Napjainkban egyre inkább az érdeklődés középpontjában helyezkedik el a tehetség kérdése. De mit is jelent tehetségesnek lenni valamiben? Melyik lehet a jelentősebb? A szorgalom vagy a tehetség?
Ahogy a tudomány véli
A civilizáció hajnalán az átlagtól való eltérést Istentől származónak vélték. Az ókori nagy filozófusok is a természetfelettiséggel állították párhuzamba a különleges képességeket, amit Isten ajándékának tekintettek. Majd a sötét középkorban az „ajándék” átokká formálódott, és boszorkánysággal vádolták azt, aki bármilyen területen különlegességet, eltérő képességet mutatott. A reneszánszban az orvostudomány fejlődésével az agyi és idegrendszeri folyamatoknak tulajdonították a gondolkodást, és azt hitték, hogy bármilyen eltérés mentális instabilitásból fakad.
A XIX. században Sir Francis Galton kezdte tudományos szempontból vizsgálni a tehetséget. Eleinte a tehetség öröklődését hangsúlyozta, míg a környezeti tényezőket alábecsülte. Később ezzel kapcsolatban kibontakozott egy úgynevezett „öröklés-környezet” vita, amelyben hol az egyik, hol a másik tényező került fölénybe. Azonban a köztük lévő kapcsolat nem vagylagos, így mára a szembenállást felváltotta az öröklés és környezet egymásmellettisége. Galtont követve Lewis Terman is a tehetség meghatározásával foglalkozott; ő az intelligenciával tette egyenlővé a tehetséget. Hazánkban Révész Géza fogalmazta meg a fő problémát ezzel kapcsolatban, mégpedig, hogy egy művész, tudós vagy a gyakorlati életben érvényesülni próbáló ember intelligenciájának típusa módfelett eltérő lehet.
A tudomány az évek során a tehetség kérdését különböző szempontok alapján kutatta. Ebből adódóan számos tehetség definíciót találhatunk. A kreativitás fogalmának megjelenését követően Renzulli egy többdimenziós tehetségmodellt hozott létre. A modell alapján három különböző rész metszete alkotja a tehetséget. A későbbiekben Renzulli megkülönböztette az általános és speciális képességeket, így jelenleg a tehetségmodelljét négy elem alkotja: átlag feletti képességek, például magas szintű gondolkodás bizonyos területeken; speciális képességek (nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociális-interperszonális); kreativitás, amelynek meghatározó eleme a szerteágazó, azaz divergens gondolkodás; valamint a feladat iránti elkötelezettség, azaz a teljesítményhez kapcsolódó motiváció, úgy mint az érdeklődés, a kitartás vagy a versenyszellem.
Renzulli tehetségmodelljének összetevőit Mönks tovább bővítette a családdal, iskolával és a környezettel. Czeizel Endre pedig kiemelte a társadalom szerepét, illetve megkülönböztette a genetikai adottságokat a társadalomban kibontakozó képességektől. A számos helytálló tehetségmodell rávilágít egy nagyon fontos tényre: a tehetséget meghatározni nem egyszerű feladat. Ugyanakkor árnyaltabb kérdés, mint ahogy a modellek láttatják. Csíkszentmihályi Mihály a flow oldaláról közelíti meg a tehetség kérdését, és az alábbi faktorokat jelöli meg, amik elősegítik a tehetség beteljesülését:
- rendezett családi háttér,
- a házimunkával eltöltött idő aránya,
- konzervatív szexuális magatartás,
- jó alap intellektuális képesség,
- érzékenyég, ami a különböző feladatokra vonatkozó nyitottságot adja,
- teljesítményre törekvés és kitartás, amik a figyelemösszpontosítás képességét adják,
- a képességek fejlesztésére alkalmas szokások.
Gyarmathy Éva pedig a neurodiverzitásra hívja fel a figyelmet számos tehetséggel kapcsolatos kutatásában, előadásában. Egyre eltérőbb fejlődésmenetekkel találkozhatunk, míg régebben ez nem volt jellemző. Az a fajta ingermennyiség és ártalmak, amik a gyerekeket körbeveszik, sokkal változatosabb fejlődést generálnak. A gyerekek körében több a kiegyenlítetlen mentális fejlődés, ami egyrészt kedvezhet a tehetség alakulásának, mert bizonyos területek jóval érettebbek az átlagnál, másrészt a kiegyenlítetlenség egyfajta rizikófaktort is jelenthet. A tehetséggondozás mai szemléletében ez is meghatározóvá vált, továbbá a széles körű változatosság egy újfajta kihívást ad a szakemberek számára.
Jellemző, hogy a társadalomnak szüksége van egyfajta kézzelfogható tudásra arról, hogy miből tevődik össze a tehetség. Ha az alkotóelemei ismertek számunkra, akkor elméletileg tisztában leszünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek segítségével a fejlesztés megvalósítható. A pszichológia azonban, sajnos – vagy szerencsére – nem ilyen fekete-fehér. Az egzakt válaszok természetesen fontosak, és fontos az is, hogy rendelkezzünk tippekkel arról, hogyan tudjuk segíteni a képességek kibontakozását. Azonban alapvetően nincs egy mindenkire egyaránt alkalmazható módszer, mert nagyon sok tényezős egy ember, egy gyerek és egy tehetséges gyerek is.
Ahogy szombathelyi oktatók és egy hallgató látják
Arról a kérdésről, hogy a tehetség kibontakozásában a tehetség vagy a szorgalom a fontosabb, elsőként Pozsonyiné dr. Falusi Anikót, az ELTE BDPK Zenepedagógiai Tanszékének tanszékvezető főiskolai docensét kérdeztem.
„Bizonyos alapadottságok nélkül nem tud zenét tanulni senki. Speciális adottságok például a hallás és az éneklési készség. Ha nem valósul meg a belső hallásfejlesztés és a belső képzetek kialakításának képessége, akkor egyszerűen nem tanítható a diák. A legfontosabb, hogy milyen szempontból vizsgáljuk a tehetséget? Maga a kérdés is többoldalú. Mi a cél? Mert, ha egyszerűen csak egy gyerekre gondolunk, aki szereti a zenét és fejlődni akar, és így tesszük fel a kérdést, továbbá az alapadottságok megvannak, akkor azt gondolom, hogy nagyon előremutató tud lenni, ha szorgalmas. Viszont, ha erről emeltebb szinten beszélünk, és tegyük fel, valaki koncertező művész akar lenni, akkor ezt a kettőt nem választhatjuk el semmilyen módon. Tehát a tehetségnek legalább olyan erővel jelen kell lennie, mint a szorgalomnak. Én azt gondolom, hogy nem lehet egyiket vagy a másikat előtérbe helyezni. Ezen túlmenően rengeteg mindenre van szükség, ahogy előrelépünk a fejlődésben. Kreativitás, muzikalitás, ami beépül az egész személyiségébe, és kitartás, amihez már inkább a szorgalom kapcsolódik. Szerintem a fejlődés feltétele az is, hogy tudjon alkalmazkodni, tudja követni a tanárai utasításait. Ennek hiánya a fejlődés gátja lehet, és akkor hiába szorgalmas valaki. De valóban nagyon-nagyon összetett a kérdés. Érdekes kérdés, hogy lehet-e tehetség nélkül zenét tanulni. Nem, mert én a tehetségen a zenei alapkészségeket értem. Viszont az a tapasztalatom, hogy szisztematikus gyakorlással hatalmasat lehet fejlődni. De a tehetség iszonyat tág fogalom. Mégis miért van az, hogy valaki kiáll, és oda kell rá figyelnem? Összefoglalva: azt gondolom, hogy az elején talán még egy picit a szorgalom fontosabb, ha az alapkészségek megvannak, de ahogy ez megy előre, és a cél egyre magasabb, úgy egyenlítődik ki.”
Majd Pergelné dr. Remete Eszter, az ELTE PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének adjunktusa válaszolt kérdésemre, aki a Tehetséggondozás pedagógiai és pszichológiai kérdései című kurzust is oktatja, így számos tapasztalattal rendelkezik a tehetséggondozás területén.
„Szerintem a leghangsúlyosabb mozgatórugó a tehetség hátterében az érdeklődés és a motiváció. Számos szakemberhez hasonlóan azt az elvet vallom, hogy »Mindenkire úgy kell tekinteni, hogy akár tehetséges is lehet.« Ahhoz, hogy egy tehetségígéret beteljesültté válhasson, számos egyénen kívüli és egyénen belüli faktor megfelelő találkozása szükséges. Ahogy a fejlődés zajlik, vannak olyan elágazási pontok, amelyek esetén bizonyos irányban kell haladni. Tehát, ha adottak bizonyos háttérképességek, beleadjuk az energiát és mellette megvan a kitartásunk, akkor van esélyünk arra, hogy kibontakozhasson a tehetségünk. Fontos kiemelni, hogy a jó szemléletű tehetséggondozási program arra irányul, hogy a gyenge oldalt az erős oldal bevonásával fejlesszük, miközben a személyiséget egészében vesszük figyelembe. Gyakorló szakemberként és sakkoktatóként is azt tapasztaltam, hogy a motivációs szint akár többet is számít, mint maguk a háttérképességek.”
Végül pedig Rátkai Marianna, az ELTE BDPK harmadéves tanító szakos hallgatója osztotta meg velem gondolatait a témával kapcsolatban, aki négyszeres Amatőr Sakk Diákolimpia-győztes, valamint Rapid és Ifjúsági Országos Csapatbajnokságokon többszörös dobogós helyezett.
„Ez egy elég nehéz kérdés, de úgy gondolom, hogy önmagában nem elegendő a tehetség. Nálunk, sakkozóknál szerintem nehéz is azt mondani valakire, hogy igazán tehetséges, mert ilyen sakkozónak majdhogynem születni kell. Ők olyanok, akik társaikhoz képest rendkívülibb intellektuális adottságokkal vagy képességekkel rendelkeznek. Azt viszont nem lehet mondani, hogy csak az ilyen sportolók érhetnek el óriási sikereket, sőt… Itt merül fel a kitartás és a szorgalom kérdésköre. Az, aki plusz erőfeszítés nélkül csak a tehetségére támaszkodik, nem lesz annyira sikeres. A rengeteg szorgalom, és a sakkozó aktuális fejlettségi szintjéhez és igényeihez igazodó edző segítségével a határ a csillagos ég lehet. A fő kérdés talán az, hogy ki milyen szintre akar eljutni, ugyanis ez befolyásolhatja az illető hozzáállását, szorgalmát.”
Ahogy én gondolom
Személyes véleményem szerint a tehetség vagy szorgalom kérdésköre igazán összetett. Amikor tanító szakosként hallgatói gyakorlaton egymás előtt tanítottunk, voltak olyan társaim, akik már az elején úgy csinálták ezt, mintha „erre születtek” volna. Pontosan nem tudtuk meghatározni, hogy miért, de mégis olyan érzékük volt a tanításhoz, ami másoknak hiányzott. Hogy ők tehetségesek voltak-e az oktatásban? Igen. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy szorgalom, kitartás, lelkiismeretesség és kreativitás nélkül egy tehetséges tanítójelölt sem fogja tudni igazán kibontakoztatni a benne rejlő tehetséget.
Az egyik rövidinterjú elkészítése során Pozsonyiné dr. Falusi Anikó tanárnő visszakérdezett: „Na és a néptáncban hogyan is van?”. Tizennyolc év táncos múlttal és hét év táncoktatási tapasztalattal a hátam mögött arra jutottam: nehéz a tehetség mélységeit megtalálni. A pici gyerekek, akikkel foglalkozunk, évekig gyakorolnak, mire a tehetség igazán kibontakozhat. Hogy ehhez mi kell? Egyértelműen szorgalom és kitartás. De hasonlóan a zenéhez, az alapvető készségek és képességek nélkülözhetetlenek, hogy valaki megtanuljon táncolni. Mitől mondhatjuk mégis egy táncosra, hogy tehetséges? A precíz tánclépések és pontos ritmusérzék elegendő? Azt gondolom, hogy nem. Akik a táncban valóban tehetségesek, rendelkeznek valami különlegességgel, ami pontosan meg sem fogalmazható. Amikor a színpadon látunk egyszerre sok táncost, vannak köztük olyanok, akik jobban vonzzák az ember tekintetét. Táncosok, akiknek a mozgáskultúrája, személyisége és kisugárzása elvarázsolja az őket nézőket.
Tehetség vagy szorgalom? Mindkettő! A tehetség és a hozzá kapcsolódó szorgalom, amely még inkább előmozdítja a tehetség fejlődését.
És még egy nagyon fontos tényező: egy tanár, mester, tanító, edző, oktató, anya vagy apa, aki észreveszi a tehetséget és segít a kibontakoztatásában. Tanít, támogat, fegyelmez, utat mutat, segít, vezet, bátorít, olykor könnyeket törölget és átlendít minden nehézségen.
Kiemelt kép: medium.com
Szövegközi képek: 1. polc.ttk.pte.hu alapján saját szerk. 2. springwise.com 3. dawn.com 4. tandempartners.com
