Bizonyára mindenki számára ismerősen cseng a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) neve, hiszen ha igazán elkötelezettek és érdeklődők vagytok a szakotok iránt, elkerülhetetlen, hogy halljatok róla. Interjúnk következik.
Földvárszki Edina ötödéves testnevelő–gyógytestnevelő–egészségfejlesztő tanár szakos hallgatóként immáron egy Országos Tudományos Diákköri Konferenciát tudhat a háta mögött, ami nem kis teljesítmény. Ilyen eseményre kijutni már önmagában is nagy szó, hát még akkor, ha díjazzák is a hallgatót. Edina esete abból a szempontból is különleges, hogy beszámolójával kis betekintést tud nyújtani abba, milyen is egy karanténos online TDK. Ha érdekel titeket bővebben a téma, mindenképpen olvassátok el a cikket!
Első kérdésem rögtön az lenne hozzád, Edina, hogy mi is az a TDK?
Nos, a TDK, azaz Tudományos Diákköri Konferencia lényegében egy kutatást jelent az esemény iránt érdeklődő, arra jelentkező hallgató számára. Bővebben kifejtve úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy szakodnak megfelelően egy adott témát, a kutatásodat mutatod be. Az egésznek az elkészítése, a témaválasztás, a felkészülés és a bemutatás rendkívül hajaz arra, mint amikor egy szakdolgozatot kell összeállítani, hiszen arról kell beszámolnod, hogy mit csináltál, kivel, milyen eredmény jött ki, mi a javaslatod. Az OTDK pedig ennek az országos változata. Szerintem azzal nagyjából mindenki tisztában van, de azért hozzáteszem, hogy nemcsak a mi szakunkhoz létezik TDK és OTDK, hanem minden tudományos területen megtalálható, tehát ez a konferencia természetesen létezik a történelem, a földrajz, vagy például nálatok az irodalom témakörében is. Szóval, aki érez magában motivációt erre, nem kell azon aggódnia, hogy esetleg az ő szakján erre nincs lehetőség.
El tudnád mesélni nagyvonalakban, hogyan lehet eljutni egy TDK-ig?
Először azt tudnám mondani, hogy sok munkával, de tudom, hogy nem így értetted. Természetesen először az kell, hogy érdeklődj az egész iránt, esetleg legyen a fejedben egy már körvonalazódó téma a szakodnak megfelelően, amit szívesen kutatnál. Ezután meg kell keresned azt az oktatót, aki a tanszéketeken a te témádhoz a legjobban ért, hiszen a TDK-hoz szükséges egy felkészítőtanár is. Miután elvállal, elkezdhettek lépésről lépésre a kiválasztott témával foglalkozni; pontosítani, szűkíteni az adott témát, amit kitaláltál, hogy el tudj indulni a szakirodalom-keresés útján. Először a TDK-ra kell elkészülni a munkáddal, ami általában abban az intézményben zajlik, ahol tanulsz. Ott tíz percben prezentációval kell bemutatnod a munkádat, hogy aztán elbírálják, alkalmas vagy-e a Diákköri Konferencia országos verziójára is. Amennyiben úgy ítélik, hogy igen, és nagyon jó a munkád, úgy készülhetsz tovább a megadott szabályok alapján az országosra.
Vegyük a Te esetedet: hogy történt mindez nálad?
H. dr. Ekler Judit tanárnő az, akivel első évben a tesiseknek gimnasztikája van. Az órán nyújtott teljesítményüket figyelve igyekszik kiszűrni azokat a hallgatókat, akik nagyon jól dolgoznak, hogy bevezethesse őket a TDK világába. Velem is így történt; az egyik óra után több társammal együtt félrehívott minket, akkor mondta el, milyen lehetőség is ez valójában, és hogy bennünk lát erre potenciált. De nálunk sem csak így működött ez: van olyan barátom a szakról, aki tőlünk hallott erről, és annyira lelkes lett, hogy maga kereste meg a témájához legmegfelelőbb oktatót.
Én nagyon örültem neki, hogy Ekler Judit tanárnő még idejekorán beszélt nekünk erről, hisz nyilván elsőéves hallgatóként akkor még én sem tudtam, mi ez az egész, viszont miután mesélt róla, nem volt kérdés, hogy részt veszek-e.
Nagyon jó, hogy a Tanárnő a TDK-ra ekkora hangsúlyt fektet, hiszen a Diákköri Konferencia már csak azért is jó, hogy kipróbálhasd magad ebben a világban. Mielőtt rátérünk a te munkáidra és tapasztalataidra, folytassuk magával az OTDK-val. Mi történik, ha továbbjutsz a TDK-ról?
Természetesen folytatódik az eddigi munka a konzulens segítségével. Az OTDK nyilván már jóval komolyabb, mint a házi TDK, ami már abban is megmutatkozik, hogy szekciókra, alszekciókra és tagozatokra vannak felosztva a beérkezett dolgozatok, tehát egy szűkebb csoporton belül kerül megmérettetésre a munkád. Értelemszerűen, hisz a neve is mutatja, ez már országos, tehát Magyarország bármely egyeteméről lehetnek és lesznek is ott ellened.
A helyezések minden szekcióban egytől háromig vannak, illetve létezik még különdíj is. Amikor erről az egész OTDK-részvételről van szó, én mindig hozzáteszem, hogy nem a helyezés számít. Persze az hatalmas dolog és óriási boldogság, ha helyezett leszel, de ha nem, akkor sem szabad csüggedni, hiszen már az mérhetetlen büszkeségre kell hogy okot adjon, hogy egyáltalán eljutottál odáig. Nem kis teljesítmény és munka egy olyan szintű munkát kiadni a kezeid közül, hogy azzal érdemesnek tartsanak az Országos Diákköri Konferenciára.
A későbbiekben leginkább már rólad, illetve a te munkáidról lesz szó. Úgy tudom, hogy egy OTDK-n is részt vettél már munkáddal. Mi volt ezen a témád?
Először egyénileg indultam, és ha szívemre teszem a kezem, akkor egyébként mindenkinek ezt ajánlanám a páros munka helyett. Visszatérve a kérdésedre: a 2019-es OTDK volt ez a bizonyos konferencia, amin én egyénileg vettem részt. A dolgozatom címe a „Trendkövető táncos bemelegítés hatása a testnevelés órai aktivitásra” volt. Nagyon büszke voltam és vagyok is erre a munkára, hiszen ezzel különdíjas lettem, amit hatalmas elismerésnek érzek, főleg azért, mert először indultam OTDK-n. Kutatásomban a bemelegítés fontosságát hangsúlyozom, amihez a mindenki által jól ismert Just Dance-t hívom segítségül, ami annyit tesz, hogy ezt a játékot belefűztem a bemelegítésbe. Kutatásom célja volt az, hogy megláthassam, növeli-e a Z generáció körében a testnevelési órai aktivitást az ötletem.
A konkrét témámat nem csak magamnak köszönhetem egyébként. Az alapötletem kapcsán sportágamnál fogva mindenképpen a zene és a ritmus körül gondolkodtam, végül pedig így elindulva H. dr. Ekler Judit tanárnővel – aki már itt is a konzulensem volt – ötleteltük ki együtt.
Nahát! Ez rendkívül érdekes, mindenképpen jó hangulatot ad az órának, hiszen nem csak a szokásos és már jól ismert bemelegítéssel veszi kezdetét a testnevelésóra. Hogyan tudtad ezt mérni és mi lett az eredménye?
A mostani TDK-munkám is erről szól igazából, csak kicsit máshogy. Mivel az első alkalmával kijött, hogy a gimnazistákat sokkal jobban meg lehet fogni a Just Dance-es bemelegítéssel az általános iskolásokkal ellentétben, ezen indultam el, azt figyelembe véve, hogy a kutatásom azt is nyilvánvalóvá tette, hogy hosszabb ideig kellene vizsgálódni, mert a gimisekkel először csak három alkalmat mértünk. A három alkalom egyébként azt jelenti, hogy három Just Dance-s órát vizsgáltunk három normál óra fényében.
Ha jól tudom, akkor ez az a TDK-munkád, ami már nem egyéni, ugye?
A 2020-as házi TDK-mat csináltam Karacsi Gábor szaktársammal együtt. Társulni szeretett volna, ami azért is érdekes, mert abban az évben, mikor különdíjas lettem, egyénileg ő is indult abban a szekcióban, amiben én, és ő nyerte meg.
A munka egyébként, amiről szó van – tehát a második TDK-m – „A Just Dance-program testnevelés órai alkalmazása és hatása az aktivitásra, különböző motivációs környezetet érzékelő osztályok között” nevet viseli. A nevéből is hallatszik, hogy nem történt témaváltás, hanem folytatódott a Just Dance-es testnevelésórák vizsgálata.
Jelenleg készülök a következő OTDK-ra, viszont ezúttal ismét egyénileg. Folytatom előző kutatásaimat, csak kicsit máshogy. Most tehát több alkalmat mérek, ami január-február környékén vette kezdetét a karanténig. A karantén alatt is próbáltuk folytatni, sokat beszéltünk is ennek mikéntjéről a konzulensemmel, de be kellett látnunk, hogy ez így kevésbé hatékony. Éppen ezért célszerűbbnek tartottuk az idei tanév kezdetével folytatni a kutatást. A mérést egyébként a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium egyes osztályaiban végzem.
Rendkívül érdekes kutatásnak hangzik. Áruld el, hogyan méritek ezeket az adatokat?
Tényleg érdekes, legalábbis számomra biztosan, hiszen jómagam is nagyon szeretem a Just Dance-t, ezért is gondoltam arra, lehet, hogy ez népszerű lenne testnevelés órai keretek között. Szereztem körülbelül 30 videót már, és egy órába három-négy szokott beleférni. Egyébként meglepő számomra, hogy eléggé vegyes az egész fogadtatása. Az egyik osztály nagyon lelkes, a másiknak pedig olyan kicsit, mintha nyűg lenne. A fiúk ezzel kapcsolatban általában extrán félénkek.
Rátérve a mérés mikéntjére: van egy Accelerometer nevű fizikai aktivitást mérő eszközünk. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy biciklilámpát, olyan kicsi. Van hozzá egy gumiszalag, amivel a csípőre lehet erősíteni, és ez a mérőműszer méri számunkra az adatokat. Intenzitásokat tud megkülönböztetni például mértéküktől függően, ami az én kutatásomhoz egy nagyon hasznos funkció.
Ezen kívül kérdőíveket is használok az adatok gyűjtésére. Egy motivációs kérdőív az egyik, amit a kutatás elején és végén töltik ki a résztvevő gimnazisták. Ez már egy kész kérdőív, ami a PMCSQ-2 nevet viseli. A másik kérdőívet mi szerkesztettünk. Három kérdésből áll, melyekkel megtudjuk, mennyire érezte aktívnak magát az adott diák, valamint mennyire volt motivált és miért. Skálák láthatók a listán a tanóráimmal kapcsolatban, és egyszerűen csak be kell jelölniük azt, amit igaznak éreznek. Sok érdekes választ szoktam kapni, és azt vettem észre, hogy tetszik a diákoknak, hogy anonim a kérdőív, így tényleg le merik írni a véleményüket.
Nagyon érdekes a témád, és nagyon összetett is. Milyen érzés volt mindezt előadni szakmai zsűri előtt?
Nagyon jó, hihetetlenül büszke voltam magamra. Tíz perc áll mindenki rendelkezésére, hogy előadja témáját, és utólag beszéltük is, hogy ezt kicsit kevésnek tartjuk. Elég bonyolult ennyi idő alatt tudományos módon elmagyarázni azt, amit azelőtt tíz oldalban fejtegettünk. Viszont pont ezért óriási rutint ad. Könnyebb órai előadásokat is összeállítani, nem izgulunk már a többiek előtt.
Történt egyébként egy vicces dolog a lámpalázamból kifolyólag. Már jó pár perce benne voltam a témám előadásában, amikor azt a szót akartam mondani, hogy „egyének”, de ehelyett azt mondtam, hogy „edények”. Ahogy kimondtam, annyira ledöbbentem… Ott nem állhatsz meg, nem nevetheted el magad, úgyhogy folytattam, mintha mi sem történt volna. Félszemmel kinéztem és láttam, hogy senki nem nevette el magát, így azért könnyebb volt a folytatás. Az viszont jól esett, hogy a tíz perc leteltével ezt nem hozta fel a zsűri.
Nos, ahogy azt el is mesélted, rengeteg tapasztalattal, élménnyel gazdagodtál, sok téren fejleszthetted magad, amihez gratulálok! Mindezek alapján ajánlanád másoknak is a TDK-t? Ha igen, mikor érdemes elkezdeni?
Mindenképpen ajánlanám, nagyon megéri. Nyilván kell egy elég nívós beadandó, ami alapján elbírálnak, ezt pedig nem könnyű elkészíteni. Viszont itt jön a TDK azon pozitívuma, amit elsők között szoktak kiemelni: el lehet fogadtatni az erre írt munkádat szakdolgozatként, természetesen kiegészítve. Nyilvánvalóan ez hatalmas előny, hiszen utolsó éveidben nem kell azon gondolkodnod, mi legyen a témád, viszont egyáltalán nem csak ezért ajánlanám.
Egyrészt hatalmas élmény egy ilyen rendezvényre eljutni, főleg előadni. Én különösen jól éreztem magam nemcsak a kutatásom előadása közben, hanem azon kívül is, mert nagyon jó kis csapattal mentünk az egyetemről, úgyhogy ez hatalmas élmény maradt. Arról már nem is beszélve, hogy ha tényleg érdekel a szakod – és ez a másik érvem ahhoz, miért érdemes TDK-t vállalni –, akkor hatalmas élmény az is, ha mások kutatásába bepillanthatsz az ott tartott előadásuk segítségével.
Az is hozzá tartozik, hogy szerintem azért ez a tanároknak is fontos. Úgy gondolom, hogy mindenki kicsit máshogy néz arra, aki vállal TDK-t, hát még ha OTDK-ra is eljut, hiszen ebben az is benne van, hogy elismerik a tudásodat, nem mellesleg pedig az egyetemet is képviseled.
Képek: Földvárszki Edina archívuma
