Példaértékű, hogy hány fővárosi tekeri a pedálokat a tél ellenére is, de ha belegondolunk, hogy a bicajokat nem kell tankolni, sokkal kisebb a szervizköltségük, mint az autóké, külön adó nincs rájuk, sőt, használatuk még egészséges is, akkor azért sokkal érthetőbbé válik a lelkesedés. De vajon a város felkészült-e a kerékpárosok kiszolgálására?
A városi kerékpáros kultúra nem tekint vissza még hosszú múltra. Húsz évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt elterjedt, azonban a városok fejlődésével – talán a benzinárak emelkedésének is köszönhetően – a bringa is fejlődésnek indult, és mára elég szép karriert futott be.
Budapest kiemelkedő kerékpárosainak tekintetében. Fővárosunk rendszeres tagja a Copenhagenize Index biciklibarát városokat rangsoroló húszas listájának. A rangsorhoz 150 települést figyelnek, és 400 nemzetközi közreműködővel 13 szempont alapján állítják össze Koppenhágában (számít az infrastruktúra, a kerékpárosok aránya stb.). Büszkeségre adhat okot, hogy magunk mögött tudhatjuk Londont, Párizst, Hamburgot és sok más egyéb nagyvárost. Az aktuális lista mindenki számára megtekinthető a Coppenhageinze oldalán.
Budapest nagy erénye, hogy a városban a kétkerekűnek presztízse van. A kerékpárosokat nem nézik le, a Magyar Kerékpárosklub pedig még aktívabb, mint valaha. Elég csupán az általuk életre hívott projektekre pillantani: ott van például a BAM! (Bringázz a munkába), vagy éppen a CARMA, amely a kerékpározás köztudatba emelésének a marketingjét jelenti.
Természetesen, a pozitívumokat figyelembe véve is van hova fejlődni. Elsősorban az infrastruktúrára férne rá némi polírozás. Fővárosunknak mintegy 200 kilométernyi kerékpárútja van, amely ugyan nem kevés, de közel sem elégséges. További problémát jelent, hogy az önálló kerékpárvonalak ennek a számnak csupán az alig több mint egy harmadát teszik ki. Elméletben persze a bringasáv az bringasáv, egy felfestés ugyanazt a célt szolgálja, mint egy elkülönített út, de a gyakorlatban elképesztő különbségek vannak a kettő között. Aki kerékpározott már városban, az tudja.
Persze tök jó lenne, ha még ennél is több helyünk lenne a bringázáshoz, de a kétkerekűeket valahol le is kell rakni két tekerés között. A fővárosban sajnos kevés a bringaparkoló, azok is nehezen használhatóak (kivétel az ELTE Lágymányosi campusának északi tömbjében lévő dokkoló, illetve a CEU bringakölcsönzővel is rendelkező szuperparkolója), a tolvajoktól pedig sosem lehet eléggé félni. A fejlődés iránya adott, kezdeményezések is vannak, bevezetésre került a BuBi névre keresztelt közkerékpáros hálózat is, így hát van okunk a bizakodásra.
Az egyetemek elhelyezkedésével szerencséje van a hallgatóknak. A nagy campusok nagy körutak mellett állnak, amelyeken természetesen kerékpársávok is futnak. Egyszerűbben szólva: az egyetemek nagy része könnyen megközelíthető biciklivel (a parkolás már egy másik kérdés). Szomorúságra egyedül csak az ÁVF, a Színművészeti-, és az Óbudai Egyetem budai karainak hallgatói találhatnak okot, hisz ezek az intézmények minden vonaltól elég távol helyezkednek el.
ELTE-s szempontból tehát a körülmények majdnem, hogy kiválóak. Az egyetlen akadálya a kétkerekű létnek maximum az lehet, ha valaki nem rendelkezik biciklivel, de ezen egy kerékpáros bolt könnyen segíthet. Tanácsoljuk, hogy a nagy sportáruházak helyett a kisebb, „kerékpár fanatikus” boltokat preferáljátok, mert itt azontúl, hogy mindent őszintén elmondanak, használt biciklihez is egész olcsón hozzájuthattok.
Forrás: eduline.hu
Fotó: criticalmass.hu, egyensulyt.blog.hu
