Vannak olyan internetes receptek, amelyeket érdemes kipróbálni – Gasztrosarok sorozatunkban ezeket mutatjuk be. Ezúttal a fánk elkészítésének rejtelmeibe avatunk be titeket, ami nem csak a farsangi időszakban állja meg a helyét.
A karantén alatt – ahogy már szó volt róla – lehetőségem nyílt arra, hogy több időt töltsek a konyhában, hogy a hobbim segítségével egy kis levegőhöz juthassak a rengeteg tennivaló mellett. Amióta elkezdődött a vizsgaidőszak, azóta sajnos ez az időtöltésem leredukálódott a minimumra, azonban ez nem tántorított el attól, hogy bővítsem a receptgyűjteményem.
A Gasztrosarok bevezető részében már megosztottam egyik szenvedélyemet a konyhával kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a főzőműsorok nyomon követése. Habár évek óta nem ülök le a tévé elé, hogy a csatornák között böngésszek, az internet tökéletes felület arra, hogy kedvenc séfjeim újdonságairól értesülhessek: megoszthatják tippjeiket, új receptjeiket hűséges követőikkel – köztük velem is.
Ezúttal egy olyan desszertet szeretnék bemutatni, amelyet Natasha Kravchuk hivatalos oldalán, a Natasha’s Kitchenen ismertem meg egy céltalan böngészés alkalmával. Alapvetően nem szoktam sütni – legalábbis nem olyan gyakran, mint főzni –, de amióta megismertem a gasztrobloggert, határozottan közelebb kerültem az édességek igazán ízletes világához.
A családom és én nem igazán vagyunk oda a süteményekért. Nem arról van szó, hogy nem szeretjük őket, csupán annyiról, hogy ritka alkalmak adtán fogunk desszertes villát, mert tudjuk magunkról, hogy rettentő nehezen fogy el mindig. (Ez persze nem minden sütemény esetén van így… Mindenkinek vannak gyengéi.)
A nagymamám farsangi fánkja azonban verhetetlen a körünkben. A testvéremmel alig várjuk az év ezen szakaszát, mert tisztában vagyunk vele, hogy egy hatalmas tálca vár ránk ilyenkor. Édes, puha és megunhatatlan. Valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy megakadt a szemem Natasha receptes videóján is, amely a sütőben készült fánkokról szólt.
Az elkészítés menetét figyelve igazán nem tűnt ördöngös mutatványnak, a végeredmény pedig – a képkockák, illetve a „taste-test” alapján – minden fáradozást megérhetett, legalábbis a szakácsnő arcáról ez tükröződött. Így a receptet azonnal lementettem, a rákövetkező nap beszereztem a hozzávalókat, majd délután neki is fogtam. Azóta a testvérem napi fohászokat intéz hozzám.
A háttértörténet befejeztével elérkezettnek látom az időt arra, hogy ismertessem a receptet, tehát lássuk a hozzávalókat! (Mivel a recept angol, a nyelvtudásomon pedig van mit csiszolni, előre bocsánatot kérek a lehetséges hibákért. Emellett igyekszem hozzátenni a saját tapasztalataimat is.)
Fotó: a szerző saját felvétele
Nincs szükség sok mindenre: egy keverőtálba öntsünk egy bögrényi lisztet, de ne tegyük messzire ezt a hozzávalót, a továbbiakban még szükség lesz rá. A lisztre öntsünk negyed bögrényi kristálycukrot, negyed teáskanálnyi sót és egy csomag szárított élesztőt. Szépen kevergessük el a száraz hozzávalókat, majd öntsünk rá két deciliter meleg tejet (35 másodperc melegítés).
Olvasszunk meg négy evőkanálnyi sótlan vajat, ezt szintén öntsük a tálba, adjunk hozzá fél teáskanálnyi vaníliakivonatot, majd a szétválasztás után két tojássárgájával koronázzuk meg a még összedolgozatlan tésztánkat.
A következőkben szükségünk lesz egy spatulára vagy egy habverőre – kinek melyik kényelmesebb, és alaposan keverjük el a hozzávalókat! Aggodalomra semmi ok: viszonylag híg tésztát kell kapnunk – körülbelül, mint mikor palacsintát sütünk – és ezt tíz percre, műanyag fóliával letakarva, szobahőmérsékletű helyre félrerakni, amíg nem látjuk, hogy az élesztő hatására apróbb buborékok keletkeznek a felszínen.
Ingeket feltűrni, itt az ideje az igazi munkának! Az előlhagyott lisztet folyamatosan, apránként adagoljuk a tésztához egészen addig, amíg többé nem ragad oda a tál oldalához, illetve a tiszta, száraz kézhez. Körülbelül öt percig folyamatosan dagasszuk, majd műanyag fóliával takarjuk le és kelesszük. A recept szobahőmérsékleten egy, másfél órát ír, azonban időt spórolunk azzal, ha egy kicsit előmelegítjük a sütőt és 45 percig ott kelesztjük a nyers finomságot. A sütős megoldáshoz 100 Fahrenheitet ír, ami körülbelül 37 Celsiusnak felel meg.
Amint letelt az idő, a tésztát lisztezett felületre tegyük ki, majd körülbelül fél centiméter vastagságú kör alakra nyújtsuk ki. Egy köralakú szaggatóval (ehhez is van adat, de szerintem ez ízlés kérdése) szaggassunk ki annyi alakot, amennyi csak kijön a tésztából.
A félkész fánkokat rakjuk egy sütőpapírral bélelt tepsire, majd takarjuk le egy konyharuhával és szobahőmérsékleten pihentessük őket 45 percig, amíg fel nem puffadnak.
A süteményeket előmelegített sütőben 190 fokon körülbelül 10-12 percig sütjük – vagy inkább addig, amíg aranybarnán nem tündökölnek. Ez egy kényes kérdés – sok mindentől függ, kinek hány perc alatt készül el.
Amíg sülnek a fánkok, előkészülhetünk az utolsó kör hozzávalóival: olvasszunk meg egy teáskanálnyi sótlan vajat – ez az, amire mindenképp szükségünk lesz a cukor mellett. Az ízesítés már ízlés kérdése: készíthetünk fahéjas cukrot, egy habzsákot megtölthetünk lekvárral – figyeljünk oda arra, hogy ne legyenek benne gyümölcsdarabok – vagy esetleg csokoládéval, vanília pudinggal, nutellával… Ez nem a recepten múlik.
Az elkészült fánkokat vékonyan kenjük be az olvasztott vajjal, majd forgassuk meg az előkészített cukorban. Javaslom, ezt azután csináljuk, hogy megtörtént a megtöltés – már ha megtörtént.
Egyszerű, de ínycsiklandó édesség, amely ráadásul eltűri a változtatásokat is. Kell ennél több? Nem gondolom. Ráadásul a konyhában eltöltött időt kompenzálja az az ízbomba, amely az első harapás alkalmával ér bennünket.
Ötcsillagos!
A Gasztrosarok sorozatunk előző része ide kattintva olvasható.
Kiemelt kép: femina.hu
