Különleges kiskedvenc otthonra

Háziállatra vágysz? Olyan különleges kiskedvencet szeretnél, ami még egyik haverodnak sincs? Tán még a hüllőket is szereted? Ha ezek igazak rád, olvasd el cikkünket, és légy akár te is egy párduckaméleon szerető gazdája!

Mielőtt belefognánk a kaméleontartás ismertetésébe, célszerű megismerkedni az állattal. Mit érdemes tudni róluk? Nos, nagyon sokféle kaméleonfajt különböztetünk meg a világon. Ezek javarésze Madagaszkáron és a környező szigeteken őshonos. A legelterjedtebb fajuk a terraristák között a sisakos-, illetve a párduckaméleon. Cikkünkben az utóbbiról lesz szó, de előtte még pár általános tudnivaló:

Ezek az állatok rovarokat fogyasztanak, és nagyon fontos a méretüknek – pontosabban a fejméretüknek – megfelelő táplálék kiválasztása. A kaméleon napi 5-6 rovart is elfogyaszthat. Étlapján többek között a gyászbogárlárva, a lisztkukac, a különféle tücsökfajták, csótányfajták, és különböző sáskák, pajorok is szerepelnek, de a nagyobb példányok akár a bébiegereket is képesek elfogyasztani. Különös ínyencségnek számít a selyemhernyó, amit az állattartók előszeretettel adnak kiegészítő táplálékként a kaméleonjaiknak.

Táplálásuk tekintetében még egy fontos dologról említést kell tennünk: ez pedig nem más, mint a kaméleonok számára nélkülözhetetlen komplex kalcium- és vitaminpor. Rendkívül szükségesek ezek, ugyanis a természetben a rovartáplálékon keresztül jutnak be a szervezetükbe, viszont fogságban tartott körülmények között sajnos nem. Ebből kifolyólag a terráriumban tartott állatok csontritkulásban és anyagcsere-zavarokban szenvedhetnek, ha elhanyagoljuk a vitaminporok adását.

A képen jól látható, hogy olyan gyorsan kapja el a kaméleon ragadós nyelvével a bogarat, hogy még a feje is elmosódik

Sokféle módon lehet színesíteni és érdekessé tenni kaméleonunk életterét – például egy paludárium elkészítésével, ami egy olyan terrárium, amelynek negyedében víz, háromnegyedében pedig szárazföld található; ezt láthatjátok a képen is. Ezt a rendszert nem csak szépsége, de hatékonysága miatt is kedvelik a terraristák: tulajdonképpen ez egy öntisztító rendszer, hiszen a vízben élő halak – például a neonhalak, a gurámik, a vitorláshalak és a különböző tisztítóhalak – a kaméleon ürülékével táplálkoznak. Természetesen ettől függetlenül havonta egyszer az akváriumi rész szűrőjét ki kell tisztítani.

Sokféle módon lehet berendezni egy terráriumot, de talán a legegyszerűbb egy hátfallal, ami hungarocellből és cementből otthon elkészíthető és festhető. Azért is jó, ha magunk készítjük el a hátfalat, mert kialakíthatunk  benne külön helyet virágkaspóknak is, amik színesebbé teszik majd a teret. A kaméleon otthonának legfontosabb kellékei viszont a faágak. Lennie kell a terráriumban (vagy paludáriumban) olyan faágnak, amelyet az állat kényelmesen átér, ugyanis ilyen helyen szeret a leginkább aludni. Az alvóágával kapcsolatban igen fontos kritérium még, hogy majdnem vízszintesnek kell lennie. A többi ág lehet kicsit vastagabb és természetesen nem kell vízszintesnek sem lennie, ez pedig abból a szempontból hasznos, hogy karban tartja állatunk izomzatát teste „tornáztatásával”.

A paludárium – tetején az UVB izzók és a melegítőlámpák

Az ágak bárhonnan beszerezhetők – a képen látható paludáriumban például elfásult szőlőtőkéket láthattok, amik rögzítése sokkal egyszerűbb, mint elsőre gondolnátok: egymáshoz szögekkel, a hátfalra pedig ragasztópisztollyal oldottuk meg az erősítésüket. A stabil rögzítésre nagy hangsúlyt kell fektetnünk a kaméleon beköltöztetése előtt; mivel nem a talajhoz van rögzítve a fa, eldőlhet, így kárt téve kisállatunk testi épségében. Abban az esetben, ha az ágakat a talajhoz erősítjük, szintén fontos a megfelelő rögzítés, hiszen megesik, hogy mászás közben a kaméleonok fizikát meghazudtoló módon csüngenek az ágakon és az indákon. Ilyenkor megeshet, hogy célszerűbbnek látják elengedni a kapaszkodójukat – ezzel bevállalva egy kis esést – viszont az útjukba eső ágakat ilyenkor is elkapják mobilis farkukkal, hogy esésüket tompítsák.

Ennél a fajnál bármilyen élő növényt el lehet helyezni, ugyanis más kaméleonfajtákkal ellentétben nem fogyaszt növényeket. Bármilyen orchidea, fikusz, bromélia és trilandia szóba jöhet, amelyek színpompája a terrárium díszévé válhat.

A terrárium berendezésénél még egy dolgot feltétlenül szem előtt kell tartani, ezek pedig az égők. A kaméleonról köztudott tény, hogy trópusi állat, így elengedhetetlen a megfelelő hőmérséklet az otthonában. A párduckaméleon talán az egyik legegyszerűbb ebből a szempontból: a számára megfelelő hőmérséklet 30–35 Celsius fok közé tehető. Emellett fontos számára az UVB-izzó jelenléte is. Hogy miért lényeges ez? Természetes élőhelyének D-vitamin ellátását is pótolnunk kell valamivel, erre szolgál tulajdonképpen az UVB-izzó; ez a nap sugarait helyettesíti és a kaméleonunk szervezetében megköti a D-vitamint. Ez nagyon fontos, hiszen így marad állatunk bőre egészséges és minél színesebb.

Párduckaméleon

Végül, de nem utolsósorban pedig érdemes észben tartani, hogy territoriális viselkedése miatt a kaméleont csak egyedül lehet tartani. Azonos és ellenkező nemű egyedek esetén is szigorúan külön kell tartani őket, ugyanis ha együtt vannak, összeverekednek, és egyikük akár életét is veszítheti vagy a sérülése miatt, vagy a stresszből kifolyólag.

Ha nem tartjuk be a kaméleontartással kapcsolatos fő szabályokat, komoly veszélybe sodorhatjuk állatunkat. Amennyiben nem kapja meg a számára megfelelő mennyiségű vitamint, a kaméleon például nem fogja tudni kinyújtani a nyelvét, illetve ragadni sem fog. A cikkünkben bemutatott kaméleonnal is ez volt a helyzet egy rövid ideig, ami rendkívül kellemetlen dolog, ugyanis az állat nyelve egy speciális izom, amit zsákmányszerzésre használ, és ha gyenge, nem tud enni.

Cikkünk természetesen nem részletes tájékoztató, csupán ízelítő arról, mekkora feladat, de egyben mekkora öröm egy kaméleon tartása.

 

A cikkben szereplő fotók a szerző felvételei.