Bár egyes szakértők szerint az a legjobb, ha nem osztjuk meg a figyelmünket, az utóbbi évtizedekben egyre több kutatás lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a zenehallgatás valóban segíti a tanulás folyamatát, sőt, még a rockzene is lehet ránk ilyen hatással.
Életünk fontos részét képezi a zene. Zenét hallgatunk, ha szomorúak vagyunk, vagy épp boldogok, ha dolgozunk, ha edzünk, és persze nem utolsó sorban a bulik egyik legfontosabb része. Mindemellett sokat segíthet nekünk a tanulásban is. Persze, minden stílusnak megvan a maga helye és ideje, hiszen nem túl előnyös tanulás közben olyan dalokat választani, amelyek hallatán az első refrénnél felpattanunk és tartunk magunknak egy rögtönzött házibulit, vagy épp a legmenőbb rapsztároknak képzeljük magunkat. Célszerű olyan zenék mellett letenni a voksunkat, amelyekben nincs szöveg, és az is nagyon fontos, hogy szeressük, amit hallgatunk, máskülönben nem fog minket motiválni, és nemhogy segítene minket a tanulásban, talán inkább még hátráltat is.
Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a zenét tanuló diák agya sokkal fittebb, mint egy olyan vele egy idős társáé, aki nem rendelkezik zenei képzettséggel. A zenének köszönhetően kifinomultabb lesz a hallásuk, valamint gazdagabb a szókincsük. Ez utóbbi pedig segítség lehet egy új idegen nyelv elsajátításában is. Kutatások bizonyítják, hogy a tanulási nehézségekkel rendelkező embereknek is hasznos lehet a zene. A diszlexiások esetében a zenei képzés olyan idegi folyamatokat erősít meg, amelyek náluk gyakran hiányoznak.
Számos kutatás szól arról, hogy a zenének pozitív hatása van az agyra, és növelheti a teljesítőképességünket. Gregori Lozanov bolgár pszichiáter, a szuggesztió orvosi hatékonyságából indult ki. Módszerét egészen odáig fejlesztette, hogy 3000 idegen nyelvű szót tanított meg egy nap alatt a tanulóknak, akikkel egy laboratóriumban dolgozott. Önkéntesei között egészen eltérő intelligenciával rendelkező emberek is megtalálhatóak voltak. Olyannyira, hogy akadt köztük olyan is, aki épp pszichiátriai kezelés alatt állt. Ezt az egészen hihetetlennek tűnő eredményt az alfa és éber állapot váltakoztatásával, vizualizációval és zenével érte el. Amikor véget ért a kísérlet, azzal engedte el az alanyokat, hogy nem szabad foglalkozniuk a nyelvvel, amit ott tanultak. Fél év múlva ellenőrizte, milyen sikerrel járt a kutatása. Eleinte 69%-os teljesítményt mért, majd egyszeri ismétlés után újra 98% volt az eredmény.
Lozanov „lejátszási listája” három részből állt; passzív, aktív, majd újra passzív szakasz. A ráhangolódási, azaz a passzív szakasz alatt a következő zenék valamelyike szólt:
Majd ezt követte az aktív tanulás időszaka:
- Beethoven – D-dúr, OP.61 (hegedűverseny)
- Csajkovszkij – B-moll (zongoraverseny)
- Mozart – 7 D-dúr (hegedűverseny)
- Beethoven – V. Esz-dúr (zongoraverseny)
Zárásként pedig újra az első négy zene közül következett valamelyik. Ezzel mélyítette el a tanultakat a hosszú távú memóriában.
Egy másik kutatás, amit az Edinburgh-i Egyetemen végeztek, azt bizonyította be, hogy új mozdulatok elsajátítása közben a zene fejlesztheti az agy kapcsolatait a hangfeldolgozási és a mozgásszabályozási régiók között. Szakértők szerint az elért eredményeik segíthetnek a tartós sérülést szenvedett páciensek rehabilitációja során.
A vizsgálat a következőképpen zajlott: harminc jobbkezes önkéntest két csoportra osztottak, és az ügyetlenebb bal kezük ujjaival kellett új mozdulatokat megtanulniuk. Az egyik csoport zene mellett tanult, a kontrollcsoport pedig csendben.
Az eredményeket elemezve arra a megállapításra jutottak, hogy a negyedik hét végére mind a két csoport tagjai egyformán jól megtanulták a mozgásokat. Az MRI-vizsgálat azonban azt is kimutatta, hogy abba a csoportba tartozók agyában, akik zenét hallgattak tanulás közben, jelentősen erősödött a fehérállományi kapcsolat az agy jobb féltekében a hallással és a motoros mozgással kapcsolatos régiók között. Katie Overy, a tanulmány társszerzője szerint a kutatásuk az első kísérleti bizonyítéka annak, hogy a zenei jelek az új motoros feladatok tanulása során megváltoztatják az agy fehérállományának struktúráját.
Érdemes megemlíteni az úgynevezett Mozart-hatást is. A Wisconsin-Oshkosh Egyetem idegtudósa, Frances Rauscher számolt be először róla 1993-ban. Kutatásából az derült ki, hogy azok a tanulók, akik tíz percen keresztül részleteket hallgattak Mozart szonátájából, sokkal jobban teljesítettek a logikai teszten, mint azok a társaik, akik nem hallgattak zenét, vagy épp a kortársra esett a választás. A Mozart-hatást egyébként nem csak Mozart zenéjével lehet elérni; Bach, Beethoven, de akár rockzene is alkalmas lehet a tanuláshoz. Igen, még a rockzene is képes ezt az effektust kiváltani. A titka az 56-64 metronómszámú ütemben rejlik, illetve, hogy szeressük, amit hallgatunk. A tényekkel alátámasztott kutatások ellenére is vannak, akik megkérdőjelezik a Mozart-hatás eredményességét.
Van azonban olyan kutatás is, ami azt bizonyítja, hogy a zene elvonja a figyelmünket a tanulásról, vagy épp az adott feladatról, amit csinálunk, ezáltal romlik a teljesítőképességünk. A Cardiff Metropolitan Egyetem alkalmazott pszichológia kutatói, Nick Perham és Harriet Currie négy csoportra osztották a vizsgálatukban részt vevő diákokat. Az első csoportot teljes csend vette körül. A második tagjai olyan zenéket hallgattak, amelyeket szeretnek. A harmadik csoportnak olyan dalokat válogattak össze, amiket más körülmények között biztosan nem hallgatnának, mert nem az ő világuk. A negyediknek végül pedig szöveg nélküli zenéket játszottak le. Miután végeztek a tanulással, meg kellett írniuk egy tesztet. Emellett a véleményüket is kikérték, hogy szerintük hogyan teljesítettek. A tanulók többsége egyébként jól ítélte meg a saját teljesítményét, hogy átment-e a teszten vagy sem.
Az eredmények azt tükrözték, hogy az első csoport teljesített a legjobban; azaz azok a diákok, akik zene nélkül, csendben tanultak. A felmérések alapján 60%-kal jobban teljesítettek, mint azok a társaik, akiknek valamilyen zene szólt tanulás közben. A felmérés alapján nem célszerű zene mellett tanulni, hiszen kevesebb marad meg a tanultakból.
Összegezve a tanulás közbeni zenehallgatás mellett és az ellen szóló érveket, azt mondhatjuk, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkinek más módszer válik be. Érdemes tehát kísérletezni magunkon mielőtt állást foglalunk egyik vagy másik alternatíva mellett. Ha azonban mégis azt választjuk, hogy zene mellett tanulunk, akkor a következőket érdemes szem előtt tartani:
- inkább háttérzeneként funkcionáljon, amit hallgatunk,
- lehetőleg ne legyen benne szöveg,
- véletlenül se gondoljuk azt, hogy zenehallgatás segítségével magától belemászik a fejünkbe a tananyag,
- nem utolsó sorban: szeressük, amit hallgatunk.
Végül pedig itt van néhány zene, amelyek nekem már beváltak tanulás közben:
- Carlos Rafael Rivera – The Queens Gambit
- Nicholas Hooper – Fireworks
- Hauser – Morricone
- Hauser – ’Alone, Together’
- Hauser – Nocturne
Kiemelt kép: medium.com
