Kevésbé ismert nők a tudományban

Ha visszatekintünk a múltba, azt figyelhetjük meg, hogy a nőknek az élet több területén is nehezebb volt érvényesülni, mint férfitársaiknak. Habár napjainkra ez az emancipáció hatására lényegesen megváltozott, még mindig vannak olyan szakmák, hivatások, amelyek inkább férfiorientáltnak mondhatók. Nem számít milyen évet írunk, mi történik a világban, mindig lesznek olyan nők, akik valami mást szeretnének, mint a többség.

Valószínűleg Marie Curie-t senkinek nem kell bemutatni, aki a rádium és a polónium felfedezője. 1903-ban fizikai Nobel-díjat, 1911-ben pedig első nőként kémiai Nobel-díjat kapott. Továbbá ő volt az első olyan nő, akinek a gyermeke is elnyerte ugyanezt a rangos díjat kémiából. Mindezt egy olyan korszakban érte el, amikor a nők még nem is szavazhattak.

Marie Curie – Forrás: mult-kor.hu

Azt azonban kevesen tudják, hogy már a XX. század előtt is számos női tudós létezett; többségük neve viszont egy hétköznapi ember számára valószínűleg teljesen ismeretlen.

Hüpatia (370–415)

Az ókorban még nem volt jellemző, hogy nőket taníttatnának, azonban kortásaihoz képest Hüpatia remek oktatásban részesült. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy édesapja, Theón Alexandriában a Muszeion, a „múzsák szentélye” nevű tudományos központ vezetője volt. Athénban sajátította el a matematikát, a csillagászatot és a természettudományokat, ezt követően pedig visszatért Alexandriába, ahol filozófiát és matematikát oktatott.

Hüpatia – Forrás: rizsporoshetkoznapok.blog.hu

Műveinek legendás híre volt az antik világban. Sok egyéb más mellett foglalkozott számelmélettel és a bolygók mozgásával is. Tudása igazán híressé tette. Ezenkívül volt még néhány dolog, amiben nagyon különbözött nőtársaitól. Férfi tudósokhoz és tanárokhoz hasonló ruhákat viselt, női ruhákat pedig nem is hordott. Egyrészről nagy népszerűségnek örvendett, másrészről azonban sok ellenséget is szerzett magának a jó értelemben vett különcségével. Egy napon, dühös szerzetesek rángatták ki kocsijából és halálra kínozták. Szókratész Szkholasztikosz szerint politikai irigység áldozata lett. Teste maradványait egy könyvtárban elégették, műveit pedig arab hódítók pusztították el, amikor a fürdőket fűtötték velük. Hüpatia meggyilkolásával valószínűleg példát akartak statuálni, és ha jobban belegondolunk, lehet, hogy az ellene elkövetett merénylet a későbbi boszorkányüldözések hírnöke volt. Az öröksége azonban így is fennmaradt, hiszen briliáns elméjének köszönhetően a későbbi korokban is csodálták. Életéről több regényes életrajz, vers és dráma is készült. Mindez jól mutatja, hogy életében igazán nagyot tudott alkotni, és sok mindenben megelőzte kortársait.

Ada Lovelace – Forrás: eu-startups.com

Ada Lovelace (1815–1852)

Adának az 1800-as évekhez képest sokkal erősebb oktatásban volt része, elsősorban természettudományokból és matematikából. Édesanyja nem szerette volna, ha Ada személyisége apjáéhoz hasonlóvá válik, ezért nemcsak a tanulmányait felügyelte, hanem arra is odafigyelt, hogy gyermeke önuralmát is fejlessze. Tehetsége vitathatatlan volt a matematikában és a nyelvekben, talán éppen ezért nevezte egyszer apja „paralelogramma-hercegnő”-nek. Charles Babbage matematikussal 17 éves korában találkozott, később pedig barátok lettek. Eközben a Londoni Egyetem egyik professzorától alkalmazott matematikát tanult.

Később felkérést kapott, hogy egy olasz mérnök által írt tudományos cikket fordítson le. A cikk témája a Babbage analitikai gépe volt. A fordítás mellett kiegészítette saját gondolataival is, amellyel alaposan megnövelte az eredeti szöveg terjedelmét. A. A. L. szerzői néven, 1843-ban jelent meg a cikk egy angol tudományos lapban. Jegyzeteiben arról ír, hogyan lehet olyan kódot írni, amely segítségével egy gép számokat, betűket és szimbólumokat is tud kezelni. Munkái miatt gyakran emlegetik az első számítógépes programozóként. Azonban életrajzírók szerint a programot Babbage írta, Ada pedig csak egy hibát talált benne, majd visszaküldte javításra.

Ada halálát méhnyakrák okozta életének 36. évében. Édesapja, az ismert költő, Lord Byron mellé temették.

Az 1950-es években ismerték csak fel igazán, hogy milyen sokat tett a számítástechnika fejlődéséért. 1980-ban az USA Nemzetvédelmi Minisztériuma róla nevezett el Adának egy új programozási nyelvet.

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja – Forrás: nokert.hu

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja (1850–1891)

Szofja igazán sokoldalú nő volt. Egy személyben volt matematikus, fizikus, akadémikus, regényíró és egyetemi oktató. Felsorolni sem kevés, talán éppen ez mutatja, milyen zseniális is volt ő.

A cári Oroszországban, Moszkvában született. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az ő korában és hazájában sem volt bevált szokás, hogy a nők egyetemen tanulhassanak. Akkoriban nyugatra kellett utaznia azoknak a nőknek, akik tanulni szerettek volna. Ez viszont nem volt ilyen egyszerű, hiszen nem volt saját útlevelük, csak apjuk vagy hitvesük kíséretével utazhattak külföldre. Éppen ezért Szofja 18 évesen férjhez ment Vlagyimir Kovalevszkijhez, akivel egy évvel később Bécsbe utaztak. Ugyan egy fizikaprofesszor megengedte, hogy bejárjon az előadásaira, Bécs túl drágának bizonyult, így útja Heidelbergbe vezetett.

Hivatalosan itt sem járhatott egyetemre, viszont magántanárai mind kiváló véleménnyel voltak róla. Ennek köszönhetően ajánlólevelet kapott Berlinbe, az akkori kor legismertebb matematikusához, Karl Weierstrasshoz. Karl hamar felismerte új tanítványa rendkívüli tehetségét, ezért önálló kutatási feladatokat adott neki. 1874-ben már három publikációja is megjelent. Végül pedig 1874 júliusában summa cum laude doktori fokozatot kapott. Később a kristályok fényvisszaverődését választotta egyik kutatási területének, amivel Európa-szerte felhívta magára a figyelmet. Ezt követően pedig olyat ért el, amit előtte nőnek még nem sikerült: egyetemi tanári kinevezést kapott.

 

Szerző: Gerencsér Zsófia

Kiemelt kép: telecom-paris.fr