Az angolszász politikai kultúra kurzus keretében megvalósuló beszélgetés meghívott résztvevője Ryan Aiken, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének munkatársa volt.
Az ELTE szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjában nagy hagyománya van annak, hogy az Angol Nyelv és Irodalom Tanszék szervezésében évente több alkalommal is látogatást tesz az intézményben olyan személy – legtöbbször nagykövet –, aki hiteles információkat tud nyújtani a célnyelvi országokban zajló aktuálpolitikai eseményekkel és az ott jelen lévő kultúrával kapcsolatban. Az előző tanévben telt házas előadást tartott Iain Lindsay brit nagykövet, valamint Ronan Gargan, Írország magyarországi nagykövete. Mindketten a Brexitet és annak következményeit vették górcső alá, csak más-más aspektusból.
Ezúttal az amerikai elnökválasztás került terítékre, ami ennél aktuálisabb nem is lehetett volna: az értekezés november 4-én, délután öt órakor kezdődött, azaz a választás másnapján, a washingtoni helyi idő szerint este tizenegy órakor. Mivel a rendkívül sok postán leadott szavazat miatt a választás napján annak kimenetele még nem dőlt el, még ekkor is javában folytak a szavazatszámlálások. A beszélgetés így feszült izgalomban és várakozásokkal teli hangulatban telt – bár az angol szakos hallgatók közvetlenül nem érintettek az ügyben, mégis fontos számukra az, hogy minél jobban megismerjék az angolszász országok politikai kultúráját.
Marótiné dr. Baróthy Judit főiskolai docens meghívásának eleget téve Ryan Aiken, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének munkatársa volt az, aki válaszolt a hallgatók azon kérdéseire, amelyek felmerültek bennük az elnökválasztással kapcsolatban – mindenféle tabuk nélkül. Ez azt jelenti, hogy ez az esemény az eddigiektől eltérően sokkal inkább kérdés-felelet, mintsem előadás formájában zajlott. Különbség volt az is, hogy ezúttal nem a könyvtár konferenciaterme telt meg az érdeklődőkkel, hanem online, a Microsoft Teams alkalmazásban erre a célra létrehozott értekezlet segítségével kapcsolódhattak be a hallgatók a diskurzusba.
A docens mindenekelőtt arra kérte a diplomatát, hogy kicsit ismertesse az amerikai választási rendszert, hiszen „a magyarok számára ez eléggé misztikus” – mire Ryan Aiken jókedvűen rávágta, hogy „az amerikaiak számára is az”. A demokrácia egyik mintaországának tartott Amerikai Egyesült Államokban nem közvetlenül választják az elnököt – ezt a választási rendszert gyakran nevezik őrültnek, bonyolultnak és őrülten bonyolultnak. Az egyedi, elektori rendszernek nevezett módszer lényege röviden az, hogy minden államnak adott mennyiségű szavazata van (minél népesebb egy állam, annál több), ez az elektori szavazat. Összesen 538 elektori szavazaton osztoznak a jelöltek, és az lesz a győztes, aki ezeknek több mint a felét megszerzi, azaz legalább 270-et. Két állam (Maine, Nebraska) kivételével az összes államban a „győztes mindent visz” elve érvényesül, azaz a legtöbb szavazatot szerző jelölt megkapja az adott állam összes elektori szavazatát. De vajon mi történik, ha egy jelölt sem kap 270 szavazatot? Ebben az esetben a kongresszus képviselőháza dönt az új elnök személyéről.
A hallgatóságot az is lázban tartotta, hogy vajon a diplomata kire és mi alapján voksolt. „Hiszek az amerikai kivételességben, az alapító okiratainkban, az alkotmányunkban; hiszek abban, amit végre akarunk hajtani otthon, és abban, ahogyan megpróbálunk asszisztálni a világ többi országának ügyeihez. Mi talán több hibát követtünk el világszerte, de az Amerikai Egyesült Államok alapelve mindig is az volt, hogy tökéletesítsük a szövetségünket és a demokráciánkat” – mondta el Ryan Aiken, kiemelve: ő maga az alapján választott, hogy melyik elnökjelölt tudna leginkább segíteni az országnak és a külügyi kapcsolatainak. Mivel a választási döntés az amerikaiak számára magánügynek számít, azt nem árulta el, hogy kire adta a voksát – ugyanakkor köztudott, hogy az „American exceptionalism”, azaz az amerikai kivételesség emlegetése az amerikai politikai diskurzusban főleg a republikánus oldalpártiak körében jellemző.
Akár polgárháborús helyzet is kialakulhat az Egyesült Államokban a választások után – ezzel és hasonló címmel röppentek fel a hírek az elmúlt napokban, így nem véletlen, hogy az egyik hallgatót is az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon milyen lesz a lakosság reakciója a választás eredményére. Ryan Aiken saját bevallása szerint szándékosan olyan keveset használta a közösségi médiát a beszélgetést megelőző 24 órában, amennyire szükséges volt. Mivel látta, hogy nincs meg azonnal a választás eredménye, úgy döntött, inkább nem is akarja látni, hogy mi fog zajlani az országban az elkövetkezendő napokban. Ebből a kijelentéséből érezhető, hogy talán ő maga is tart a polgárháborús helyzet kialakulásától. Hozzáfűzte: „az Amerikai Egyesült Államok a történelem folyamán és most is számos, kihívást jelentő szociális problémával kellett és kell szembenéznie. Őszintén remélem, hogy az az elnökjelölt, aki győzelmet fog aratni, képes lesz megbirkózni a növekvő számú tüntetésekkel”.
A beszélgetés alatt többen is kíváncsian fürkészték a percről percre frissülő választási eredményeket. Már ekkor is tisztán látszódott, hogy a keleti és a nyugati államok többsége a demokratákra voksolt, míg a köztes államok a republikánus párt jelöltjét részesítették előnyben, de ekkor is még viszonylag sok állam szavazatainak összeszámlálása hátra volt.
Természetesen a meghívott vendég is kapott olyan kérdést, hogy szerinte milyen eredménnyel fog zárulni az elnökválasztás, de ő úgy nyilatkozott, hogy nem töprengett el azon, hogy mi lesz a választás kimenetele, mert ezt egész egyszerűen értelmetlennek tartja. „A múltban is többször előfordult, hogy az eredmény meglepte nemcsak az ország lakosságát, hanem egyben az egész világot” – mutatott rá.
A diskurzus során szó esett még többek között az ország lakossága körében lévő politikai diverzitásról, a szavazatok manipulálási lehetőségéről, valamint szóba kerültek azok a témák, amelyek rendszeresen előkerülnek a választások alkalmával – úgy, mint a migráció, a gazdaság, a demokrácia, vagy éppen az oktatás kérdése.
A diplomata egyébként a hallgatók figyelmébe ajánlotta Charles Tilly Democracy című kötetét, míg az oktató 444.hu egyik cikkét javasolta elolvasásra, amely szerinte nagyon jó, magyar nyelvű összefoglaló elemzés.
Kiemelt kép: zalakocka.hu
