A 2020-as felvételi során már Szombathelyre is volt lehetőségük jelentkezni azoknak a diákoknak, akik pszichológia szakon képzelték el jövőjüket. Az első félév lezárulta után dr. Pachner Orsolyát, a képzés koordinátorát kérdeztem, többek között a szakindítás nehézségeiről, a távolléti oktatásról, a mesterképzésről és egyéb jövőbeli tervekről.
– Első körben arra lennék kíváncsi, hogy mikor és milyen okokból fogalmazódott meg a gondolat, hogy Szombathelyen is induljon pszichológia szak, és ez milyen érzéseket váltott ki belőled?
– A folyamatnak arról a részéről tudok elsősorban hitelesen nyilatkozni, amikor már engem is beavattak a részletekbe, ugyanis nem voltam ott az ötlet születésénél. Egy konferencián keresett meg dr. Demetrovics Zsolt, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának akkori dékánja azzal, hogy beszélgethetnénk majd a szombathelyi campus helyzetéről és annak alakulásáról. Ez a beszélgetés a konferencia után néhány hónappal történt meg, ekkor jutott tudomásomra a terv, hogy szeretnének pszichológusképzést indítani Szombathelyen, és oktatókat keresnek ehhez. Szinte csak egy kérdésem volt: „Mikor kezdhetnék?”. A szombathelyi pályafutásom előtt a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán oktattam, ezért számomra munkahelyváltást is jelentett a képzésbe való becsatlakozás. Nagyon izgatott voltam, hogy az elsők között tudtam a szak elindításával kapcsolatos teendőkből kivenni a részem. Úgy éreztem, hogy ezt egyszerűen nekem találták ki.
– Bizonyára nehéz lehet egy új szakot reklámozni és ismertetni…
– Ez valóban több okból is nagyon nehéz feladat volt. Ami más szakoknak már rendelkezésre állt – például kép- és videóanyagok, hallgatói vélemények –, azok nálunk egyáltalán nem voltak meg, így nem tudtunk semmit megmutatni „magunkról”. A másik nehézség az volt, hogy a szak indulása hosszadalmas engedélyeztetési folyamaton ment keresztül, ami december környékére zárult le véglegesen. A felvételi tájékoztató kiadása viszont már az ősz folyamán megtörtént, ezért csak a pótkötetben jelenhettünk meg. A különféle prospektusokban is csak feltételes módban írhattunk az indulásról december előtt. Az idei évi marketingtevékenységünkhöz képest annyi előnyünk volt, hogy akkor még személyes jelenléttel tudtuk hirdetni a szakot. Elsősorban az volt a stratégiánk, hogy személyesen mentünk el bizonyos középiskolákba a környéken, és előadások formájában próbáltuk átadni a lelkesedésünket. Reménykedtünk abban, hogy ez elég lesz az elinduláshoz – és úgy tűnik, elég is volt.
– Én is a középiskolámban hallottam először a szombathelyi lehetőségről az egyetem által szervezett roadshow keretein belül, úgyhogy alá tudom támasztani a módszer sikerességét. Milyen munkálatok előzték meg az első évfolyam érkezését az egyetemen és a karon?
– Elsősorban fel kellett vennünk a budapesti kollégákkal a kapcsolatot, és egyeztetnünk kellett a tematikákról, a tárgyleírásokról és a követelményekről. Aktív kapcsolatban voltunk a kommunikációs irodával is a sikeres marketingtevékenység érdekében, nagyban támaszkodtunk a javaslataikra. Az egyik legnehezebb feladat a mintatanterv minimális átdolgozása volt. Alapvetően a budapesti mintatanterv alapján haladunk, viszont Szombathelyen jóval kisebb oktatói létszámmal működünk, ezért nem tudjuk azt a szabadságot megadni a hallgatóknak, hogy egy tárgyat mondjuk két félévben is fel tudjanak venni. Össze kellett állítanunk egy mintatantervet a saját lehetőségeinkhez mérten. Hallgatói szempontból ennek az az előnye, hogy nem kell a sok szabályozásnak megfelelően számolgatni és tervezgetni a kurzusok felvételekor, elég csak az általunk megadott mintát követni minden félévben. A szak kutatási tevékenységeivel kapcsolatban is kellett egyeztetnünk. A közösségépítés témája is gyakran szóba került, rendkívül sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen előnyei és nehézségei lehetnek egy első évfolyamnak ebből a szempontból. Fontosnak tartottuk volna például a szakestek, film- és könyvklubok szervezését, de sajnos a járványhelyzet felülírta a terveinket.
– Hány pontot kellett elérniük a hallgatóknak, és mekkora volt a túljelentkezés?
– A sikeres felvételihez 400 pontot kellett elérni és háromszoros túljelentkezés volt.
– A leendő pszichológusok összességében mennyire voltak együttműködőek a félév során, és mennyire tudtatok eredményesen együtt dolgozni velük?
– Az oktatási és a kutatási területeken is folyamatosan próbáltuk figyelembe venni a hallgatóink véleményét. Az együttműködés talán a Kutatók Éjszakájára való felkészülés során volt a leglátványosabb, amikor egy fejlődéslélektani és egy szociálpszichológiai kísérletet sikerült közösen megvalósítanunk. A hallgatók az idei beiskolázási kampányunkban is szorgosan részt vettek, aminek különösen örültünk, mivel ők tudták leghitelesebben átadni tapasztalataikat a felvételizőknek.
– Véleményed szerint mi a szombathelyi pszichológia erőssége, mi az előnye annak, ha valaki itt tanul?
– Hasznos lehet a pszichológia szakosok szempontjából az, hogy az oktatók közül szinte mindenkinek van gyakorlati tapasztalata pszichológusként az elmúlt évekből. Az akadémiai tudás mellett törekszünk a gyakorlati tudás átadására is. Másrészt az oktatók viszonylag kis létszámának köszönhetően a hallgatók számára egy átláthatóbb rendszer alakul ki. Az egy félévben futó kurzusoknál tudunk egymással egyeztetni, hogy milyen követelményeket várunk el a hallgatóktól, így nem halmozzuk el túl sok feladattal őket. A vizsgaidőszak előtt is egyeztettünk, hogy ne legyenek nagyobb átfedések a vizsgaidőpontokban.
– Ezt alá tudom támasztani mint hallgató. Többször is előfordult, hogy utaltatok egymás kurzusaira adott témákkal kapcsolatban, és ez nagyban hozzájárult az összefüggések felismeréséhez, sokkal átláthatóbbá váltak ezáltal a követelmények. Milyen szabadon választható tárgyak közül választhattak a pszichológia szakos hallgatók az első félév során?
– Viszonylag sok, tanulmányaikhoz szorosan kapcsolódó szabadon választható kurzus közül válogathattak, ilyen volt például a Nő és férfi lélektana a 21. században, az Érzelmi intelligencia, a Kétnyelvűség, a Tehetséggondozás, illetve a saját kurzusom, az Autizmus. Minden oktató a saját kutatási területével kapcsolatos kurzust indított. A szabadon választható tárgyak nagy népszerűségnek örvendtek a szakra járók körében, talán ezeken érzékeltük a legnagyobb aktivitást, lelkesedést és érdeklődést.
– Az ominózus kérdés: mint oktató, hogy élted meg a távolléti oktatást?
– Az hatalmas előny volt számunkra, hogy nem először kellett megküzdenünk ezzel a szituációval. Tavasszal sokkal nehezebb feladat volt a semmiből felépíteni egy működő oktatási rendszert a digitális világban, viszont az ősz folyamán már tudtunk ezekre a tapasztalatainkra építeni. Bár hibrid megoldással kezdtük a félévet, borítékolható volt az, hogy egy ponton majd át kell térnünk online oktatási formára, és ez gördülékenyebbé tette az átállást. Főként azért volt nehéz digitálisan oktatni, mert fontosnak tartottuk az élő kapcsolatokat és az interakciókat, ez adta volna a legtöbb energiát számunkra is. Ha egy monitornak beszél az ember, akkor hiába gondolja, hogy valószínűleg a képernyő másik oldalán is vannak – az nem ugyanaz, mintha látná a reakciókat és a visszajelzéseket. Technikailag viszont szerintem rendkívül jól meg tudtuk oldani a helyzetet, sok tapasztalatcserénk volt a kollégákkal ezügyben.
– Továbbra is ennél a témánál maradva, milyen lehetőségeket vett el a szaktól, és milyen lehetőségeket adott az online oktatás?
– Ahogy már említettem, a közösségépítéssel kapcsolatos terveinket sajnos nagyban átírta a helyzet, de összességében sok pozitív tapasztalatom is volt a saját kurzusaimon tapasztalt aktivitást illetően. Nem teljesen engedtük el a közösségi programokat sem, volt például egy átállást támogató workshopunk a hallgatókkal, ahol játékos feladatokon keresztül ismerkedtünk az online felületekkel, decemberben pedig dr. Demetrovics Zsolt egykori dékán úr köszöntötte őket a karon egy közös online beszélgetés keretében. Mindkét programmal kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kaptunk. Vannak terveink, hogy miképp lehetne tovább színesíteni a társasági életet digitális formában, de nem szeretnénk túlzottan leterhelni sem a hallgatókat, hiszen napjaik nagy részében így is sokat kényszerülnek a monitorok elé.
– Az digitális oktatási formán kívül még milyen más nehézségekkel járt az első félév?
– Személy szerint számomra az volt a legnehezebb az egészben, hogy miközben még az első évfolyamnak kellett volna örülnöm, fejben már a mesterképzés elindításán, és az egyéb távlati terveken is kellett gondolkoznom. Folyamatosan azon pörögtem, hogy hogyan fog alakulni a szombathelyi pszichológia jövője. A különféle közösségi programok talán segíthettek volna visszacsöppenni a jelenbe, de sajnos ezek többsége nem valósult meg.
– A szeptemberben induló mesterképzésről tudnál esetleg mesélni nekünk?
– Egyelőre csak egyféle, klinikai- és egészségpszichológiai specializációt indítunk, ami 25 fős keretlétszámmal lett meghirdetve. Már a kezdetektől evidens volt, hogy Szombathelyen nem fogunk tudni egy olyan széles portfóliót nyújtani a mesterképzésekből, mint Budapesten. Sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen specializációt lenne érdemes indítanunk, melyikhez lennénk szakmailag a legfelkészültebbek az oktatói erőforrásainkat tekintve. Végül az ELTE legnépszerűbb szakirányára esett a választásunk, ezért nagy reményeket fűzünk a felvételizők érdeklődéséhez. A közösségépítés kérdése itt is nagy figyelmet kap majd, ugyanis minden jelentkező más-más egyetemről érkezik hozzánk, a családias létszámnak köszönhetően viszont abban bízom, hogy viszonylag könnyen együtt tudnak majd dolgozni tanulmányaik során. Jelenleg átdolgozás alatt van a budapesti képzés is, egy úgynevezett moduláris rendszer lesz bevezetve, ami nagyobb szabadságot ad majd a hallgatóknak.
– Hány fővel indul szeptembertől az alapképzés?
– A keretlétszám 60 fős lesz, tehát minimálisan nőtt a tavalyihoz képest, amikor 50 helyet hirdettünk meg. Az elkövetkezendő években egyébként nem valószínű, hogy 60 főnél nagyobb keretlétszámot tudunk majd megadni.
– Végül az érdekelne, hogy személy szerint milyen lehetőségeket látsz a szombathelyi pszichológia szakban, illetve milyen távlati terveitek vannak a hallgatók és a kollégák közreműködésével?
– Merünk nagyot álmodni. Mint egy induló szak oktatói, különösen lelkesek vagyunk, ha tervezgetésről és összefogásról van szó. Mindenki előhívhatja a már régóta dédelgetett ötleteit, mivel végre van egy közös tér azok kibontakoztatására. Hatalmas lehetőséget látok abban, hogy mi alakíthatjuk ki a szak tevékenységét, nem pedig beilleszkedünk egy már meglévő kerékforgásba. Nemrég például beadtunk egy pályázati javaslatot, amire reméljük, kapunk majd támogatást. Ez egy különféle gyakorlati és intervenciós programokat tartalmazó lehetőség lenne a hallgatók számára Szombathelyen és környékén. Többek között az is a célunk, hogy a szombathelyiek érzékeljék az előnyeit a szak indulásának, ezért a járványhelyzet függvényében igyekszünk a jövőben olyan programokat szervezni, amelyekből nemcsak az egyetemisták és az oktatók, de a helyi lakosok is profitálhatnak.
Képek: Pachner Orsolya archívuma, az utolsó kép pedig a szombathelyi pszichológia Facebook-oldaláról való
