azok a klubok hatalmas előnybe kerülhetnek, akik az elmúlt években felelős gazdálkodást folytattak és kihasználták a különböző támogatási lehetőségeket (ingatlanfejlesztéssel, ruházkodással, felszerelések beszerzésével, honlap fejlesztésével, illetve egyéb online szolgáltatások létrehozásával). Esetleg úgy próbáltak sáfárkodni az anyagiakkal, hogy valamilyen pluszszolgáltatást is tudjon nyújtani a sportszervezetük. Ők nem lesznek veszélyben. Velük ellentétben akik máról holnapra éltek, tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ér, annak ellenére, hogy ilyen nagymértékű támogatások voltak – ők egyértelműen veszélyeztetett zónába kerültek. Főleg a kis- és közepes méretű sportszervezetekről kell beszélnünk, mert állami támogatás kevesebb lesz, a társasági adó (TAO) valószínűsíthetően – mivel nincs akkora nyeresége a gazdasági társaságoknak – kevesebb lesz, illetve a szponzorációra is kevesebb pénz fog jutni. A kormány jelenlegi rendelkezései alapján az önkormányzatok költségvetését is megnyirbálta, ezáltal az önkormányzati támogatás sem biztos, hogy olyan mértékű lesz, mint korábban. Láthatjuk tehát, hogy aki veszít, az nagyon sokat fog veszíteni. Visszatérve azokhoz, akik jól bántak a pénzükkel, lehetőségük nyílik a szolgáltatási oldal növelésére. Különös figyelmet fordítva a tagdíjakra, melyek a jövőben valószínűleg fel fognak értékelődni. Az egyik szempont, hogy a civil szervezetek esetében van lehetőség, ugyan nem főtevékenységként, de gazdasági tevékenységet folytatni. Kérdés, hogy egy utánpótlást nevelő egyesület mennyire tud nyitni a szabadidősport irányába. Például ha van 15 TRX-em, amit amúgy a sportolóim használnak, azt hetente két-háromszor fel tudom-e használni különböző edzésekhez – szolgáltatási céllal – a sportolni vágyó magánszemélyek részére. Lokális dolgok felélesztése a másik szempont. Össze kell fogni a helyi erőknek, az önkormányzatoknak, több helyi egyesületnek, helyi vállalkozóknak, sportolóknak és a médiának. Azt gondolom, hogy megfelelő együttműködés keretében mindannyian tudnak egymáson segíteni és megtalálhatják azokat a csatornákat, ahol win-win szituációt tudnak kialakítani és közösen tudnak kilábalni a válságból. Komoly lehetőséget látok még abban, hogy bizonyos sportszervezetek új arculatot vigyenek be a saját életükbe és ezzel sokkal stabilabb lábakon tudjanak állni a válság után. Természetesen ezekhez elengedhetetlen lesz a tudatosabb gazdálkodás és a szakmaiság előtérbe helyezése. Én ezekben látom a kiutat.

A gazdasági válság jelentős szerepet fog játszani az átigazolási piacon. Milyen következményei lehetnek az átigazolási időszakban a nagymértékű bevételkiesésnek? 

A járványügyi helyzet eleinte zártkapus meccseket eredményezett, később a bajnokság felfüggesztését. Klubok, egyesületek elkezdtek egy átmeneti időszakra berendezkedni, ami április 9-ével véget ért. Megszületett a döntés, a bajnokságot végleg felfüggesztették. A klubok és a játékosok azzal találták szemben magukat, hogy a felek közötti jogviszonyokat a 2019/20-as évad vonatkozásában idő előtt le kell zárni, és el kell kezdeniük építkezni a jövő szezonra. Vannak olyan klubok, melyek már bőven kialakították a jövő évi keretet a 2020/21-es bajnokságra. Azonban nekik is felül kell írni számításaikat, mert látják, hogy nem lesznek meg a megfelelő bevételeik. Ennek okán a már aláírt szerződéseket is újra kell tárgyalni. Különösen a bérekre vonatkozólag, ami aztán teljesen átalakíthatja az átigazolási piacot.  Tehát értem ezalatt, hogy az is bekövetkezhet, hogy a következő évre a már aláírt szerződéssel rendelkező játékos végül egy harmadik klubban köt ki. Például ha a harmadik egyesület bejelentkezik olyan érdeklődőként, aki magasabb szakmai és anyagi feltételeket tud kínálni a játékosnak, mint ahova korábban aláírt. Ezek mellett arra is lehetőséget ad, hogy aki most jó gazdasági helyzetbe kerül, rövid időn belül osztályokat tud váltani és teljes keretcserét tud végrehajtani. Röviden azt gondolom, hogy komoly változást fog hozni a jelenlegi helyzet az átigazolási piacon.

Az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) által szervezett kupában a Csurgói Kézilabda Klub vett részt idén. A következő szezonban viszont erre a Gyöngyösi Kézilabda Klub lenne jogosult a bajnokságban elért eredménye miatt. Azonban az MKSZ döntése alapján a tavalyi bajnokság végeredménye a mérvadó a nemzetközi kupákon való indulásával kapcsolatban. Ennek ellenére a Csurgói KK felajánlotta a Gyöngyösi KK-nak az EHF-kupa indulást. Ezt a döntést jogilag akadályozza valami?

Jelenlegi helyzetben az MKSZ (Magyar Kézilabda Szövetség) elnökségének a döntése alapján a 2018/19-es szezon végeredményét kell figyelembe venni, ahol a Csurgó az 5. helyen, a Gyöngyös pedig két ponttal lemaradva a 6. helyen végzett. Ebben az esetben a Csurgó dönthetett úgy, mint az EHF-kupa lehetséges résztvevője, hogy nem indul és átadja a lehetőséget a Gyöngyösnek.  Ezt jogilag megteheti, azonban itt fiktív dolgokról kell beszélnünk, mert az EHF-kupának még nem jött ki a 2020/21-es szezonra vonatkozó versenykiírása az európai szövetségtől. Tehát nem tudjuk, hogy hányan, kik indulhatnak, milyen feltételeket kell teljesíteni pl. anyagilag. A másik, hogy a jelenlegi helyzet konkrét gazdasági hatásait csak saccolni, találgatni tudjuk a sport területén, tehát az említett két csapat sem tudja biztosra mondani azt, hogy képesek elutazni Európa másik végébe szeptemberben, vagy októberben, már ha a korlátozások feloldása ezt megengedné…  Azt azért tudni kell, hogy az EHF-kupa messze nem egyenlő a labdarúgásban ismert Európa Ligával. Amíg a labdarúgásban a Ferencvárosnak anyagilag megéri selejtezőkben vagy a csoportkörben szerepelni, addig ez egy kézilabdacsapatnak nemzetközi porondon anyagilag nem megtérülő történet. Kézilabdában a Bajnokok Ligája és az EHF-kupa végső szakaszai azok, amikor elmondhatják, hogy pluszba kerültek a csapataink. Maradjunk annyiban, hogy szerintem a felajánlás gesztusjellegű volt, nagyon komoly és nagyon helyes gesztus, amit a Gyöngyösi KK elfogadott, és vállalta az EHF-kupában történő indulást.

gyongyosikk

Az EHF foggal-körömmel ragaszkodik a négyes döntő megrendezéséhez. Egy különleges, eddig soha nem látott időpontban szeretnék pótolni (december 28-29). Mit gondol erről?

Az EHF folyamatosan vizsgálja ezt a kérdést. Semmit sem vennék készpénznek. Lehet, hogy elhalasztották, de nem lepődnék meg, ha a döntésüket a későbbiek során felülírnák. Az EHF-nek a női és férfi vonalon is a Bajnokok Ligája négyes döntő a fő bevételi forrása. Erre van kihegyezve minden évad. Itt most megint a labdarúgással érdemes példálózni. A belgák ki merték mondani, hogy lezárják a bajnokságot, azonban minden más labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban egyelőre hallgatnak, és azt keresik, hogyan is tudnák folytatni a versenyeket. Ez egyértelműen arra mutat, hogy mekkora a sportbiznisz, és hogy a labdarúgásban egy-egy döntésnél milyen fontos szempont a gazdasági érdek. A labdarúgó Bajnokok Ligájának a nézettsége, a különböző szponzorációs bevételek és televíziós közvetítésekből származó bevételek és a csapatoknak visszaosztott összegek körforgása, ha megszűnik, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Valószínűleg ezért küzdenek a kézilabdában is. Ha ezt a csúcseseményt is elengedik, akkor az anyagilag még rosszabb helyzetbe hozhatja a sportágat.

Felhasznált képek forrása: MTI, gykk.hu