Az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának egyik oktatója is közreműködött abban a történelmi sétában, amellyel az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ emlékezett meg 1848. március 15-éről.
A nemzeti ünnepen a program részeként egyebek mellett egy félórás kisfilmet is megtekinthettek az érdeklődők, amelyben dr. Katona Attila történész, az ELTE BDPK Történelem Tanszék egyetemi docense vezette körbe a nézőket Szombathelyen egy online történelmi séta keretében. A felvétel továbbra is visszanézhető a szervező AGORA Szombathelyi Kulturális Központ YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán; jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe.
Következzen egy kis kedvcsináló, induljon hát a séta!
A három helyszínt érintő séta célja elsősorban a tisztelgés Szombathely szülötte, Horváth Boldizsár alakja előtt, de közben az idegenvezető gondos figyelmet fordít arra, hogy felidézze térben és időben is a szombathelyi 1848. évi márciusi eseményeket.
Látogatást teszünk Horváth Boldizsár szobránál, a Szily János 6. szám alatti volt iskola épületénél, a városi tanácskozások ekkori színhelyén, valamint a Vármegyeházánál, ami pedig a megyegyűlések helyszíne volt ezekben az időkben.
Az élmény fokozása érdekében közreműködik Szabó Tibor színművész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, valamint Pintér Anikó népdalénekes.
1. állomás: Horváth Boldizsár-szobor
A videóban: 0:00-tól 14:30-ig
Sétánk első állomása a Savaria Múzeum előtti parkban álló Horváth Boldizsár-szobor, ahol a legtöbbet időzünk, és ahol Katona Attila feleleveníti előttünk a magyar politika kiemelkedő, szombathelyi születésű alakjának legfontosabb életeseményeit.
A liberális politikus abba a generációba tartozott, mint például Petőfi Sándor; ők az 1840-es években az ifjú Magyarország képviselői voltak, a Pilvaxba jártak, radikális elveket vallottak, és egy merőben más Magyarországot képzeltek el. „Lehet, hogy Horváth Boldizsárnak is ez lett volna a sorsa, hogyha Pesten, a magyar fővárosban tartózkodik, de az ő életpályája nem így alakult” – mondja a történész.
Gyorsan ívelt felfelé a karrierje, így 1848 őt a városi tanács egyik vezető tisztviselőjeként érte, és fontos szerepet játszott a március 17-i szombathelyi események alakulásában. Tevékenységének elismeréseként a város képviselője lett az 1848 nyarán létrehozott új törvényhozásban; a törvényjavaslatok előkészítésében és összeállításában vett részt. Megtudjuk Katona Attilától: „Amikor 1849 után a törvényhozás áttette székhelyét Debrecenbe, Horváth Boldizsár velük ment, eltérően sok más Vas megyei képviselőtől, akik vagy politikai megfontolásból, vagy egyéb körülmények miatt nem követték az országgyűlés munkáját.” Ő viszont továbbra is szerepet játszik az ottani törvényhozásban, a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló jogszabályból viszont kimaradt – valószínűleg tudatosan. Ezért később nem börtönbüntetés várt rá, csak az ügyvédi tevékenységének korlátozása.
Idegenvezetőnk ezt követően arról beszél, hogy Horváth Boldizsár abba a nemzedékbe tartozott, amelyik úgy gondolta: 1848 műve akkor és ott nem valósulhatott meg, ezért erre 1867-ben, a kiegyezéssel került sor.
Időközben az 1867-ben megalakult Andrássy-kormány igazságügy-minisztere lett – és volt egészen 1871-ig –, és fejébe vette az igazságügy reformját, amit véghez is vitt, igaz, komoly viták árán. Végül 1869-ben sikerült elérnie, hogy szétválasszák az igazságszolgáltatást és a közigazgatást, és ragaszkodott a bírák függetlenségéhez, központi kinevezéséhez és elmozdíthatatlanságához, hogy – Katona Attila szavai szerint – a törvény alá rendeljék a tevékenységüket, és ne a politikai széljárásnak megfelelően ítélkezzenek.
„Ő volt a túl liberális miniszter, aki minisztersége végéig ragaszkodott az elveihez” – hangzik el. Noha miniszteri pozícióját hátra hagyta, képviselőként még hosszú évtizedekig benne maradt a törvényhozásban, és 1884-ig Szombathely városának képviselőjeként tevékenykedett, még akkor is, ha voltak különbözőségek a város és a megye vezetése, illetve az ő világfelfogása között – egy ideig. Később, 1885-ben a város és a politikus kapcsolata megszakadt élete egyik nagy csalódása okán. „Szilárdan meg volt győződve arról, hogy 1848 azt a pillanatot hozza el, amikor a városi polgárok és az eddigi kiváltságolt osztály egy társadalmi csoportba, a magyar nemzetbe rendeződik. Hogy megszűnik köztük a jogi különbség és tulajdonképpen egybeolvadhatnak” – magyarázza az idegenvezetőnk, aki hozzáteszi: a ’80-as években aztán úgy látta, hogy ez a valóságban nem teljesen így néz ki, ezért inkább elköszönt Szombathely városától.
Amiről szó esik még az első állomáson:
Milyen család sarja Horváth Boldizsár, és hol végezte az iskoláit? Miért alakulhatott gyorsan a karrierje? Mit jelentett számára a meritokrácia? Milyenek voltak a parlamenti megnyilatkozásai? A Fő tér mely része viselte a nevét? Milyen kapcsolat fűzte Deák Ferenchez? Mi volt Mikszáth Kálmán véleménye róla?
2. állomás: a Szily János 6. szám alatti volt iskola épülete
A videóban: 14:41-től 25:06-ig
Útunk a Szily János úti egykori iskola épületéhez vezet, ami az 1840-es években a városi tanácskozások színhelye volt; 1848 tehát itt érte a városvezetést. Katona Attila felidézi: „»A kornak intő szózata hozzánk is elhatott« – ezzel a mondattal kezdődik az a legendás petíció, amelyet 1848. március 17-én fogadott el Szombathely városa, majd aztán az alkalmi népgyűlés megerősítésével is bírva átvitték ezt a petíciót a szemközti Vármegye házára, ahol ideiglenes megyei közgyűlés kezdődött, hogy aztán a megyei közgyűlés is meghallgassa ott a szombathelyiek kérését”. És hogyan szerepeltek ezek a kérések? Pontokba szedve. Csak nem 12-be, hanem 16-ba. Talán a legfőbb ok az volt, hogy tartottak a népi elégedetlenségtől – mondja –, ezért adhatták ki.
Időközben a Pilvaxban úgy döntenek az ifjak, megfogalmazzák a követeléseiket, majd látványos, nagy mozgalommal csatlakozik ezekhez a lakosság egy része is, de mivel a korabeli hírek csak egy-két nap késéssel érkeztek meg vidékre, a szombathelyieknek fogalma sem volt, mi zajlik Pesten. Arról viszont igen, hogy Pozsonyban milyen események, követelések folynak, ezért március 16-án este elkészül ez a bizonyos petíció, benne a szombathelyi 16 ponttal – ebből 8 azonos azzal, ami a fővárosban is megjelent március 15-én, a többi inkább a napi gyakorlati élethez kapcsolódott. Ez az írás nagy valószínűség szerint Horváth Boldizsár szüleménye – magyarázza Katona Attila.
Amiről szó esik még a második állomáson:
Miért kellett átköltöznie a városi tanácskozásoknak a volt iskola épületébe? Milyen rémhír terjedt a pénteki vásárnappal kapcsolatban, ami miatt különösen tartottak a népi elégedetlenségtől? Sikerült-e megelőzni a lakosság nyugtalanságát? Támogatta-e a megyei vezetés a petíciót?
3. állomás: Vármegye háza
A videóban: 25:12-től 31:44-ig
A mai Megyeházához érve idegenvezetőnk arról beszél, hogy a Vármegyeházán milyen fogadtatásra lelt a petíció. Ennek előzményeként elmondja, hogy a megye vezetése a Pozsonyban zajló események miatt március 17-ére ideiglenes közgyűlést hívott össze – amit aztán meg is tartottak. Így a petíciót át is vitték dél körül, megvitatták, majd levélben tájékoztatták róla a többi vármegyét is.
Amiről szó esik még a harmadik állomáson:
Milyen előzménye és milyen szerepe volt a reformkori követutasításoknak? Kik voltak ekkoriban Vas vármegye követei? Mit jelent az, hogy a megye centrista volt? Hogyan fogadta a többi vármegye a szombathelyi 16 pont hírét?
A kisfilm ide kattintva is visszanézhető, és választ ad minden fenti kérdésre.
Kiemelt kép: Kultúrafaló Facebook-oldal
