A Balaton-felvidék és a Káli-medence igazán bővelkedik templomromokban, ám a leghangulatosabbakat Dörgicsén találjuk. Cikkünkben öt olyan példát hozunk, amelyek mindenképpen megérik a látogatást.
Salföldi pálos kolostorrom
Köztudott, hogy a pálos rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb, volt esztergomi kanonok alapított, és amelyet Remete Szent Pálról neveztek el. Itt, Salföld közelében, az erdő mélyén, nyugalomban, a természet lágy ölén éltek évszázadokon át a pálos közösség tagjai, más néven a fehér barátok. A kolostorrom nagyon szépen megmaradt az utókor számára: a templom a boltozatok magasságáig, míg a kolostor az alapfalakig áll ma. Ezzel az egyik legépebben megmaradt kolostor a Kárpát-medencében. Az épületegyüttest – amelyet Mária Magdolnáról neveztek el – egy 1263-as összeírásban említik először. A rendház lakói törekedtek önmaguk ellátására – még egy halastavuk is volt. Erről egy régi duzzasztógát nyomai tanúskodnak, amelyeket Cholnoky Jenő, az utolsó nagy magyar polihisztor geográfus fedezett fel a Malomvölgyben, a kisörspusztai homokbányához vezető út mellett. A kolostor az idők folyamán többször fosztogatás áldozatául esett, ám 1482-ben ismét felvirágzott. Később azonban, még jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett a térség – ennek oka ismeretlen. A 18–19. század folyamán aztán a környékbeli falvak elkezdtek újjáépülni a lerombolt várak és paloták köveiből. A salföldi kolostor hasonló sorsra jutott: köveit a híres Csigó család szállítatta el pincék, istállók építéséhez.
Ami a megközelítést illeti, érdemes a Pajta Galéria előtt hagyni az autónkat, ahova túra után beülhetünk fogyasztani valamit. A helyet Török László, World Press Photo-díjas fotográfus és családja üzemelteti; művészek, értelmiségi emberek találkozó helye.
A Balaton-felvidék amúgy sem szűkölködik romtemplomokban, de Dörgicse település még ebből a sokszínűségből is kitűnik három templomromjával. Hogy miért ekkora a templomsűrűség egy picinyke aprófaluban? A válasz nagyon egyszerű: Dörgicse három korábbi település egyesülésével jött létre 1950-ben. A korábbi települések ma jól elkülönülő településrészek. Egész pontosan a közel 300 lakosra hét templom jut, ami közül négy ma is működik, három pedig romtemplom. Az alsódörgicsei magas tornya miatt a leglátványosabb, a felsődörgicsei építészetileg a legérdekesebb, míg a kisdörgicsei a legszerényebb és legkisebb, de egyben a legrégebbi templomrom.
Alsódörgicsei templomrom
Alsódörgicse, eredetileg Boldogasszonydörgicse templomát 1268-ban említette először írás: hatalmas oromzatú, egyhajós templomként írják ekkor le. Huszonkét méteres tornyának jelentős része ma is áll és messziről is látszik, valamint hajójának alapfalai és oldalfala is fennmaradt az utókor számára. Ezzel szemben a hajdanán a templom mellett álló kolostorból szinte semmi sem maradt fenn. A Boldogasszony tiszteletére felszentelt román stílusú templom túlélte a török időket, majd újjáépítették és használták tovább, ám a 19. század elejére végleg elpusztult. Mivel a templomrom a Gernye-hegyen magasodik a falu fölé, csodálatos panoráma nyílik innen a Balatonra. A körülötte elterülő tisztás szépen rendbentartott, ahol tűzrakóhely, padok és asztalok várják a piknikezésre, szalonnázásra vágyókat.
Felsődörgicsei templomrom
A felsődörgicsei, Szent Péterről elnevezett templomrom még a tatárjárás előtt épült, és egy római kori szentély köveit használták hozzá. Érdekesség, hogy kettős templom volt: egybeépült két hajóval és két szentéllyel. Erre a magyarázat az, hogy a templomot úgy nagyobbították meg, hogy hozzáépítettek egy másikat. Emiatt az építészeti különlegesség miatt ikertemplomnak nevezik az építményt. A templom másik érdekessége pedig egészen egyedülálló jelenség: a templom végében található kereszt alakú ablaknyílást két kőből faragták, egyiket belül, másikat kívül. Ilyen megoldás csak két helyen van a világon; az egyik itt, Dörgicsén, a másik pedig Franciaországban. A templomból egyébként tudunk olyan fényképet készíteni, hogy ezen a kereszt alakú ablakon át látszik az új templom keresztje. A templomromot szépen megőrizték a dörgicseiek, vigyáznak rá. Mellette egy levendulaültetvényt találunk, ami az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvend az Instagramon és a travelbloggerek körében: ez nem más, mint a Dörgicsei Levendula Major.
Kisdörgicsei templomrom
Ezután vegyük az irányt Kisdörgicse felé, ahol először a régi kőhidat pillanthatjuk meg. A népnyelv római hídként emlegeti, ugyanis a helyi hagyomány szerint római eredetű, ám valójában egy 18. században épült barokk kőhídról van szó. Innen pár száz métert kell csak tennünk, hogy elérjünk következő templomrom-állomásunkhoz. A dörgicsei templomromok közül a kisdörgicsei az, amely a legkevésbé látványos, mégis megvan a maga bája a falu szélén, földúton könnyen megközelíthető, a Bere-patak nagy, rendezett rétjén elterülő picinyke román stílusú, egyhajós kőtemplomnak. A 12. században épült, Szent Miklós tiszteletére felszentelt Árpád-kori templom déli oldalfala három boltíves ablakkal tanúskodik egykori pompájáról. Az egymás mellett álló három ablak feltehetőleg a Szentháromság szimbóluma. A megmaradt falmaradványok fehér mészkőből, vörös homokkőből, fekete bazaltból és tufából épülnek fel. A templom pusztulását az 1600-as évek elején a török hadak okozták, akik többször is átvonultak a területen, sőt, oklevelek tanúsága szerint Alsódörgicse és Felsődörgicse adózott is a töröknek.
Miután elhagyjuk az elbűvölő környezetben fekvő, legkisebb dörgicsei templomromot, következzen a Szent Balázs templomrom.
Balatoncsicsó–Szentantalfa templomrom
A Szent Balázs templomrom két település határán helyezkedik el; egyesek Szentantalfához, míg mások Balatoncsicsóhoz sorolják, de annyi bizonyos, hogy ez a templomrom a Nivegy-völgy jelképeként van számontartva. Tiszta időben páratlan kilátás nyílik innen: egészen a Badacsonyig és a Hegyestű környékéig elláthatunk. A templom építését a 12–13. század közé teszik, de van olyan forrás is, amely egy 12. századi, fából épült elődöt említ. A torony és a hozzá tartozó hajó a korai, román maghoz való későbbi gótikus hozzáépítés. A rom szőlőültetvények és erdők találkozásánál fekszik; ma házasságkötések népszerű helyszíne. Kicsit történelmi vizekre evezve érdekes információkra bukkanhatunk – például arra, hogy a török idők előtti pusztulását megelőzően pár évig itt tartózkodott Jörg Lanz von Liebenfels báró is, akit a középkori templomos lovagrend 20. századi feltámasztójaként szokás emlegetni, ugyanakkor a Wikipédia szerint szélhámos volt. Valójában nem is ez a neve eredetileg, hanem Adolph Joseph Lanz, és az árja fajelmélet megszállott hívője volt. Magyarországra 1918-ban érkezett; már ekkor lelkes antikommunista hírében állt, és aktívan fellépett a forradalmi rendszer ellen. 1926-ban pedig megvásárolta a Szent Balázs templomromot, amibe aztán be is költözött kisebb átalakításokat követően. 1933-ban hagyta el lakhelyét, hogy Svájcba költözzön. A magyar források eléggé homályosak ebben a témában, de valószínűleg érdekes és a szakirodalom számára hiánypótló lenne felkutatni a szálakat – akár egy TDK-dolgozat keretein belül.
Képek: a szerző felvételei
