2020 év végén zajlottak le Szombathelyen az intézményi Tudományos Diákköri Konferenciák, köztük az Informatikai Kar Savaria Műszaki Intézetének hallgatói számára szervezett TDK is. Utóbbin nemcsak gépészmérnök-hallgatók, hanem programtervező informatikus szakosok is indultak, akik jogosultságot szereztek az OTDK-n való megmérettetésre is. Közülük Könczöl Boldizsár mesterszakos hallgatót kérdeztük az élményeiről, tapasztalatairól.
– Mi motivált arra, hogy jelentkezz a Savaria Műszaki Intézetben idén harmadik alkalommal megrendezett Tudományos Diákköri Konferenciára?
– A konzulensem, dr. Gál László egyetemi docens vezetett el addig a gondolatig, hogy a téma, amelyet szakdolgozatomnak választottam, túlmutat egy alapszakos (BSc) szakdolgozaton, kicsit inkább a kutatás irányába indul már el, így érdemes lenne továbbfejleszteni. Ennél fogva adott volt, hogy publikáció szülessen belőle, illetve akár TDK-dolgozatnak is megfelelő lenne. Így kaptam az alkalmon és belevágtam a tudományos diákköri munkába.
– Mi volt a választott téma, és miért éppen arra esett a választásod?
– Fuzzy logikával megvalósított vonalkövető modellautót építettem. Az elméleti háttér adott volt, implementálni kellett, és a valóságban is jó lett volna bemutatni nem csak egy szimulációként. Engem pedig mindig is érdekelt az elektronika, hogy amit megírok szoftvert, az ne csak egy szoftver legyen, hanem fizikai megvalósulása is legyen. Szakdolgozatomban még egy Arduino Uno volt a központi vezérlő, amin a program futott, viszont TDK-dolgozatomban már egy fejlettebb vezérlő, egy ESP32 lap adta az autó agyát, plusz a programot is sikerült tovább optimalizálnom.
– Mit gondolsz, milyen előnyei vannak a TDK-nak?
– Egyrészt mindenképp jól mutat az önéletrajzban. Másrészt pedig az egyetemen ismerni fognak. Esetleg könnyebben elnyerheted egyes oktatók bizalmát, amivel most arra gondolok, hogy amikor egy eddig ismeretlen tanár óráján bemutatkozol, akkor lehetséges, hogy már arcról felismer. Viszont amikor a nevedet hallja, akkor beugrik neki, hogy „Emlékszem, TDK-n hallottam már az Ön nevét.”, és így nem egy hallgató leszel a sok közül a szemében. Számomra az oktatók – akikről tudom, hogy a szakterületükön igazán profik – elismerése plusz energiát ad, hogy ne okozzak csalódást, és ne adjam fel, ha épp valami problémába ütköztem. Lehet nem mutatom ki, de mindig jólesik az elismerés.
– Hogy érzed, származott valamilyen hátrányod abból, hogy belevágtál ebbe a kutatásba?
– Valamivel kevesebb szabadidőm volt, és kevesebb időm jutott kapcsolattartásra, de ez talán betudható a 2020-as évnek is. Tanulásban nem láttam hátrányát; az oktatók igazán segítőkészek voltak a helyi TDK előtti egy-két hétben, így volt lehetőségem mindennel megfelelően haladni.
– Mit élveztél legjobban a kutatási folyamatban?
– Egyértelműen a tesztelést élveztem a legjobban. Szerintem nagyjából mindenkinek ez lenne a legélvezetesebb, ahogy az autó követi a vonalat, közben az automatikus stopper méri az időt, és neked csak az eredmények feljegyzése a dolgod, meg az, hogy tesztparamétereket állíts. Ha ez megvan, akkor még talán az eredmények kiértékelése lehet élvezetes. Konzulensemmel tippeltünk egy-egy sorrendet, ez nagyjából be is jött, de voltak meglepetések is.
– Mi volt benne a legnagyobb kihívás?
– Maga a program megírása, tehát az, hogy az elméletet átültessem programkódba. Ez eléggé összetett, illetve volt is vele gond, amikor „gondolt egyet az autó” és elindult egyenesen a falnak, mit sem törődve a felrajzolt vonallal. Valamint kisebb nehézséget okozott még az alkatrészek összehangolása is, mivel a referenciaértékeim nem voltak megegyezők.
– Volt olyan része a kutatásodnak, amit legszívesebben kihagytál volna, ha megteheted?
– Kihagyni ebből nem tudtam volna semmit, hiszen akkor nem működne valami. Azt azért el tudom mondani, hogy képleteket átszámolni két bemenetesről három bemenetesre nem feltétlenül egyértelmű, jó lett volna, ha ezek megvannak előre.
– Ha visszamehetnél az időben, belevágnál újra ugyanebbe a kutatási témába, vagy inkább mást választanál?
– Mivel nem szeretném felborítani a tér-idő kontinuumot, ezért semmit sem változtatnék. Azt gondolom, hogy jól döntöttem ezzel a kutatási témával, így nem választanék mást. Én élveztem ezt a projektet, annak ellenére, hogy néha nagyon fárasztó tudott lenni.
– Folytatod ezt a kutatást?
– Folytathatnám akár a végtelenségig, talán sosem érnék a végére. Mindig lenne egy fejlettebb elektronika, mindig lehetne új szabályokat létrehozni, de nekem nem ez, hanem az volt a célom, hogy bemutassam: fuzzy logikával is lehetséges a vonalkövetést megvalósítani; véleményem szerint ez sikerült is.
– Ezek szerint inkább új terület iránt érdeklődsz.
– Jelenleg mesterképzésen tanulok Szombathelyen, és jelen állás szerint duális hallgató is leszek. A cégnél, ahova felvettek, többek között lesz lehetőségem 3D-nyomtatással is foglalkozni, ami nekem évek óta izgatja a fantáziámat, szóval az új irányvonal is megvan, hogy a továbbiakban merre szeretnék elindulni, kutatni.
– Összességében mi mindent adott neked a TDK?
– Az előadói képességem mindenképp fejlődött, pedig ez eddig nem igazán volt erősségem. Talán még a komfortzónámból is kiléptem miatta. A tudásom egy része adott volt, a szükséges kiegészítő plusz tudást pedig megkaptam témavezetőmtől, amit nagyon szépen köszönök neki innen is.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– A mesterképzést most mindenképp befejezem, és a már említett duális hallgatói programban tervezek még több tapasztalatot szerezni az am-LAB-nál, ahol biztos vagyok benne, hogy számomra érdekes és értékes plusz tudást sajátíthatok el. Ebben csak megerősít az is, hogy tegnapelőtt ezt a szombathelyi központtal működő, modern gyártástechnológiai labort választották Európa legjobb digitális innovációs központjának.
Képek: Könczöl Boldizsár archívuma
