Nincsen szél? Nem baj, attól még a versenynek folytatódnia kell

A szél Trieszt kikötővárosában olyan hevesen fúj, hogy a gyalogosoknak sokszor a partszakaszon lévő korlátokba kell kapaszkodniuk. Nem bánják ezt a vitorlások, akik a világ minden tájáról érkeznek ide, hogy a legnépszerűbb vitorlás eseményen, a Barcolanán mérettessék meg magukat.

Idén is minden a helyén volt, a rangos világeseményre készült nem csak az egész város, de ország-világ is. Az egyébként általában süvítő szél azonban nem volt sehol.

A Barcolana 50. évfordulóján tavaly nem kevesebb, mint 2689 hajó fedélzetén 16 ezer matróz szállt vízre. Köztük Pietro Faraguna, aki 2018-ban legénységével a 15. helyen végzett. Faraguna, kétgyermekes apuka és jogtudós, visszaemlékezve arra a 12 Barcolanára, amelyeken már részt vett, elmondja, hogy a part formája hogyan változtatja meg a termodinamikai viszonyokat, amely aztán befolyásolja a szélviszonyokat. Talán emiatt állhat most a levegő? Legénysége egyik tagja, a 32 éves Giacomo Longo ellenőrzi a hajózási óráját, amely 4,35 csomós szelet jelez. A legénység vállat von és vitorlát bont.

Pár órával később megérkeznek a verseny rajtjához, Confinandante kikötőbe.

Képtalálat a következőre: „barcolana the way of life”

A első Barcolana vitorlásverseny megrendezése 1969-ig nyúlik vissza, amikor egy helyi vitorlás klub baráti társasága 51 hajóval versenyt rendezett. Azóta a szél jön és megy minden évben a regattán. Egyszer szerencsésen, máskor kevésbé. Néhány éve a szél annyira erősen fújt, hogy eltörte az árbocokat. Máskor, mintha nem is létezne, a hajók szinte hátrafelé haladtak.

Az évek során a verseny egyre nagyobbá nőtte ki magát, és több márka is beállt a szponzorok közé, köztük az egyik legnagyobb biztosító, a Generali is.

A verseny előtti napokban Trieszt főtere nyüzsgő központtá alakul. Sörsátrak és kolbászárusok, luxusautókat reklámozó megajachtok lepik el a kikötővárost a bankok, divatmárkák és proseccók mellett.

A Barcolana elnöke, a 44 éves jogászprofesszor, Mitja Gialuz bízik benne, hogy egyszer a világ legnagyobb versenyévé válhatnak. Az idei versenyen nagy hangsúlyt fektettek a környezettudatosságra is,  a versenyt reklámozó hajó nagyságú szardíniaszobor újrahasznosított trieszti műanyagból készült.

A verseny előestéjét – szinte bizonyossággal állíthatom – mindenki imádkozással töltötte. Imádkoztak a szélért, hogy fújjon a versenynapon, és segítse a vitorlásokat.

10.30 körül a versenyzők felsorakoztak a rajtvonalhoz, köztük Faraguna és legénysége is. Ahogy a több ezer vitorlás felsorakozott a tengeren, havas hegységek látványát keltette. A kezdő ágyúlövés eldördült, a versenyzők elindították hajóikat – azonban nem történt semmi. Mintha állva maradtak volna, egy helyben.

Az enyhe, vagy inkább nem is létező szél miatt a verseny szervezői úgy döntöttek, hogy a verseny két szakaszát törlik, az első két szakasz elegendő a teljesítéshez.

Képtalálat a következőre: „barcolana the way of life”

A „The Way of Life” nevű hajó lett a győztes. 54 perc 10 másodperccel ért célba. Faraguna hajója ezzel szemben alig haladt valamit ez idő alatt. Ő és legénysége mintegy 7 óra alatt értek célba.

Dario Motz, az olasz vitorlásszövetség tisztviselője egy hajó fedélzetéről várta a célvonalba érkezőket, rögzítve a beérkezési időket. Ahogy figyelte a hajókat, később megjegyezte: olyan érzése volt, mintha direkt az utolsó helyért hajtanának. (A versenyt utolsóként befejező vitorlás jutalma a vesztesek kupája.)

Végül az utolsó, 1098. helyen a szerb, olasz és montenegrói fogorvosok által vezetett vitorlás ért célba a rajt után hét órával, kb. délután 6 órakor.

Gialuz a verseny végén együtt ünnepelt a résztvevőkkel. „Trieszt a regatták előtt olyan volt, mint egy sötét, eldugott hely, amely arra várt, hogy felfedezzék. Ez a Barcolanával megtörtént. Most már új szelek fújnak a kikötővárosban.”

forrás: nytimes.com

képek forrása: discover-trieste.it, eventinews24.com, sail-world.com