Az idén 120 éves Bayern München történelmében két magyar is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az első részben a forradalmi módszerekkel dolgozó edzőlegendát, Csernai Pált mutattuk be, ebben a cikkben pedig egy méltatlanul keveset emlegetett kapusikonnal, Fazekas Árpáddal ismerkedhetünk meg.
A két világháború között, 1930-ban, az ország nyugati végében, Kámonban látta meg a napvilágot a fiatal Fazekas, de a bécsi döntést követően már tízéves kora előtt Kassára költöztek, és az apja nyomdokait követve katonai pályára készült. A háború után (15 évesen már megjárta a hadifogságot!) ragadt le a focinál: pár kisebb kitérő után Újpesten kötött ki, és az első számú kapus sérülése után hamar a kezdőcsapatban találta magát. Bemutatkozó meccsén azt a Honvédot fogadták, ahol Puskás, Kocsis és Czibor rohamozott, de a Dózsa állta a sarat: 5–2-re győztek. A következő idényben még maradt Újpesten, de az új edző, Bukovi Márton érkezésével elvesztette az egyes számú mezt, így továbbállt a Vörös Lobogóhoz (a mai MTK). A Honvéd-verés itt sem maradt el, a Közép-európai Kupa elődöntőjében kiütötték az esélyesebb piros-feketéket, és végül a prágai Duklát legyőzve a kupát is elhódították.
Fazekas Árpád a Vörös Lobogó kapusaként egy Dózsa elleni győztes meccsen
A nemzetközi szereplés sikerére a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv is felfigyelt, és mivel Grosics épp eltiltását töltötte, Fazekas a válogatottba is bekerült. A kor viszonyai elől azonban ő sem tudott menekülni: miután 10 dollárt találtak a lakásán, eltiltották, így az MTK és a válogatott kezdőcsapatából is kikerült. A mellőzést nehezen viselte a fiatal kapus, így egy hálókocsi mélyén Bécsbe szökött, és noha egy rövid időre hazatért, miután amnesztiát ígértek neki, az ’56-os események forgatagában újra külföldre szökött.
Fazekas kevés válogatott meccseinek egyikén, 1995. október 2-án, Csehszlovákia ellen
Fazekas nagyságát mutatja, hogy még az egyéves eltiltás ideje alatt szerződtette a Bayern München, és noha a klub akkor még a második számú együttesnek számított az 1860 München mögött, nagyratörő álmokat dédelgettek. Az eltiltást követően Fazekas egyből a kezdőcsapatban kapott helyet, a bizalmat pedig remek teljesítménnyel hálálta meg: a Német Kupa döntőjében a bokáig érő hóban (december 29-én játszották a döntőt) 1–0-ra diadalmaskodtak az Augsburg felett, és ezzel a klub története során először hódította el a Bayern München a trófeát. Mivel a profi labdarúgás csak az 1963/64-es szezonban indult el Németországban, Fazekas pedig ’61-ben egy rövid kitérőt követően az Anderlechthez igazolt, a klub első bajnoki címét már nem tudta a bajor klub játékosaként ünnepelni.
Ez azonban semmit nem von le az érdemeiből, érdemes két világ- és Európa-bajnok véleményét meghallgatni vele kapcsolatban. Az elnöki tisztségről nemrég leköszönt Uli Hoeness az első Német Kupa-győzelem megemlékezése kapcsán, 2018-ban méltatta az elődöket: „Sok mindent megélt már a Bayern München, de ezt a csapatot sosem fogjuk elfelejteni. Büszke vagyok arra, hogy vannak hagyományaink, és arra is, hogy tartjuk is őket.” Karl-Heinz Rummenigge még ennél is tovább ment: „Akkor valami elkezdődött… Az a győzelem tette le a Bayern München sikertörténetének alapjait, hiszen nem mi voltunk az esélyesei annak a döntőnek. Fazekast nem láttam játszani, hiszen kicsi voltam akkoriban. Ő a történelmünk része, Franz Beckenbauer azt mondta nekem róla, hogy fantasztikus kapus volt, és kiváló ember. Úgy hívtuk, hogy a magyar macska.”
A kupagyőztes Bayern München 1957-ben
Érdemes kitérni arra is, hogyan él Fazekas a szurkolók emlékezetében. Egy 2005-ös szavazáson minden idők ötödik legjobb Bayern-kapusának választották; figyelemre méltó, milyen mezőny szűk elitjébe került: 1. Sepp Maier (vb-győztes), 2. Oliver Kahn (BL-győztes, vb-ezüstérmes), 3. Raimond Aumann (vb-győztes), 4. Jean-Marie Pfaff (Eb-döntős, BEK-döntős). Fazekas Árpád 2018. augusztus 10-én, 88 évesen távozott az égi csapathoz.
Források: de.wikipedia.org, nso.hu
