Egy félév Rómában

Róma egy művészettörténész hallgatónak – valódi paradicsom! Különösen, ha valaki hozzám hasonlóan az itáliai reneszánsz művészettel szeretne foglalkozni.

Amikor a mesterképzésem első félévében, 2018-ban jelentkeztem az Erasmus programra, rögtön tudtam, hogy Rómába kell jönnöm. Két éve az alapképzés alatt egy félévet Firenzében, a reneszánsz szülővárosában töltöttem, ami után a következő lépés az érett reneszánsz fellegvára, Róma volt. Most kicsit úgy érzem magam, mint a 18. századi utazók, akik a Grand Tour során bejárták Itália legszebb városait – bár én még messze nem láttam egész Olaszországot, az álmom, hogy hosszabb ideig Rómában élhessek, már megvalósult. Ezúttal a Campus Mundi ösztöndíjat is megpályáztam, ami anyagilag nagy segítséget jelentett és további lehetőségeket teremtett. A Campus Mundi munkatársai pedig nagyon segítőkészek és mindig elérhetőek voltak mind a pályázás során, mind a későbbiekben.

Első napok

Nem hazudok, az első néhány hét nehéz egy teljesen új helyen, új emberek között. Viszont szerveztek egyetemi Welcome Weeket, ahol sok program volt az akkor érkezett külföldi diákoknak, ezek közül a kedvenceim az ingyenes városnéző séták voltak, ahol csupa különleges, sokszor titkos helyet mutatott meg, és érdekes történeteket mesélt el az olasz guide.

A beilleszkedést sokban segíti, ha beszéljük a nyelvet, de egy Rómához hasonló multikulturális városban sokan beszélik az angolt is. Az egyetemen az olasz hallgatók viszont nem igazán kíváncsiak a külföldiekre, megszokott baráti társaságuk van, akikkel órákon kívül is találkoznak. Leginkább a hozzám hasonló erasmusos diákok között találtam barátokat, akikkel együtt tudtuk feldolgozni a kultúrsokkot, ami itt éri az embert. Ugyanakkor szerettem volna valamilyen egyetemen kívüli elfoglaltságot is találni, így csatlakoztam az egyetemi kórushoz, ahol hetente olasz hallgatókkal énekelek együtt.

Múzeumok

Egész Róma olyan, mint egy szabadtéri múzeum, amit évszázadok óta a művészet és történelem szerelmeseinek a célpontja. És valóban hihetetlen, hogy mi mindent lehet itt látni! Diocletianus ókori fürdői hatalmas barokk templommá lettek átalakítva, a Capitoliumi Múzeum a világ legrégebbi, körülbelül kétszáz éve érintetlen közmúzeuma, a San Clemente templom alatt 12 méter mélyen egy középkori bazilika, az alatt pedig egy ókori lakóház található. Egyik kedvenc helyem a Santa Maria del Popolo templom, ami telis-tele van 15–16. századi freskókkal és síremlékekkel, az itt lévő Cappella Chigi pedig az egyetlen Raffaello által tervezett kápolna.

Az emberek a megszokottság nyugalmával haladnak el egy több ezer, több száz éves épület mellett, vagy olykor mit sem sejtve sétálnak a már az ókorban és a középkorban is taposott utakon. A város egy-egy magasabb pontjáról pedig mindig látható a Szent Péter bazilika csodás kupolája.

Viszont arra is fel kell készülni, hogy Rómában az év minden időszakában rengeteg az ember, rengeteg a turista. Az olaszok kissé tartózkodóak a sok átmeneti látogatóval szemben, büszkén őrzik római vagy csak általában az olasz identitásukat. A gondtalan turisták pedig sajnos könnyen esnek tolvajok vagy csalók áldozatául, különösen a Termini vasútállomás és a Colosseum környékén.

Sala-grande---Galleria-Colonna_web

Galleria Colonna – csak szombatonként van nyitva, még ma is a Colonna család tulajdona! | Fotó: Turismo Roma

Egyetem

A félév során az Università degli Studi di Roma, azaz a Sapienza hallgatója voltam, ami – mint azt szeretik is hangoztatni – az ország legnagyobb egyeteme, több mint száz karral. A legtöbb fakultás, köztük a bölcsészkar is a főkampuszon található, ami egy Mussolini városrendezése során épült grandiózus épületkomplexum, saját templommal és rendezett parkkal.

Az óráim nagyon érdekesek voltak, de mivel az olasz oktatási rendszer kissé különbözik a magyarországitól, csak négy tantárgyam volt: ugyanis egy kurzus során hetente több óránk is volt. Itt minimum 6 kreditet számítanak egy kurzusért, és megszokott dolog 12 kredites kurzust indítani. A félév alatt számos vendégelőadónk volt, és több alkalommal voltak kihelyezett óráink Róma rengeteg múzeumainak egyikében, mint a Palazzo Barberini vagy a Villa Farnesina. A kedvenc tárgyamat egy restaurátor professzor tartotta, ennek során a festményeket technikai szempontból vizsgáltuk meg; a több száz éves reneszánsz és barokk műalkotások megfestésének módszeréről ilyen gyakorlatias és kézzelfogható módon Magyarországon nem lett volna lehetőségem tanulni. Az egyik órán még a freskófestést és a festékkeverést is kipróbálhattuk! Az év végi értékelés az én tanszékemen általában szóban zajlik, és a maximális 30 pontból legalább 18-at el kell érni ahhoz, hogy teljesítsünk egy kurzust.

Rengeteg könyvtár van a városban, amelyeknek számtalan székhelye van. A művészettörténeti könyvtár konkrétan egy múzeumi épületben, a Palazzo Veneziában van Róma központjában. Külön kutatói engedéllyel pedig a Vatikáni Könyvtárba is beiratkoztam, ami a világ egyik legbékésebb helye egy kutató számára, és aminek bejáratára 16. századi pápai lakosztályok ablakai tekintenek a magasból.

universit-sapienza

A Sapienza főépülete | Fotó: CIVIS

Szállás

Elég nehéz volt szállást találni, végül az egyetemi ügynökséghez fordultam segítségért, akik Rómában tanuló diákok számára állítják össze ajánlataikat. Itt elég jó áron tudtam olyan szállást választani, ami körülbelül ugyanolyan távolságra van a központtól, mint az egyetemtől. A római kollégiumok ugyanannyiba kerülnek, mint egy megosztott lakás, ezért én inkább az utóbbi mellett döntöttem, így bár másik három diákkal lakom együtt, van külön szobám.

Közlekedés

A tömegközlekedés olyan, amit Olaszországtól el lehet várni: kaotikus. Ha nem lépsz a zebrára, az olasz sofőrök sose fognak megállni, hogy átengedjenek az út túloldalára. Ha valaki nem inti le a buszt, az sose fog megállni a megállóban. A legmegbízhatóbb minden esetben a metró vagy a villamos! Vagy a gyaloglás. A távolságok először ijesztőnek tűnhetnek, de ahogy egyre több helyet fedezel fel a városban, úgy lesz kisebb Róma is, és végül, mint egy kirakós, fokozatosan összeáll a kép.

Nap mint nap különös izgatottsággal töltött el egy hosszabb séta: vagy azért, mert nem tudom, aznap épp milyen ókori romot vagy templomot fedezek fel, vagy pedig azért, mert pontosan tudom, mi vár rám.

Bár minden út Rómába vezet, az egynapos kirándulásokat nehéz volt saját erőből megszervezni, különösen, ha csak vonatozásban vagy buszozásban gondolkodhat az ember, mivel a mesés villák, parkok autóval a legmegközelíthetőbbek. A közelben Orvieto, Tivoli és Spoleto a leggyönyörűbb úticélok, ahol középkori katedrálisok, reneszánsz villák és azok szökőkúttal teli kertjeik bűvölik el az utazót.

roma_kupolak

Róma és a kupolák – középen a Szent Péter bazilika kupolája, amit Michelangelo tervezett | Fotó: Béres Csenge Júlia

De nem félek attól, hogy ezután a néhány hónap után véget érnének az utazásaim, hiszen egy félév külföldön kitárja a világot számunkra. Rájöttem, hogy valójában mennyire egyszerű utazgatni Európában, hiszen nem is olyan nehéz olcsó repülőjegyeket találni – és gyakran már a szállás miatt sem kell aggódnom, hiszen az itt megismert új barátaimra bármikor számíthatok.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy Rómában élhetek. Azonban még egy félév után is úgy érzem, hogy a római életérzésnek csak a felszínét karcolgattam, és valójában annyi minden felfedeznivaló és lehetőség van még itt. Az ember újra és újra rácsodálkozik, hogy lehet egy városnak ilyen sokszínű arca. Az antik emlékek átmenet nélkül mennek át barokk templomok sorába, míg a külvárosok épületeiben egyaránt megtalálható a 19. századi historizmus és a ’30-as évek minimalizmusa, amit nehéz egyszerre befogadni. Ezért is akarok visszatérni: hogy újra és újra befogadjam Rómát.

Fejléckép: Lonely Planet

Béres Csenge Júlia

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]