Lement a 2018/2019-es NB2-es futsal szezon, amelyben végül az ELTE-BEAC csapatával az alsóház harmadik helyén, vagyis a 9. pozícióban végeztetek. Mennyire vagytok elégedettek? Mik voltak az előzetes célkitűzések?
Alapvetően évek óta mindig ugyanazzal a céllal indulunk neki a bajnokságnak, miszerint cél a felsőház. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk az első 6-ban végezni. Sajnos idén ez viszonylag hamar, már az 5.–6. forduló után látszott, hogy valószínűleg nem fog összejönni. Nem tudtunk olyan játékerőt képviselni, ami ehhez szükséges lett volna. Ebben közrejátszott az is, hogy idén új edzővel kezdtük meg a szezont, taktikailag az alapoktól, sok új játékossal a fedélzeten. A szezon közepén ráadásul már ott tartottunk, hogy több gondunk is van amellett, hogy lecsúszunk a tabella első feléről, amely végül odáig vezetett, hogy fél év után újra edzőt kellett váltani. Mindezeknek köszönhetően végül az alapszakaszt az utolsó előtti helyen zártuk, emiatt pedig újra kellett tervezni a céljainkat a rájátszásra. Innentől kezdve alapvető elvárás volt magunk felé a kiesés elkerülése, emellett ha már úgy alakult, hogy az alsóházban kellett folytatnunk, szerettük volna megnyerni azt. Bár a szezon meglehetősen felemásra sikeredett, furcsa módon így utólag mégis azt mondom, hogy elégedett vagyok az évünkkel, ugyanis jelen állás szerint találtunk egy edzőt, aki tökéletesen passzol a csapatunkhoz, az új játékosok sikeresen beépültek, ami nagyon fontos a jövőre nézve, emellett nem mellesleg a rájátszást a szerzett pontok tekintetében megnyertük, hiszen 10 meccsünkből hatszor sikerült győztesen elhagyni a pályát, két döntetlen mellett. Emiatt azért mégiscsak sikerült jó szájízzel befejezni a bajnokságot, még akkor is, ha a hozott pontjaink miatt végül az alsóház harmadik helyén végeztünk.
Nem lehetett egyszerű a nyári trénercsere után évközben újra edzőt váltani. Milyen hatással volt ez a csapatra, hogyan éltétek ezt meg?
Télen eljutottunk odáig, hogy kiderült: valahogy nem találja meg a kémiát az edző a csapattal, vagy a csapat az edzővel, így lépnünk kellett mindenki érdekében. Ezt első körben maga Fülöp Lajos mester ismerte fel, így lényegében közös döntéssel, mindennemű konfliktus nélkül jutottunk oda, hogy nem vele folytatjuk a szezont. December végén tehát új edzőt kellett találnunk, ami azonban egy NB2-es futsalcsapat esetében a legnehezebb feladatok egyike. Egy olyan embert kell találni, aki rendelkezik edzői képesítéssel, be tud illeszkedni ebbe a kvázi „legprofibb amatőr” egyetemi szellemiségbe, ahol a játékosok bármiféle fizetés nélkül, lényegében a szabadidejüket feláldozva járnak edzésekre és játszanak mérkőzéseket, nem mellesleg pedig megfelel számára az a honorárium, amit egy másodosztályú egyesület nyújtani tud. Ez tényleg egy nagyon nehéz feladat, de szerencsénkre mindezeket végül a jelenlegi edzőnkben, Dunai Andrásban sikerült megtalálnunk, aki bár inkább a nagypályás foci világából jött, de néhány hét alatt kiderült, hogy tökéletesen belepasszol nemcsak a futsal világába, de a BEAC által képviselt szellemiségbe is.
Mondhatjuk, hogy akkor ez egy hosszútávú együttműködés lesz?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Én személy szerint nagyon remélem, hogy igen, de azért ez nem ilyen egyszerű. András ugye december végén csatlakozott hozzánk, ami azt jelenti, hogy egy szűk félévet töltöttünk el közösen, amiben ráadásul veretesebb célokért már nem tudtunk küzdeni, valamint a játékosállományunk tavaszra már annyira beszűkült, hogy nem volt szükség vagy lehetőség rotálásra, lényegében mindenki megkapta a bizalmat, így egyelőre nem alakulhattak ki azok a konfliktushelyzetek, amik azért jó erőmérői a csapat és az edző kapcsolatának. A következő szezonra már közösen fogjuk kijelölni a célokat, valamint megbeszélni, hogy milyen játékosállománnyal csináljuk azt végig. Ha az az év lement, benne például a felkészüléssel, ami most ugye az Andrással kimaradt, hiszen gyakorlatilag egyik hétről a másikra kellett bajnokit játszania egy adott kerettel, akkor lehet majd igazán arról beszélni, hogy ez mennyire lesz egy hosszútávú együttműködés. Mindenesetre ami engem illet, személy szerint bizakodom, hogy hosszú időre megtaláltuk az edzőnket.
Következik a holtszezon. Mi erre a tervetek, hogyan fogjátok ezt tölteni? Edzések nincsenek, de gondolom, munka azért akad így is.
Májusban véget ért az évad, lementek a meccsek. Ami hátramaradt még, hogy értékeljük a mögöttünk álló évet és kitűzzük az új célokat a következőre. Ezt egy korrekt évzáró keretein belül szeretnénk megtenni, ahol az NB2-es férficsapat mellett az egyébként remek évet záró alapszakasz második NB2-es női csapat tagjai is részt vesznek majd, akik nagyon magabiztosan jutottak a felsőházba, ugyanis a következő években szeretnénk sokkal szorosabbra fűzni a két csapat kapcsolatát. Ezek után természetesen a pihenésé lesz a főszerep, hogy aztán augusztus elején majd újult erővel tudjuk megkezdeni a felkészülést, heti 3 edzés és néhány edzőmeccs formájában. A bajnokság szeptember elején kezdődik, tehát lesz 4–5 hetünk formába lendülni. Ami még fontos, hogy ebben az időszakban szeretnénk megerősíteni a játékosállományunkat is. Ezzel kapcsolatban a jelen álláspont az, hogy nagyságrendileg 4–6 játékost szeretnénk igazolni. Véleményünk szerint ez az a szám, amivel meglenne stabilan az a 18-as mezőnyjátékos keret, ami tavaszig ki tudna tartani és komoly minőséget tudna képviselni, belekalkulálva azt, hogy valaki tanulmányi elfoglaltságból adódóan, vagy neadjisten egy sérülés miatt nem tud majd a rendelkezésünkre állni.
Ezt a 4–6 játékost az egyetem és az utánpótláscsapatok fogják adni, vagy más klubokból igazoltok?
A cél az, hogy ezt egy 50%-os arányon tudjuk tartani. Véleményem szerint ha az új játékosok fele az egyetemről és az utánpótláscsapatainkból fog jönni, a felét pedig kicsit rutinosabb, kvázi „külsős” játékosok alkotják, akkor az úgy rendben van.
Miben látod a csapatotok vonzerejét? Mivel tud az ELTE BEAC futsalcsapata vonzó lenni az egyéb egyesületekből érkezőknek vagy az utánpótlásjátékosoknak?
Azt hiszem, hogy most már abszolút eljutott odáig a futsal is, hogy azáltal, hogy már 3 osztály van, ahol az NB1 mindössze kvázi egy szűk réteg számára nyitott, így talán mondhatjuk, hogy manapság már nívó, ha valaki NB2-es futsalosnak mondhatja magát. Ez mindenképpen vonzó, hogy valaki Budapesten NB2-ben játszhat. Mi fizetéseket nem nyújtunk a játékosainknak, viszont anyagi értelemben beletenniük sem kell semmit. Emellett pedig azért fontos, hogy szervezett körülmények között, edzővel, sportszervezőkkel, egy stabil szakosztályi háttérrel, jó helyen és jó időben tudnak edzeni – legyen szó akár egy egyetemistáról, akár egy olyan, pusztán egészségesen élni akaró és a futsalt szerető bárkiről, aki szeretne mozogni.
Még nem lettek kitűzve a pontos célok a következő idényre, de te mit gondolsz, mire lehettek képesek? Ismét cél a felsőház?
Abszolút! Én azt gondolom, hogy jövőre is ugyanazt kell célul kitűznünk, amit általában, jussunk a felsőházba. Legrosszabb esetben, hogy végig legyen esélyünk felsőházba kerülni. Az alapszakasz 22 mérkőzést jelent, cél, hogy végig legyünk legalább a felsőház küszöbén, hogy az utolsó mérkőzésig legyen nyitott kérdés, hogy beférünk-e a legjobbak közé, vagy sem. Legjobb esetben pedig dőljön el hamarabb, hogy igen. Ha ez megvan, akkor lehet majd féltávnál új célokat kitűzni. Ami az egyéb célokat illeti, mindenképpen fontos lenne egy olyan közösséget kiépíteni, akik utána egy három–ötéves ciklusban a későbbi csapat magja tud majd lenni, amire azután majd felépülhet a jövő generációja.
Augusztusban elkezdődik a felkészülés, de a gólyák csak szeptemberben érkeznek az egyetemre, ahol várja őket az évindító BEAC Sport7, amelyen a futsal is megmutatkozik. Aki azon részt vesz, az lemaradásban lesz hozzátok képest, akik már egy hónapja együtt edzetek. Mégis van arra esély, hogy innen is tudjatok erősödni? Aki ott jól szerepel, az be tud még csatlakozni?
Igen, ez nagyon fontos, ezt a szakvezetésnek is kommunikáltuk, hogy a BEAC egy egyetemi csapat. Az egyetemi év szeptemberben kezdődik el, ami sajnos nem párhuzamos a sportévvel, de mivel nálunk ez egy valós koncepció, hogy építünk az egyetemistákra, így fontos, hogy ide később is be lehet csatlakozni. Értelemszerűen beletelik majd néhány hétbe, akár hónapba, mire az újonnan csatlakozó játékosok felveszik a ritmust, illetve megtanulják a szükséges mozgásokat vagy taktikai dolgokat, de igen, alapvetően abszolút megvan a lehetőség erre. Ezt a folyamatot segíti továbbá az is, hogy a felnőtt csapat mellett van egy U20-as csapatunk is, ahova ugye az elsőéves egyetemisták koruk szerint általában beférnek még, az ő bajnokságuk pedig csak októberben kezdődik. Emellett van még a Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság, ahol az ELTE BEAC szintén jelen van, általában több csapattal is, és ami még később, mindössze november tájékán kezdődik el. Valamint ott a MEFOB is, ami szintén télen kezdődik, úgyhogy azért az NB2-es felnőtt bajnokságon kívül van még legalább 3 másik fórum, ahol részt lehet venni, ahol megmutathatják magukat, és ahonnan azután akár bekerülhetnek az NB2-es felnőtt csapatba is. Tehát attól még, hogy valaki csak szeptemberben érkezik az egyetemre, még számos lehetősége lesz csatlakozni hozzánk, és bekapcsolódni az egyetemi vagy az NB2-es futsal vérkeringésbe.