A Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a II. János Pál Katolikus Szakkollégium augusztus 24-e és 27-e között rendezte meg az egyetemisták nyári táborát Szombathelyen. Az első nap jó része a beköltözéssel telt, így a tábor alatt újra megtelt élettel a szakkollégium. Élményeikről Boncz Dorottya és Gulyás Bálint szakkollégistákat kérdeztük.
Hogyan éltétek meg a múlt félévben a karantén időszakát? Milyen hatással volt a járványügyi helyzet a szakkollégiumi közösségre? Mennyire tudtátok online tartani a kapcsolatot?
Gulyás Bálint: A karantén időszaka alatt furcsa volt számomra, hogy szinte hirtelen kiszakítottak mindannyiunkat az egyetemi közegből, így magából a szakkollégiumi létből is. A személyes kontaktok hiánya miatt meg kellett tanulnunk csak az online kapcsolattartásra hagyatkoznunk, de az igazi kihívást az oktatás virtuális térben való megtartása jelentette, ami – be kell vallani – nem egyszer tartogatott meglepetéseket, izgalmakat. Sokunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a téren hosszú távon nem mellőzhető a személyes jelenlét ahhoz, hogy igazán magas színvonalú legyen az.
A szakkollégiumi létben volt számomra igazán megtapasztalható, hogy milyen az, amikor egy közösség tagjai váratlanul távol kerülnek egymástól, és sok közösen tervezgetett programot nem tudnak együtt megvalósítani. Ezek a kohéziót erősítő események, alkalmak kifejezetten hiányoztak mindannyiunknak. Ezt a közösségi létformát véleményem szerint nem igazán tudta helyettesíteni a közösségi média.
Boncz Dorottya: Úgy gondolom, mindenki számára nehéz volt az elmúlt időszak, akikkel beszéltem és tartottam a kapcsolatot, mind ezt mondták. A szakkollégium tagjai mind hozzá vannak szokva, hogy közösségben vannak és hiányoztunk egymásnak; hiányzott a légkör, a személyes kapcsolat, és az, hogy mindig van kire számítani az ügyes-bajos dolgainkban. Most, hogy újra együtt voltunk, én azt láttam, hogy nem estünk szét, mondhatni ott folytattuk ahol nagyjából fél éve abbahagytuk, amihez az is hozzájárult, hogy aki akivel szeretett volna, online kapcsolatban tudott maradni, később pedig személyesen is tudtunk már találkozni. Volt, hogy a Facebook-csoportba is felkerült egy-egy bejegyzés arról, hogy ki hogy van épp, de tényleg ami legjobban hiányzott, az a személyes kapcsolat.
Vajon mi miatt lehetett idén hatszoros a túljelentkezés a szakkollégiumba? Miben rejlik szerintetek a sikere, ami miatt ennyien szeretnének a közösségetek tagjai lenni?
Bálint: Számunkra is hatalmas meglepetés volt, hogy ennyien szeretnének hozzánk tartozni. Ekkora túljelentkezés még sohasem volt kollégiumunk életében. Ez komoly feladat elé állította a felvételi bizottságot az új tagok kiválasztásának kérdésében. Véleményem szerint a szakkollégiumunk sikere nemcsak abban rejlik, hogy sokkal jobb infrastruktúra szempontjából, mint a többi kollégium, hanem abban, hogy egy kis közösség vagyunk; mindenki ismer mindenkit, életre szóló barátságok szövődnek, odafigyelünk egymásra, emellett a közös programok, az együtt töltött idő szintén összetartóvá kovácsolja közösségünket, ami úgy látszik, hogy vonzó a felvételizők számára.
Dorottya: A túljelentkezésen mind nagyon meglepődtünk, főleg, hogy ilyen mértékű volt, de emellett annak örültünk, hogy egyre népszerűbb a szakkoli. Hogy miben is áll ez a népszerűség? Talán egyre jobban híre megy annak, hogy itt milyen jó közösségi élet van, és mindemellett a lelkiség is fontos az emberek számára, illetve a tanulásban is nagy segítségére vagyunk egymásnak. Nagyon sokan jöttek úgy, hogy van idősebb, már szakkollégista vagy volt szakkollégista ismerősük, és ő mesélt nekik rólunk. És aki szakkollégista, vagy volt szakkollégista, az tudja igazán, hogy miben is rejlik ennek az egésznek az ereje.
Köbli Tamás atya hogyan vette ki a részét a táborból? Milyen programokon volt jelen?
Bálint: Köbli Tamás atya személyében idén új spirituálist (lelkivezetőt) kapott a szakkollégium. Tamás atya nagy lelkesedéssel fogott hozzá ehhez a feladathoz, ezt mindnyájan tanúsíthatjuk, szinte mindenkivel váltott néhány szót a tábor ideje alatt. Emellett jó érzés volt, hogy a kötelező programokon kívül is eljött hozzánk, és kötetlen beszélgetésbe elegyedett a szakkollégisták lelkes csoportjával. Tamás atya egyébként hétfő délután mutatkozott be kollégiumunk közösségének. A keddi keresztutunk után pedig kapcsolódva imádságunk témájához az emmauszi tanítványok példáján keresztül tanított minket. A szerdai zarándoklaton pedig szentmisét mutatott be, amit szakkollégiumunkért, annak tagjaiért ajánlott fel.
Dorottya: Tamás atya most került a kollégiumunkba, de szerintem ez egyáltalán nem volt érezhető. Nagyon gyorsan megtalálta a közös hangot mindenkivel, amiben az is segítségére volt, hogy szinte az összes programból kivette a részét.
A járványügyi helyzet miatt milyen intézkedéseket hoztatok annak érdekében, hogy lehetőség szerint elkerüljétek a fertőzést a kollégiumban?
Bálint: A fertőzés elkerülése végett kötelező a maszkviselés a közösségi helyiségekben, lépcsőházakban, emellett kaptunk többféle kézfertőtlenítőt, fertőtlenítős lábtörlőket, amelyeket természetesen rendszeresen használunk is. Továbbá a szociális távolságtartásra és a rendszeres szellőztetésre is nagyon odafigyelünk. A tábor is a járványügyi szabályok szigorú betartásával jöhetett csak létre.
Milyen programok voltak a tábor alatt?
Dorottya: A hétfői nap nagy része a beköltözéssel telik, illetve a tábor menetének ismertetésével. Ilyenkor kerül sor a tűzvédelmi oktatásra, és a helyzetre való tekintettel most a járványügyi menetrend is terítékre került. Bemutatkozott Tamás atya, illetve mi is köszöntöttük őt. Az első nap pedig szabadtéri szentségimádással zárult, ami a Martineum kertjében zajlott. Kedden délelőtt a lelki életé volt a főszerep. Keresztutat mondtunk a Zárdatemplomban, majd Tamás atya elmélkedését hallgattuk meg, melyet kiscsoportos beszélgetések zártak. Délután pedig az ismerkedésre voltak a programok kihegyezve. Kis csoportokban akadályversenyen vettek részt a kollégisták, amelynek elméleti és gyakorlati állomásai egyaránt voltak. Szerdán zarándoklatra indultunk. Gencsapátiba mentünk, ahol a Szentkútnál szentmisén vettünk részt. Ezt követően ebédeltünk, és élveztük, hogy kint lehetünk a természetben; úgy gondolom, jók az ilyen programok a személyes beszélgetésekre és a közösség építésére egyaránt. Csütörtök délelőtt még egy kvízzel zártuk a programokat, illetve kihirdettük az akadályverseny végeredményét. Átadtuk a vándorkupát a nyertes csapatnak, de senki sem maradt jutalom nélkül.
Melyik program volt szerintetek a legemlékezetesebb?
Bálint: Számomra a keresztút és az elmélkedés, valamint az ezt megvitató kiscsoportos megbeszélés volt a legemlékezetesebb, mivel olyan témát érintett, ami fontos a mindennapokban, és jó érzés volt, hogy mindenki hozzá tudta tenni a saját gondolatát.
Dorottya: Számomra a legemlékezetesebb a zarándoklat volt, pont azért, mert összetett volt: volt lelki és közösségi ereje egyaránt.
Milyen gondolatot, lelki útravalót tudtok magatokkal vinni a táborból?
Bálint: Engem az a gondolat ragadott meg, ami minden reménytvesztett embernek szól: ne adjuk fel a nehézségekben, a kudarcokban a harcot, hanem ismerjük fel a Jóisten irgalmas szeretetét embertársainkban, vagy bizonyos élethelyzetekben, és merjünk újrakezdeni, lehetőséget adni a változásnak.
Dorottya: Nehéz kiemelni egy gondolatot, de ha mégis kell, akkor talán az lenne az, hogy jó olyan emberek közt lenni, akik hasonlóak hozzánk, és akikre szinte bármikor lehet számítani.
Képek: Kovács Izabell szakkollégista
