Március 26-án délután sikerrel lezajlott az első közös hallgatói konferencia a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely és az ELTE SEK Történeti Diákműhely szervezésében, melynek során a hallgatók rövid előadások keretein belül ismertették az 1772–1896 közötti Magyarország helyzetét.
A Magyarország 1772–1896 című rendezvény során összesen kilenc előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az előadók közül heten voltak a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ hallgatói, ketten pedig más egyetemekről érkeztek. A tizenöt perces előadások nyelvészet- és pedagógiatudományi, illetve történettudományi aspektusból mutatták be a korszak jellegzetességeit.
„Örömmel tölt el, hogy amint a meghívóból is kiderült, a már régebb óta működő Savaria Nyelvtudományi Diákműhely, és a közelmúltban alakult Történeti Diákműhely közösen hívta életre ezt a rendezvényt” – kezdte köszöntőjét dr. Vörös Ferenc főiskolai tanár, az ELTE BDPK Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetője, hozzátéve: „Nagyon fontos a két tudományterület közötti folyamatos párbeszéd.” Kiemelte: „Nemcsak a tudomány, de a népi emlékezet is sorsfordító események sorát köti a kezdő és a záró évszám közé eső korszakhoz, ráadásul jóval többet, mint bármely azelőtti, vagy azt követő korszakhoz. 1772 nemcsak a nyelvészek, hanem minden iskolázott magyar számára felidézi a nyelvújítás kezdetét, amíg 1896-ról a legtöbb embernek a millenniumi események jutnak eszébe.”
A bevezető gondolatokat dr. habil. Kalocsai Péter egyetemi docens, az ELTE BDPK Történelem Tanszék vezetőjének rövid köszöntője követte. „Több szempontból is örömteli ez az alkalom számomra. Egyrészt jó látni, hogy a 2019-ben megalakult Történeti Diákműhely résztvevői aktívan tevékenykednek, másrészt pedig nagy örömömre szolgál, hogy vannak olyan hallgatóink, akik szívesen teszik közzé a kutatásaikat társaik, illetve tanáraik számára.” A tanszékvezető felhívta a figyelmet arra, hogy minden esetben érdemes olyan témát választani a kutatásokhoz, amelyekkel kapcsolatban lehet valami újat mutatni. „Az a javaslatom, hogy mindenképp próbáljanak új szempontokból, új megközelítésekből vizsgálódni” – mondta, utalva ezzel többek között az interdiszciplinaritás fontosságára.
Hengszter Norbert Márk, a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely elnöke nyitotta meg a Nyelvészet- és pedagógiatudományi szekció munkáját néhány gondolattal. „Talán nem túlzás azt mondani, hogy ekkor, az ébredező nemzettudat idején volt a legszorosabb kapcsolat a nyelvészet és a történettudomány között. Ezért is választottuk az 1772–1896 közötti időszakot” – indokolta a konferencia témaválasztását, majd ismertette a szekció programját, és felkonferálta az első előadót.
Görög Alexandra az ELTE BDPK harmadéves magyar–történelem tanár szakos hallgatója. A Savaria Nyelvtudományi Diákműhely tagjaként természetesen érdekli a nyelvészet, szívesen foglalkozik ilyen témákkal. Előadásában Vörösmarty nyelvészeti tevékenységéről beszélt. „Vörösmarty nyelvészeti tevékenysége sajnos hiányzik a köztudatból, és már csak ezért is érdemes beszélni róla” – kezdte Alexandra, majd felvázolta, hogy a Magyar Tudós Társaságban végzett munkásságát tekintve jogosan vetjük fel a kérdést: vajon beszélhetünk-e róla úgy, mint nyelvész? A nyelvtudományon belül a költő két fő szakterületét emelte ki: a helyesírást és a nyelvjárásokat/tájszólásokat.
Következőként Varga Mercédesz Kata, az ELTE BDPK harmadéves magyar–történelem tanár szakos hallgatójának előadását hallgathatták meg a résztvevők. Alexandrához hasonlóan őt is érdekli a nyelvészet, ezért nem meglepő, hogy az előadásának témája a nyelvi sajátosságok volt a felvilágosodás és a reformkor íróinak nyelvhasználatában. Szó esett többek között Kazinczy és Berzsenyi vitájáról, Arany János és Petőfi Sándor levelezéseiről, illetve Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc írásairól is. Mercédesz főként szóalakpárok előfordulását vizsgálta (például csoda-csuda, mögé-megé, fölösleges-felesleges).
A következő előadó Hengszter Norbert Márk, az ELTE BDPK negyedéves magyar–történelem tanár szakos hallgatója volt. Norbert a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely vezetőjeként kiemelt érdeklődéssel fordul a nyelvészet felé, elsősorban az élő nyelvi kutatásokat kedveli. A konferenciára egy sajtóelemzéssel készült, előadásának témája a nyelvújítás volt a Magyar Hírmondó tükrében. Miután röviden bemutatta az első magyar nyelvű folyóiratot, Rát Mátyás, Révai Miklós és Barczafalvi Szabó Dávid szerkesztői munkájára tért ki.
Norbert előadása után Kardos Laura, az ELTE BDPK harmadéves angol–földrajz tanár szakos hallgatója kapott szót, akihez közel áll a neveléstudomány, azon belül is az inkluzív nevelés. Az utóbbi időben a tehetséggondozás kérdése foglalkoztatja, aminek természetesen történelmi vetülete is van, ezért a konferencia alkalmával a Magyarországon történő tehetségsegítésről tartott előadást a felvilágosodástól a reformkorig. Elsőként tisztázta a tehetség fogalmát, majd kisebb korszakokra bontva ismertette a tehetséggondozás helyzetét, kiemelve például Katona József, Eötvös József és Arany János nevét.
Ezt követően Takács Noel István, a Károli Gáspár Református Egyetem osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatója ismertette vizsgálatának eredményeit. Noel tavaly kezdte meg tudományos kutatásait, ősszel az intézményük TDK konferenciáján is részt vett. A hallgatói konferencián a reformkor megítéléséről beszélt az 1945 és 1956 közötti történelemtankönyvekben. Noel szerint a tankönyvkutatás az egyik legjobb módja annak, hogy megfejtsük, mit akart az adott kormányzat, hogy mit gondoljanak az emberek a különböző korszakokról. Elsőként a háború utáni első tankönyvekről beszélt, majd kitért több későbbi történelemtankönyvre is, kiemelve a főbb eltéréseket, különbségeket.
Egy rövid szünet után a Történettudományi szekcióval folytatódott az esemény, amelyet Novák Róbert, az ELTE SEK Történeti Diákműhely vezetője nyitott meg. Először Pipics János, az ELTE BDPK negyedéves történelem–fizika tanár szakos hallgatója tartotta meg előadását. János kutatási területe főleg a közép- és kora újkor művelődéstörténete. Jelenleg többek között a természettudományok történetéhez kapcsolódó, még kiadatlan források feltárásával és elemzésével foglalkozik. A jelenlegi kutatását ismertette, amely során Sándor István Sokféle című folyóiratának tudománytörténeti jelentőségét vizsgálta.
A folytatásban Lysewycz Adrienn, az ELTE BDPK harmadéves történelem–biológia tanár szakos hallgatója adott elő, akit leginkább a mitológia, a misztikumok és az orvoslástörténet világa vonz – előadásának témája is erről árulkodik. Miután a spiritizmus és a spiritualizmus fogalmát ismertette, a 19. században megfigyelhető érdekes jelenségről, a szellemfényképezésről mesélt Grünhut Adolf visszaemlékezései alapján.
Következőként Novák Róbert, az ELTE BDPK negyedéves történelem–földrajz tanár szakos hallgatója tartotta meg érdekes előadását. Róbertet főként a hadtörténet és a földrajzi felfedezések foglalkoztatják. A konferencián az osztrák–magyar északi-sarki expedíciók visszhangjáról beszélt a korabeli magyar sajtóban. Elsőként magáról az expedícióról mesélt, majd az ezzel kapcsolatos magyar publikációkról, illetve az irodalmi és zenei művekről.
Az utolsó előadó Pap István, a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Elsősorban a XX. századi gazdaságtörténet, valamint a banktörténet érdekli, és ez is a fő kutatási területe. Korábban már számos konferencián részt vett, ezért rutinos előadóként mutatta be kutatási eredményeit a Magyar–Olasz Bank Rt. történetét illetően. Kiemelte a Magyar–Olasz Bank szombathelyi vonatkozását is, ugyanis a részvénytársaságnak a városban is volt fiókja (Széll Kálmán út 1.).
Az előadásokat követően a konferencia moderátora, Kardos Laura a szervezők nevében megköszönte dr. Lenner Tibor, a BDPK igazgatójának, illetve Lenkai Nóra rektori biztos, a BDPK hivatalvezetőjének részvételét. Kiemelte továbbá, hogy az eseményen jelen volt az érintett két tanszék – Magyar Nyelvtudományi Tanszék és Történelem Tanszék – valamennyi oktatója, több egyéb tanszék és intézet vezetője vagy oktatója, valamint az ELTE HÖK Savaria számos tisztségviselője.
Többen is gratuláltak a tartalmas és érdekes előadásokhoz. „Szeretném megköszönni, hogy veszik a fáradtságot, és tudományos kutatómunkákkal foglalkoznak, illetve megosztják az eredményeiket a többiekkel” – fogalmazott dr. habil. Kalocsai Péter tanszékvezető. Annak ellenére, hogy a konferencia az online térben került megrendezésre, hibátlanul zajlott le. Úgy gondolom, hogy a résztvevők számos új ismerettel gazdagodva kapcsolhatták ki a digitális eszközeik képernyőit. Bízom benne, hogy a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely és az ELTE SEK Történeti Diákműhely a továbbiakban is törekedni fog az együttműködésre, és a jövőben is sor kerül majd hasonló konferenciákra, ahol a hallgatók kibontakozhatnak érdeklődési területeik szerint, illetve tanulhatnak egymástól.
Kiemelt kép: sv.sawakinome.com
