A professzionális sportok körében a verekedés szigorúan tiltott tevékenység, természetesen kivételt képeznek ezalól a küzdősportok. Meglepő tény, hogy a jégkorong (amely alapvetően csapatmunkán alapuló taktikai játék) szabályai között engedélyezett a verekedés már nagyjából 100 éve. Szurkolóknak szóló show? Szükséges stresszlevezetés? Vagy csak beszólt az ellenfél, és elszakadt a cérna? Lássuk, mi zajlik a Hokisok Klubjában.
Kétségtelen, hogy a fent említett három feltevés mindegyikében van igazság, hiszen a közönség olykor beleun a korong monoton pingpongozásába, és a játékosoknak nem kell kétszer szólni, ha szórakoztatni kell a népet. Sokszor előfordul, hogy az érdemi játékot figyelmen kívül hagyva megüresednek a székek, nyugodt szívvel andalognak a szurkolók a büfé irányába. Ha viszont két gladiátor ökle egymásnak feszül, garantáltan telt ház van. Ez az egyik legizgalmasabb fél perc a mérkőzésen.
(forrás: sites.psu.edu)
A bunyó minden profi sportban komoly következményeket von maga után: felfüggesztés, elbocsátás, magas bírságok. A hokiban a balhé a játék része. Már a 19. század végétől (az első meccset Montreálban rendezték 1875-ben) jelentős része a jégkorong kultúrájának, sőt a rendőrség már a kezdetektől jóváhagyta az agresszív játék menetét. Tehát, ha valakit megütsz hátulról, elveszítheted pár fogadat.
A Nemzeti Jégkorongszövetség 1922-ben elkezdte szabályba iktatni a verekedéseket. A hivatalos szabálykönyvben a 46. pont az angol „fisticuffs” kifejezéssel írja körül, hogy a bírók széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, ha egy verekedés után büntetést kell kiszabni. Kerry Fraser, korábbi NHL bíró szavai tisztánlátásra sarkallnak: „Először is, tudni kell, hogy a verekedés illegális, szabálysértésnek minősül. Végső esetben a játékost ki is rúghatják illetlen magaviseletért. Sőt bizonyos büntetések is sújthatják, ha brutális eset történik.”
Az ominózus eset a ’70-es években (forrás: cbc.ca)
„A ’70-es években történt egy hatalmas bunyó, mikor a kispadról is egymásnak rohantak a felek. Borzasztó volt.” – folytatja Fraser. – „Egy jégkorongmeccs hangulata olyan érzelmeket vált ki még a legnyugodtabb emberből is, amely semmilyen más sporthoz nem hasonlítható. Amikor a jégre lépsz, ekkora sebességgel és egy fegyverrel a kezedben az ellenségeskedés és a rivalizálás hamar testet ölt, így meg kell nyugtatni a kedélyeket. Egy verekedő játékos főbüntetést kap és minimum 5 percig kispadra kell ülnie, de egyéb következményekkel is számolhat.”
(forrás: fightland.vice.com)
„Javuló a helyzet, a játék olyan szintre fejlődött, hogy minimális a verekedések aránya, régen ez elképzelhetetlen volt.” – zárja monológját a legtöbb NHL meccset levezető bíró. Érdemes pillantást vetni pár statisztikára, hogy milyen mértékű ez a pozitív (?) változás: a 2015/16-os szezonban a meccsek 23%-án fordult elő összetűzés, ez a százalék a 2009/10-es szériában 40% volt. Öt év alatt feleannyi balhé. Ez a szám évről évre csökken – felmerül a kérdés: a játék erőszakos minőségét, vagy önmagát veszti el? Be kéne tiltani, hogy emberek egymást püfölik, amivel más embereknek örömet szereznek? A kérdés megválaszolásában az NHL egyik legendás bunyósa, Chris „Knuckles” Nilan segít, aki karrierje 3000 percét (durván 50 meccsnyi idő) a büntetőboxban tengette. Ő verekedni járt meccsekre, nem hokizni:
„Szerintem, ha szavazást indítanánk a játékosok között, ők megtartanák, mert ha két srác le akarja rendezni egymással, például mert az egyik az ütőjével folyamatosan oldalba vágta a másikat, és az megelégelve ráüvölti, hogy ELEGEM VAN, majd ledobja a kesztyűit, és eltöri az orrát, akkor a szerencsétlen legközelebb kétszer is meggondolja, érdemes-e szemtelenkedni a másikkal.”
Hősünk új játszótársat keres (forrás: alchetron.com)
Az NHL nem kommentálta Knuckles véleményét, de egyik megbízottja, Gary Bettman reagált: „A verekedés mindig is a játék sajátossága volt, egyfajta stressz-szabályzóként működik amióta az első ember jégre lépett. Ez egy erős fizikai sport és bizony a bunyó nem az egyetlen kontaktus a játékosok között, és arra is volt már példa, hogy egyéb sérüléseket akadályozott meg, hogy két hokis egymásnak ugrott, hiszen az ütővel még mindig nagyobbat lehet ütni, mint kézzel.”
Tudni kell még, hogy egy verekedés sem végződött halálesettel, vagyis arra következtethetünk, hogy nem vérre menő „vagy te, vagy én” küzdelmek zajlanak a pályán, csupán senki nem hagyja, hogy szórakozzon vele a másik. Más kérdés, hogy ha az erőfitogtatásban valaki egyszer halálra veri a másikat, minden megváltozhat, de ne derüljön ez ki. Ezekbe a pofonokba a játékosok állnak bele, senki nem kényszeríti őket rá. Kicsit mulattatom a haverokat a lelátón, kicsit kiadom az összegyűlt stresszt, kicsit szétverem egy másik ember arcát.
(forrás: youtube.com/BusinessInsider)
