Amikor Szombathely az európai napilapok címlapjára került – Dr. Katona Attila előadása IV. Károlyról

2021. március 31-e óta elérhető dr. Katona Attila egyetemi docens IV. Károly Szombathelyen – Amit tudunk és amit nem című előadása az ELTE Savaria Egyetemi Központ Könyvtárának Videotorium aloldalán.

Bár rövid ideig uralkodott – mindössze két évig – utolsó királyunk, mégis megosztóak róla a vélemények. Egyesek szentként tisztelik a háborúellenes politikájáért, míg mások elmarasztalják gyengekezű uralkodói viselkedéséért. Az első világháború után kétszer is megpróbált visszatérni a magyarországi trónra – mindkétszer sikertelenül. Ezekről, az előzményekről és a szombathelyi tartózkodásáról szól dr. Katona Attila egyetemi docens, az ELTE BDPK Történelem Tanszék oktatójának előadása.

„Ennél aktuálisabb témát nem is lehetett volna választani” – hangzik el a docens szájából. De mire is gondol ez alatt? Mint megtudhatjuk, pont 100 éve, 1921-ben történt március végén, április elején, a nagyhéten, amikor IV. Károly először tért vissza Magyarországra. Ekkor még nem meghívásra, csupán „magánakcióból” érkezett hazánkba, mindenfajta alternatíva nélkül. Március 26-án utazott Szombathelyre éjféltájban, ami teljesen meglepte a helyi vezetőket. Vasárnap a hajnali órákban Vas megye székhelye került a középpontba (még ha nem is tudtak róla az emberek). Vass József közoktatásügyi miniszter hívására maga Teleki Pál miniszterelnök is ide utazott Iváncról a hajnali órákban Sigray Antal kerületi kormánybiztossal, viszont a vendég személyét nem árulták el nekik, így hát hatalmas meglepetésben volt részük. Reggel elindultak külön kocsival Budapestre: egyikben a király ült, másikban a miniszterelnök és minisztere. Utóbbiak előbb indultak el, hogy még az uralkodó megérkezése előtt jelentést tehessenek Horthynak. Ez azonban nem így történt, ahogy megtudhattuk az előadótól. Erről, valamint a kormányzóval folytatott beszélgetéséről több legenda is kialakult. Miután ez megtörtént, újra visszautazott Szombathelyre IV. Károly, hogy megvárja a kormány döntését. Mint az előadó elmondta, bár a vezetésben és a nemzetközi helyzetben feszültté vált a helyzet a király váratlan látogatásával, addig „az egész országban teljes a nyugalom”.

Amikor az egész világ Szombathelyre figyelt

Magával az üggyel április elsején kezdenek el nagyobb körben foglalkozni a napilapok. Egyik ilyen volt a Budapesti Hírlap is, amelyik alátámasztja azt, hogy Szombathelyen is minden a legnagyobb rendben van, nincsenek zavargások. Ezenkívül arról is tudósít, hogy több politikus a vasi megyeszékhelyre utazott, többek között Bethlen István és Andrássy Gyula is, de Szombathely képviselőjét, Beniczky Ödönt nem engedték oda; Hajmáskéren a katonák feltartóztatták. Erre azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy királypárti tömegmegmozdulást fog okozni utazótársával, Szmrecsányi Györggyel. Ekkorra már a világ szeme is Szombathelyre szegeződött, fürkészve Magyarország és a király szándékait – utóbbiéval az ország vezetői se voltak tisztában. Részben azért, hogy ezt kiderítse, Teleki felkéri IV. Károlyt, hogy hagyja el az országot, cserébe majd ő megjelenteti az országos médiában az uralkodói szándékait. Ez meg is történt, április 7-én több napilap is lehozta a király üzenetét, miszerint azért tért vissza, hogy a trónt elfoglalja, azonban ez most nem sikerült, de majd még egyszer visszatér. Végül 1921. április 5-én távozott Szombathelyről IV. Károly ünnepélyes menettel egybekötve. Érdekesség, hogy a szombathelyi szabók összefogtak és egy díszes ruhát varrtak a királynak. Végül Szentgotthárdnál hagyta el az országot az uralkodó. Ezzel végére is értünk IV. Károly szombathelyi tartózkodásának, amiről az előadó frappánsan azt mondta, hogy ez volt az „a tíz nap, amely nem rengette meg sem Magyarországot, sem Európát”. Magát az eseményt úgy értékelte, mint a király tervek nélküli, improvizációkra épülő akciója; sem az előkészülete, sem a kivitelezése nem volt alapos.

IV. Károly egyik legnagyobb szombathelyi pártfogója Mikes püspök volt – Forrás: martinus.hu

Ezt követően az előadó kitért arra, hogyan is került a trónra IV. Károly. Egészen a szarajevói merényletig nem került szóba az ő utódlása, azonban Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után nyilvánvalóvá vált, hogy ő fogja követni Ferenc Józsefet. Ez két év után be is következett, és hatalmas feladatok vártak rá: 1916 egy mélypontja volt a háborúnak a Monarchiára nézve. Ezzel azonban nem igazán tudott megbirkózni az uralkodó. Már a magyar koronázás sem sikerült túl fényesen: maga a király még egy napot se töltött a fővárosban, hanem egyből sietett vissza Badenbe, a hadsereg főparancsnokságára. Ez egyfajta sértés volt a magyar elit, illetve a római katolikusok szemében, hogy még csak a vacsorát se várta meg, ezzel a gesztusgyakorlása megbukott az uralkodónak. A szándékairól azt mondta Katona Attila, hogy bár nemes volt, hogy békét szeretett volna teremteni, de nem voltak meg hozzá a képességei, a döntései pedig ezt tovább rontották. Ilyen volt az is, amikor 1918-ban lemondatta Tisza Istvánt, lehetetlen helyzetbe hozva Magyarországot, amit így egy kisebbségben lévő ellenzéki koalíciós kormány irányított. Az új miniszterelnök Wekerle Sándor lett, aki inkább békeidőbeli politikusnak bizonyult, háborúban nem tudott – az előadó szavaival élve – „bűvészkedni”, és megoldásai a katasztrófa mélyítéséhez vezettek. 1918 októberének végén, látva a magyarországi politikai válságot, Bécsbe távozott az uralkodó, kvázi magára hagyva az országot a káoszban. Azonban egy erényét is meg kell említeni a magyar helyzettel kapcsolatban: ugyanebben az évben, október 31-én Lukachich Géza Budapest városparancsnoka hívta fel a hajnali órákban, hogy felvilágosítsa az uralkodót a budapesti eseményekről, és engedélyt kérjen a fegyveres beavatkozásra, amit IV. Károly megtiltott neki, ezzel szabadabb folyást adva az eseményeknek. Ha ezt nem teszi meg, csak tovább mélyítette volna a problémákat – hangzott el.

Az uralkodását indíthatta volna egyfajta gesztustétellel a magyarok felé, ha a fővárosban maradt volna pár napot.

Viszont Bécsben sem tartózkodhatott túl sokáig, hiszen ott is zavargások törtek ki, a városparancsnok pedig nem tudta az uralkodó biztonságát biztosítani, így Eckartsauba vonult a családjával. Hamarosan felkeresték őt mind osztrák, mind pedig magyar részről, hogy értesítsék a fejleményekről, és arra kérjék, mondjon le a trónról. Ez utóbbit nem teszi meg egyik esetben sem; nyilatkozatában csupán az államügyek vitelétől áll el, ezzel meghagyva azt a lehetőséget, hogy visszatérjen. A történések viszont nem kedveztek neki: mindkét ország kimondta függetlenségét és köztársasági államformát vett fel. Ausztriában odáig fajult ez, hogy 1919 márciusában felszólították, hagyja el az ország területét. Ekkor Svájcba vonult családjával.

Az előadás azonban itt még nem ért véget: szó volt még benne IV. Károly hazai támogatottságáról, a nemzetközi helyzetről, valamint a második királylátogatásról is. Amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésed, és szeretnél a kimaradt részekről is hallani, ide kattintva érheted el a videót.

Kiemelt kép: vaol.hu