ELTE Sport7-en ismerkedtem meg a BEAC Darts Szakosztályával, egy edzés alkalmával látogattam el a CDFŰ-be. Egy klub, megannyi történet, izgalmas idáig vezető út. Kass Zoltánnal beszélgettünk.
– Hogyan kezdtél el dartsozni?
– A legelső alkalom nagyon pici gyerekkoromban volt, amikor még semmiféle dartstáblával nem találkoztam. Hallottunk a pikádóról, de se táblánk, se nyilaink nem voltak hozzá. Ennek híján egész egyszerűen a falra, vagyis a tapétára rajzoltunk fel egy táblát; nyíl gyanánt, ha jól emlékszem, gombostűt gumiztunk rá gyufára, másik végére meg párnából szedtünk ki tollat, azzal dobálgattunk. Ez volt az első próbálkozás. Jóval később egy-két magyarországi pubba bejöttek az elektromos dartsgépek, ott dobáltam pár alkalommal. Ezt követően újra évekig feledésbe merült ez az egész.
“Aztán egyik munkahelyemre a vezetőség engedélyével vettünk egy szizál dartstáblát, azt dobáltuk az üresjáratokban. Nyilak vásárlása ekkor még nagyon nehéz volt, nem volt semmilyen segítség. Nagy keresgélésbe került találni fémhegyet, mivel végül egy abszolút nem arra való (14 grammos) nyíllal dobáltunk. Ezt követően megint 10 év kiesett. Azon ritka alkalmakkor, mikor tévét néztem, néha bele lehetett lesni dartsközvetítésbe, még külföldi kommentárral. Akkor láttam Phil Taylor meccseket, de teljesen véletlenül.
Az igazi történet végül a 2014-es világbajnoksággal kezdődik. Ez volt az első dartsvilágbajnokság, amelyet magyar kommentárral közvetített a Sport TV. Itt elhangzott, hogy vannak dartssportklubok, -egyesületek, és nagy szeretettel várják az érdeklődőket. Az első dolog, ami eszembe jutott: mit tud a dartsnál egy egyesület segíteni? El sem tudtam képzelni. De kíváncsi voltam, így elmentem a hozzám legközelebb eső klubhelyiségbe, amely akkor még gyakorlatilag nem is volt kész, se járólapja, se semmi, egy OSB-lap volt a tábla elé borítva.
Ott viszonylag jól ment a játék, és ott ragadtam. Ez volt januárban, majd ez év februárjában volt egy nagy amatőr verseny Ecseren, ahova nagyon csábítottak, így elmentem. Rengeteg ember volt, alig fértünk el, néhány órát kellett várakoznom az első meccsig. Egy jó pár éve dobáló ellenfelet fogtam ki, aki nem igazolt le azóta sem tudtommal. (Igazolt státusz: van versenyengedély, klubhoz csatlakozol, ott tagdíjat fizetsz, cserébe ők licenszdíjakat fizetnek a szövetségek felé, amatőr: ugyanez nincs – a szerk.) Akkor annyira izgultam, hogy majdnem elájultam, azért küzdöttem, hogy végig tudjam állni a mérkőzést. Ott persze nagyon kikaptam. Ez volt az első tétmérkőzésem, onnantól kezdve rendszeresen jártam klubhelyiségek nyílt versenyeire.
Édesapám mindig azt tanította, afelé tartasz, amilyen emberekkel körülveszed magad. Mikor legelőször ebbe belecsöppentem, akkor szembesültem vele igazán, hogy ez egy kocsmasport – én pedig nem szoktam alkoholt inni. Elég nehezen fogadtam el ezt a kezdetben, hogy hogyan fogom beilleszteni ezt az értékrendembe, de végül sikerült.
Fél éven belül szerveztek az újonnan érkező amatőröknek csapatbajnokságot, a mi klubunk még nem igazolt játékosokból állította össze a csapatot, akárcsak a másik 6-7 egyesület is. 2014 szeptemberében aztán jött az ajánlat, hogy le akarnak igazolni. Úgy éreztem, hogy erre még nem vagyok kész, de ennek ellenére belenyomtak. Fél év alatt igazolt játékos lettem.
Elkezdtem vadul versenyekre járni. Magyar dartsligafordulókra, magyar bajnokságra, Bécsbe is mentünk versenyre, plusz itthon is voltak nemzetközi versenyek. Azt lehet mondani, hogy heti 4-5 napot versenyen voltam, időközben pedig edzettem is. Első szezonomban 365 napból 280 napot biztos dartsoztam. PDC kelet-európai kvalifikációs versenyen is jártam, ott is viszonylag jól szerepeltem. Nem lettem kiemelkedő játékos, de néztek valaminek a dartsos berkekben. Azonban eljött az az időszak, amikor azt éreztem, hogy ez sok. Nemcsak a családom nehezményezte, hanem időszakos sérülések jöttek. Szépen lassan lecsökkentettem az edzések és a versenyek számát, mert már egyfelől kiégésközeli fázisba kerültem, illetve nem tudtam megfelelő teljesítményt nyújtani a sorozatos fájdalmaktól.
Időközben a feleségem nyitott egy pubot, kértem egy termet, ahol dartsozhatunk barátokkal, versenyzőtársakkal, esetleg szervezhetnék én is versenyeket. Ez a CDFŰ, és bár nem kimondottan akartam összekeverni korábbi egyesületi életem, sajnos nem egyeztek vezetőim érdekei a helyet biztosítóéval, így végül én kerültem ebbe a szerepbe a kis, 5 táblás új dartstermemmel.
Rengeteg, szünet nélküli dobálástól nem tudott regenerálódni a testem. A bicepsz, tricepsz nagyon kicsi izmok, amikor már fáj, az jelentős sérülésnek számít. Nálam egy ilyen állt be, végigsugárzott az egész karomon, az ujjamig zsibbadt, így is játszottam másfél évig tovább. A végén már csak melegítőkrémekkel tudtam dobni. Aztán eljött az, hogy nem tudtam összeérinteni az ujjaimat, nem baj, elkezdtem ragasztózni az ujjamat, ragasztottam rá a nyilat.
2017 áprilisában még kimentünk Caorléba soft európa kupára, ahol szabadon lehetett nevezni C kategóriában (amatőr). Ez egy egyhetes folyamatos verseny volt. Ezüstérmesek lettünk egy kérésre összeállított baráti csapattal! Akkor én hazajöttem és szárnyaltam, sérülés ide, sérülés oda, 3 hétig iszonyatosan jól dobtam (85-90-es átlagot tudtam dobni). Végül egyik napról a másikra az agyam azt mondta, hogy stop, és soha többet nem volt hajlandó eldobni a nyilat a bal kezem. Utolért a dartitis, egy agyi blokk. Szeretném visszahúzni a felemelt nyilat és kidobni, de az agyam nem engedi. Nem értem, miért nem mozdul meg a kezem, pedig dobni szeretnék. Lever a víz, teljes csalódottság a vége. Több nagy dartsjátékos is ezért hagyta abba a karrierjét. Muszáj volt megoldást találnom, egy sportlövő barátom ösztönzésére jobb kézre átállnom.”
– Mikor csatlakoztatok a BEAC-hoz?
– Másfél-két éven keresztül lejárkált egy csomó fantasztikus, dartsszerető ember az általam szervezett versenyekre, volt egy nagyon tehetséges srác, Gyurcsó Gergő, aki a BEAC-nál közép- hosszútávfutó. Szerettem volna őt igazolt státuszban megnézni, mit játszik rendes versenykörülmények között. Ő mindig csak annyit mondott, hogy rendben van, amint lesz a BEAC-nak darts szakosztálya. Háromnegyed év után beadtam a derekam, egyeztettünk Simon Gáborral, és végül így jött létre 2017-ben a BEAC darts szakosztály.
– Milyen egy edzés nálatok a CDFŰ-ben, mik a feladatok, hogyan épül fel egy óra?
– A legtöbb klubban különböző feladatokat adnak, hogy ezt meg ezt dobd le, ezenkívül egy eredményes edzésterv sok mindenből áll. Egy profi edzés komoly felkészülési időszak. Koncentrációs képességet kell fejleszteni, pl. a sudokuzás tökéletes erre. Feszített figyelmet kell létrehozni, amibe nem férnek bele az érzelmek, bizonytalanság, aznapi nehézségek. Egy „in the flow” állapotot kell elérni, ami nehéz, ebben nagyok a nagy versenyzők. A csoportos edzés egy módja, a közösséget összedolgozva együtt feladatokat dobunk. Vannak szektorfeladatok, duplás feladatok és a kiszállók, amikor kombinációkat kell kidobni. Ez a technikai része komolyabb szint, nagy munka, általában egyéni mentorálást jelent.
Fontos, hogy ne rögtön várjunk nagy eredményeket. Tudomásom szerint a legrövidebb idő, amikor világbajnoki címet nyert el bárki, az 13 év kemény edzés, versenyzés után történt meg. Az például, hogy Rob Cross megjelent, és első világbajnokságát meg is nyerte, azt 13 év folyamatos gyakorlás előzte meg. Eléggé félre lett kommunikálva ez akkor.
– Milyen hosszú egy edzés?
– Olyan hosszú, amilyenre csinálod, fizikum kérdése. Volt, hogy 5-7 órát is tudtam edzeni mindennap, ez is okozta a sérülésemet. Utólag megerősítést nyert, hogy 1-1,5 óránál többet nem tud koncentrálni az ember, érdemes ebben az intervallumban tartani az edzést is. Nem a lefárasztáson van a hangsúly, hanem hogy koncentráltan, maximális figyelmet létrehozva kell edzeni.
– Kinek ajánlod a dartsot?
– Aki szeretne kikapcsolni, elterelni a gondolatait. Gyerekeknek és fiataloknak fontos elkallódást megelőző jellege van a sportnak, itt megfelelő emberek veszik körül az embert. Koncentrációt fejleszt, a kulcs viszont: ne vidd túlzásba.
– Milyen versenyeken lehet részt venni nálatok?
– Keddenként amatőr versenyek vannak nem igazolt játékosoknak, de vannak köztük nagyon tehetségesek. Péntek a handicap versenynap, esélykiegyenlítős, 301-ről játszik a kezdő, 601-ről egy gyakorlottabb résztvevő. Ez felzárkóztató és ismerkedő megmérettetés. Hétfőn is van verseny, de akkor nagyon erős a mezőny, ott lehet továbbfejlődni. Egy versenyen való részvétel egyébként 1000 forint körüli összeget jelent.
Szerintem fontos, hogy a versenyszituációt is edzeni kell, ezért van nálunk ez a háromszintű megmérettetés, mindenki megtalálhatja a sajátját. Nagyon sok profi játékostól hallottam, hogy „először meg kell tanulnod veszíteni, hogy megtanulhass nyerni.” Ezzel kell foglalkoznom nekem játékmesterként, klubvezetőként, hogy a különböző kvalitású embereket hogy érem el, hogy megfelelően tudjanak viselkedni, viseljék a siker felé vezető rögös úton érkező vereségeket.
– Aki szeretne csatlakozni, hol tud megtalálni titeket?
– A CDFŰ dartsterem hétfő–szombat 18–24-ig van nyitva: Budapest, 1056, Fejér György u. 1.
Van egy Facebook-csoportunk (CDFŰ nyílt dartsversenyek, ahol lehet tájékozódni az aktuális tartalmakról, versenyekről.
Aki pedig ott megismer engem, vagy privátban rám ír, igyekszem mindent megadni neki, hogy elképzeléseihez mérten megfelelő sikereket érhessen el a sportban!
