Újabb magyaros konferencia az ELTE BDPK-n – Bemutatkozott az Üvegkarc Műhely

Április 28-án tartotta meg első konferenciáját az Üvegkarc Műhely az ELTE BDPK Magyar Irodalomtudományi Tanszék közreműködésével. A hallgatók mellett – akik több szakról is érkeztek, nem csupán magyarról – a Tanszék több oktatója is tartott előadást.

Vegyes, oktató–hallgató konferenciát rendezett az Üvegkarc Műhely 2021. április 28-án, amin összesen 12 előadó mutatta be témáját a hallgatóságnak. Közülük öten oktatók, hatan hallgatók voltak, rajtuk kívül pedig egy doktorandusz is meghívást kapott a rendezvényre.

A konferencián dr. Czetter Ibolya, az ELTE BDPK Irodalomtudományi Tanszékének vezetője mondott köszöntőbeszédet. Több szempontból is rendhagyónak nevezte a rendezvényt: egyrészt a témák sokszínűsége, másrészt az oktatók meghívása miatt. Utóbbi azért is fontos, mert ez mutatja, hogy a hallgatókat érdeklik, mivel foglalkoznak az oktatóik, így minden előadásuk előtt a munkásságuk rövid bemutatását is kérték a szervezők. „Úgy gondolom, ez elismerése a nálunk folyó munkának, illetve következménye a demokratikus légkörnek is, amelyben mind a tudásvágy, mind pedig az őszinte érdeklődés felébredhet” – reagált a tanszékvezető a kezdeményezésre. Végül reményét fejezte ki aziránt, hogy lesz folytatása is.

A konferencia programja

Ezt követően az Üvegkarc Műhely két vezetője, Czita Virág és Kővári Dorottya mutatták be az önképző kört. Egy Szabó Magda-idézettel indítottak, ami jól tükrözi a működésüket: „Mindig a részletek a legizgalmasabbak egy nagy irodalmi műben – tanította Kőnig magyarórán –, kérem, sose feledjék el figyelemmel kísérni a részleteket.” Dorottya elmondta, hogy a Műhely tagjai heti rendszerességgel egy-egy irodalmi művet vizsgálnak meg, de az irodalom mellett többek között megjelennek társművészeti vonatkozások, pszichológiai és filozófiai kérdések is.

Az első előadó Nagy Anna mestertanár volt, aki a társművészetek, azon belül is a képzőművészetek irányából közelítette meg témáját, ami A képek hatalma címet viselte. A kutatási területéről elmondta, hogy egy szűken vett művészetfilozófiai, képzőművészetfilozófiai téma, amivel már korábbi tanulmányai alatt is foglalkozott, főképp Konrad Fiedler teóriájával. Előadása elején a cím metaforikus jelentését tárta a hallgatóság elé: a kép minden olyan alkotást takar, amit emberi kéz alkotott, a hatalom pedig inkább az erővel fejezhető ki a legjobban, hiszen a hatalom értelmezhető negatívan is. A továbbiakban Horst Bredekamp képfelfogását ismertette, aki szerint a képek „a maguk némaságában egy nagyon is jól érzékelhető elevenséggel bírnak”, ha ezzel képesek az őket szemlélő gondolatait megmozgatni.

Dr. Czetter Ibolya színes verselemzése

Dr. Czetter Ibolya folytatta az előadások sorát, amelyben Ady Endre Sípja régi babonának versét elemezte a retorikai alakzatok felől – érdekesség, hogy a Márai-kutatásait is ilyen irányból folytatta. Egyrészt egy Babits-idézettel támasztotta alá a nyelvtani megközelítés fontosságát, másrészt az Ady-újraolvasó-sorozattal, ami a nyelvi reflektáltság szempontjait helyezte inkább előtérbe. A vers maga a kuruc költészet leáldozásáról szól, amit a keserű hangnem is felerősít az olvasóban, mint megtudhattuk az előadótól. Ezután a vers színes, kiemelésekkel ellátott formáját tárta a hallgatóság elé, ami segítségével bemutatta az összetartozó elemek elhelyezkedését a versben, még inkább szemléletessé téve elemzését.

Az első szakasz utolsó előadója Horváth Dániel másodéves német–történelem szakos hallgató volt, aki Prospero alakját mutatta be Shakespeare A vihar című drámáján keresztül. Dániel elmesélte személyes kötődését is a műhöz: még középiskolában tagja volt a diákszínjátszó körnek, ahol előadták ezt a darabot, és történetesen ő személyesítette meg Prosperót. Ehhez kapcsolódóan megtudhattuk, hogyan közelítsük meg az általunk választott karaktert, akit el akarunk játszani, majd konkrétan rátért a saját szerepére a Shakespeare drámából. Az előadását követően rövid szünet következett.

Ezután Szabó Kitti Viktória harmadéves magyar–történelem szakos hallgató mutatta be a hallgatóságnak Tolsztoj híres regényéből Anna Karenina alakját. Elmondása szerint eredetileg tudományosabb megközelítésből szerette volna bemutatni a főszereplőt, de miközben újraolvasta a művet, olyan kérdések merültek fel benne, amelyekre igyekezett választ találni; ezeket mutatta be előadásában. Egyrészt szó volt a szabadság kérdéséről, ahol megállapította, hogy Annának összesen két szabad döntése volt csak: hogy Vronszkijt választotta férje helyett, valamint a végén az öngyilkossága. De téma volt a főszereplő hűtlenségének megítélése – vagy épp elítélése – is. Aktualitás gyanánt párhuzamba állította Anna mentális egészségének romlását a koronavírus-járvánnyal járó mentális problémákkal: a társadalmi kitaszítottság magával hozta azt is, hogy szinte lehetetlen más emberekkel érintkezni.

Pipics János jelentette meg újra a verset az első megjelenése óta először

Pipics János negyedéves történelem–fizika szakos hallgató egy kevésbé ismert és kutatott verset mutatott be a hallgatóságnak, nevezetesen Nagy János Hálaadó versek, a Füredi vizi Nimfáról, amit ő elemzett és publikált. Kutatásához az Arcanum adatbázisát használta. Hasonló módszerrel már két publikációja is megjelent: a Newton alakja a magyar forrásokban 1790 körül című írása 2020 szeptemberében a Fizikai Szemle folyóiratban, illetve az Emberevőhal – A cápa leírása egy 1798-as magyar kiadványban címmel a Természet Világa folyóirat 2021-es januári számában. Érdekesség a vizsgált verssel kapcsolatban, hogy első megjelenése óta nem szerepelt egy folyóiratban vagy szöveggyűjteményben sem, illetve teljes elemzés se készült róla az említett publikációig – Pergel Gyula csupán pár mondatban említette meg egy tanulmányában. Még mielőtt rátért volna az előadására, ismertette a hallgatósággal a korabeli magyar folyóiratok helyzetét, illetve Balatonfüred akkori leírását. Végül a mű elemzése és a szerző bemutatása következett, amit az általa kiadott forráskiadás alapelvei zártak.

A második szakasz sorát dr. habil. Fűzfa Balázs egyetemi docens előadása zárta; címe: Tér- és időviszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében. Bemutatkozásként három meghatározó elemét emelte ki életének. Elsőként származását: egykori abdaiként fontosnak tartja Radnóti Miklós kultuszának ápolását, ezért gyakran visz szülőfalujába diákcsoportokat, hogy az egykori, tragikus sorsú költő emlékművénél közösen róhassák le tiszteletüket. Másodjára a szakmai pályafutásának számára egyik legkiemelkedőbb állomását emelte ki; a 12 legszebb magyar vers kiválasztása után országos szintű versmondásokat szerveztek, majd később tanulmánykötetek is jelentek meg mindegyik műről, amik az adott vers címét viselik. Harmadjára az általa írt irodalomtankönyveket mutatta be röviden.
Ezután rátért magára az előadás témájára, melyet részben az Ottlik iránt érdeklődő hallgatóival vizsgált meg pár évvel ezelőtt. Ennek kapcsán kiemelte a hármas szám fontosságát a regényben, ami több módon is szerepel benne – ilyen például az is, hogy három évet ölel fel a mű cselekménye, ahogy az is, hogy három idősíkja van. Végül arra ösztönzött mindenkit, hogy öt-tíz évente olvassuk újra Ottlik híres történetét.

A rövid szünet után Barták Balázs egyetemi adjunktus titokzatos, A mélység démona, avagy a referencialitás Kerberosza címet viselő előadása következett. Megtudhattuk, hogy az irodalom és a filozófia határmezsgyéjén elhelyezkedő interpretáció-elmélettel foglalkozik elsősorban, ami az előadásának gerincét is adta. Elsőként a címben szereplő Kerberosz értelmezését tárta a hallgatóság elé, aminek neve annyit tesz, hogy a mélység démona. Mint kiderült, a mitológiai lény csupán metaforikus módon került a címbe; ezzel az irodalmi művek mélyén, csakis nagy erőfeszítések árán előhozható jelentésekre utalt, amelyről a továbbiakban volt szó.

A konferencián az Irodalomtudományi Tanszék több oktatója is előadott

A következő előadó Szemerics András harmadéves magyar–történelem szakos hallgató volt, aki a tér és az idő aspektusából vizsgálta Madách Imre Mózes című drámáját. Hipotézise szerint, a bibliai szövegekben a történet a tér síkjában játszódik, míg Madách művében ez átkerül az idő síkjára azzal, hogy Mózest állítja a középpontba és a szöveg szerkezetének alapját a főszereplő élettörténetének különböző fázisai határozzák meg, míg a helyszínek csupán díszletekként vannak jelen.

Végül ifj. Szomi Tamás másodéves magyar–történelem szakos hallgató előadása következett a harmadik szakaszban Móra Ferencről, akit ő maga nevezett el lírai mesemondónak. Ennek oka az volt, hogy Móra mindvégig lírikusnak tartotta magát, ennek ellenére a többség a meséi miatt ismeri őt. Az életrajz után a munkásságát is bemutatta, kitérve a Sétálni megy Panka című versére, mely a költő lányáról szól. Meséi közül A kíváncsi hópelyhek címűt mutatta be részletesebben. Végül reményét fejezte ki aziránt, hogy minél több Móra-mű szerepeljen az általános iskolákban.

Az utolsó szakaszt dr. Schiller Erzsébet egyetemi docens előadása nyitotta, aki a városok, az emberek és – a főleg 20. századi – irodalom kapcsolatáról beszélt. Legfőbb kutatási területe a Nyugat, ami szoros kapcsolatban áll az előadásával. Több város színes ábrázolását tárta a hallgatóság elé, majd megemlítette Baudelaire nevét, aki megteremtette a városban céltalanul csatangoló ember képét. Ezután példákat hozott a városok szövegbe íródásáról, többek között Szombathely és az Ulysses kapcsán, Babitson keresztül pedig épp az ellenkezőjét szemléltette: a város volt hatással az írására, és nem fordítva. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy két város is létezik Kevin Lynch szerint: a tényleges és az elképzelt, aminek a feszültsége teremti meg a modern látképét a városnak. A továbbiakban különböző példákat hozott még a városok megjelenésére a különböző irodalmi művekben.

Következő egy rendhagyó előadás volt, hiszen két témáról is szólt: Sárközi Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója előbb egy irodalmi témában adott elő, majd elmondta tapasztalatait a doktori iskoláról. Mint kiderült, doktori disszertációjának címe is megegyezik a konferenciára hozott előadáséval, ami Pilinszky János és a késő modern szerelmi líra. A Trapéz és korlát, ami magában foglalja a költő azon kötetét és versét is, amivel foglalkozott a doktorandusz. Azért esett épp erre a választása, mert bár a szerelmi líra épp ellentétben áll Pilinszky nevével, mégis ebben a kötetben fedezhető fel a legtöbb vers ebben a tematikában. A következőkben részletes elemzését hallhatták az érdeklődők a műnek.
Az előadása Sárközi Balázs után rá is tért a doktori iskola bemutatására; egyebek mellett beszélt magáról a képzésről, a felvételi követelményekről, valamint a témaválasztásról.

Beth Harmon tehetség-kibontakozásának vizsgálata zárta a konferenciát

A konferenciát Kardos Laura harmadéves angol–földrajz szakos hallgató előadása zárta, aminek alapját a sokak által olvasott – vagy épp sorozatként látott – és kedvelt A vezércsel szolgálta. A főszereplő lány karakterén keresztül mutatta be a hallgatóság számára a tehetség megjelenését és tulajdonságait. Előzményként megemlítette, hogy már a 19. században is találhatunk olyan műveket, amikben megjelenik a tehetség témaként. Ilyen például Petőfi Sándor Az apostol, vagy épp Puskin Anyeginje, amiről elmondta, hogy a főszereplő képtelen kibontakozni. Ezeken a műveken keresztül hívta fel az emberek figyelmét ezeknek olvasására, hogy utána felismerjék a lehetséges tehetségeket, és segítsék őket. Ezután rátért magára A vezércselre, aminek kapcsán felvázolta a vizsgált kérdéseit, többek között a főszereplő, Beth képességeiről és a tehetségének kibontakozását segítő katalizátorokról. Végül a mű fontossága kapcsán kiemelte, hogy a regény pozitív példát mutat mind a zseniknek, mind pedig az átlag olvasóknak is, akik így még jobban megismerhetik a tehetséges lét előnyeit és hátrányait egyaránt, de akár a pedagógushallgatóknak is hasznos olvasmány lehet.

Kiemelt kép: Üvegkarc Műhely Facebook-oldal