Kárpátvölgyi Roxána 2017-ben végzett az ELTE SEK grafikus és festő szakán. A művészetet azóta sem hagyta hátra; az elmúlt hetekben pedig rajzolással kapcsolatos nemzetközi kezdeményezést hívott életre az egyik közösségi médiában.
Az általad megálmodott nemzetközi kezdeményezés a rajzolás köré épül. Mióta van jelen az életedben a vizuális művészet?
Mondhatnám azt is, hogy már óvodás korom óta rajzoltam és festettem, de azt hiszem, akkor ez mindenkivel így volt. Nálam azonban általános iskola felső tagozatában kezdődött el komolyabban ez a dolog, amikor Waldorf iskolába jártam, és minden tankönyvünket nekünk kellett megrajzolni. Viszont a Waldorfban eltöltött évek elindítottak egy úton. Budapesten születtem, de Szombathelyen kezdtem a Művészeti Szakközépiskolában a tanulmányaimat. 2008 óta szinte minden nap csak ezzel foglalkozom.
Tanulmányaidat grafikus és festő szakon folytattad. Ezek szerint már ekkor is a grafika állt hozzád közelebb?
Hozzám mindig is a grafika állt a legközelebb, azon belül is az illusztrálás. Számomra a legkifejezőbb eszköz a tollal való rajzolás. 2013-ban, amikor ötödéves voltam a Művészeti Szakközépiskolában, akkor kezdtem el egy véletlen kísérlet során tollal rajzolni. Egészen addig a ceruzarajz nem hozott sikerélményt, és nem is éreztem magaménak.
Amikor először rajzoltam tollal, annyira megszerettem, hogy egyre többet foglalkoztam vele, és végül ez vált a fő technikámmá. Majd ahogy egyre több kihívás érkezett elém, egyre több mindent kellett megtanulnom; elkezdtem digitálisan rajzolni, illetve festeni. Azóta a tollrajzot és a digitális technikát kombinálom. Meg kellett tanulnom használni az Adobe programokat mint az Illustrator, a Photoshop vagy az InDesign; rajzoló programokat mint az Autodesk SketchBook; illetve a digitális rajzpaddal való alkotást is.
Egyébként aki az egyetem sport tanszékén jár, nagy eséllyel találkozhat a pingpong terem falán futó illusztrációval, ami elkészítésére még Kivés István kért fel 2015-ben.
Sikerült elhelyezkedned a szakmádban a diplomaszerzést követően?
Már az egyetemi éveim alatt dolgoztam. Másodévtől folyamatosan négy éven keresztül: én láttam el egy 48 oldalas havonta megjelenő gyermekmagazin illusztrációs, layout és tördelői feladatait. Ezt követően dolgoztam több olyan grafikai cégnek is, ahol főként reklámgrafikával foglalkoztam. Jelenleg egyéni vállalkozóként illusztrálok, többek között olyan vállalatoknak mint a Netflix és a Warner Bros.
Az elsőként megalakult kilenc fős csapat alkotása
Mi pontosan a lényege annak a kihívásnak, amit a hónap elején indítottál?
A lényege szerintem az, hogy ebben a mostani Covid-19 vírus által okozott veszélyhelyzetben, ami nemcsak itthon, hanem az egész világon jelen van sajnos, az emberek nagy része, ha megteheti, otthon kell hogy maradjon. És azok, akik otthon maradnak, vagy kell maradniuk, első látásra be vannak zárva a lakásaik vagy házaik falai közé. De én azt akarom megmutatni, hogy nincsenek bezárva, mert nyithatnak a világ felé egy kis szobából is. A lényeg, hogy merjenek nyitni, gondolják át, hogy mi az, ami számukra fontos – ez lehet a sporttól kezdve a kertészkedésen át a számítógépes játékokon át bármi. Mivel én grafikus vagyok, nekem egyértelműen a rajz a kifejési eszközöm, és az általam alkotott rajzok vagy munkák az üzenetem hordozói.
Mi a fő üzenete?
A közös rajzunk fő üzenete, hogy ne süppedjünk sztereotípiákba a mindennapokban, hanem igen is emeljük fel a fejünket, nézzünk ki az ablakon, inspiráljon a természet, és igen is bentről hódítsuk meg a világot. Mert meg lehet! Mindeközben arra kérünk mindenkit, hogy maradjon otthon. Ez ellentmondásnak tűnhet, pedig nem az, hiszen az interneten keresztül is meg lehet hódítani a világot.
Az Instagramon korábban is terjedtek hasonló képek az influenszerek körében. Hogyan formáltátok ezt a saját ízlésetekre?
Elsőként alkottunk egy saját mondatot, ami csak a miénk, majd mindenki a legjobb tudása szerint alkotta meg a saját részét az egészből. Egy egyszerűbb portré-ábrázolás mellett döntöttünk, mert az személyesebb. Azért a rajzolást választottunk, mert ez a hivatásunk.
Roxána munka közben
Hogyan állt fel a kilenc fős csapatotok? Mi alapján választottad ki, kikkel dolgoznál együtt szívesen ezen a projekten? Mit kell tudni a többi művészről?
Több tucat alkotónak írtam, akiknek már régóta követem a munkásságát. Sajnos sokan nagyon elfoglaltak voltak és nem tudtak részt venni a kihívásban. Ennek ellenére egy-két nap alatt sikerült összehozni ezt a kilenc fős társaságot; van közöttük amerikai, brit, brazil, ukrán, szerb és román művész is.
A mondat különböző részeit így osztottuk fel: I take (@r.x.a.art, azaz én) this (@valley_of_the_virgos) seriously (@laura.m.designer) and I’m (@elliegoldwine) staying (@daniellepioliart) home (@martas_reveries) it will (@anta_rf) be ( @tuchina_art) fine (@jonsaintamant). (A felhasználónevükre kattintva új ablakban megnyílik az Instagram-profiljuk – a szerk.)
Ezt követően készítettünk egy közös palettát, és mind kiválasztottunk egy fő színt a saját részünkhöz. Ezt követően egy hétig minden nap tartottuk a kapcsolatot, adtunk egymásnak tanácsokat, és folyamatosan beszélgettünk a projektről.
Lesz folytatása ennek az együttműködésnek? Akár egy másik mondat keretén belül, akár teljesen más téren?
Jelenleg ezt tartjuk a legfontosabbnak, hiszen ebben a helyzetben ez az üzenet nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy vigyázzunk magukra, egymásra, és hogy bízzunk benne, hogy mihamarabb minden rendbe jön. A jövőben természetesen tervezünk több közös kollaborációt is, hiszen nagyon jól összebarátkoztunk, és sokra tartjuk egymás munkásságát.
Mennyien csatlakoztak eddig a kihíváshoz? Milyen kollaborációk születtek eddig? Van olyan, amit különösen jónak találsz?
Eddig több mint százan csatlakoztak, és ez a szám napról napra nő. Több nyelvre is lefordították már a mondatot, ami nagy öröm számunkra, hiszen így még több országba eljut az üzenet.
Van egyébként egy közös kedvencünk: egy holland alkotó szervezte össze azt a csoportot, és ők következetesen két színt használtak minden részhez, kéket és sárgát, és ez szép egységessé tette a képüket.
A kép, amivel Roxána részt vett a kihívásban
A kialakult helyzetben számtalan kreatív kihívás ütötte fel a fejét a világon. Mit gondolsz, lesz olyan, ami a járvány után is megmaradhat és folytatódhat, vagy ezek most csak addig tartanak, amíg több időnk van?
Bízom benne, hogy ez a nagy változás egy új és jobb életszínvonalat fog hozni minden ember életébe a világon. Ezek a kapcsolatok, amiket most kötünk, a kreatív kihívások és az összefogások biztosan lecsillapodnak majd, amint mindenki újra elkezd iskolába és dolgozni járni, de az új szokásaink biztosan megmaradnak.
Te hogyan töltöd most hasznosan az idődet?
Én nagyon sokat tanulok és dolgozom. Új nyelveket tanulok és sokat olvasok, kapcsolatokat építek. Igyekszem a kapott időmet a lehető leghatékonyabban kihasználni, és nem nyaralásként vagy átokként gondolni rá, hanem inkább lehetőségként fogom fel. Most adatik elég időm arra, hogy még jobb lehessek a szakmámban.
A képeket az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre.
