Kétéves lett a Savaria-rovat – Ünnepi összejövetelt tartottunk

Rengeteg fontos feljegyzés szerepel a naptárainkban, legyen az sürgős tennivaló, valamilyen határidő, vagy akár az olyan ünnepek, mint az évforduló, a névnap és a születésnap, ami nemcsak egy számunkra különleges embernél számontartandó, hanem egy-egy jelentős eseménynél; ilyennek számít az ELTE Online Savaria-rovatának megszületése is.

Február 17-én este 6 órás kezdettel, a rovat második születésnapja alkalmából egy barátságos, családias ünnepség várt minket, újságírókat, fotósokat, korrektorokat. Ahogy helyet foglaltunk, felütötte bennem a fejét a gondolat: mintha mi lennénk a kerekasztal lovagjai, akiket az egymás iránti tisztelet, lojalitás és a barátság köt össze.

Az asztalokon különféle ropogtatnivalók incselkedtek velünk, mellettük pedig egy igazi szülinapi pohár várakozott arra, hogy elérkezzen a koccintás ideje, hátul meg két torta várt arra, hogy a születésnap igazi születésnap legyen. Közben pedig Hengszter Norbert elkezdte narrátori szerepét betölteni, és köszöntötte a megjelenteket.

Az ünnepség kezdetén Kardos Laura, az ELTE Online Savaria-rovatának vezetője, az ünnepség házigazdája tolmácsolta Blankó Miklós főszerkesztő úr szavait. Levelében felidézte, hogy 2018 januárjában a rovat létrehozása az első főszerkesztői tetteinek egyike volt, amihez a szakmai alapokat az előző rovatvezető, Kocsis Marcell fektette le. Miklós szerint a Savaria-rovatban megjelent 289 cikket végignézve színes képet kaphat az olvasó: a helyi közéleti-kulturális hírek mellett színvonalas kritikák és konferenciatudósítások is olvashatók. A felolvasott levélből az is kiderül, hogy annak idején komoly fejtörést okozott az, hogy a rovat külön oldalt kapjon, vagy a már meglévő weblapra kerüljön. Végül az utóbbi mellett döntöttek, ezzel kifejezve az egyetemi sajtó egységét, valamint lehetőséget teremtve arra, hogy a szombathelyi hallgatók beleolvashassanak a „budapesti”, a budapestiek pedig a „szombathelyi” hírekbe. De csak idézőjelesen, hiszen minden rovat témái túlmutatnak a település-, de sokszor az országhatárokon is.

Ezután ismét egy köszöntőlevél felolvasása következett; ezt dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettese, valamint Lenkai Nóra, a Savaria Campus Iroda vezetője írta a rovat születésnapja alkalmából. Egyebek mellett elhangzott: „Két év bőven elég ahhoz, hogy kiderüljön, egy csapatot csak a kezdeti lelkesedés hajt-e, vagy valami más. A Savaria rovat esetében kiderült, hogy képes olyan minőségű munkát végezni, amellyel megállja a helyét az ország legrégebb óta működő, a különféle oktatási rangsorok szerint a legszínvonalasabb és legnépszerűbb egyetemének újságírás iránt érdeklődő hallgatói között”. Mind főszerkesztő úr, mind rektorhelyettes úr és irodavezető-asszony jelezte részvételi szándékát rendezvényünkön, ám egyéb elfoglaltságaik miatt sajnos nem tudtak eleget tenni.

A levelek után Kardos Laura humoros, szívhez szóló ünnepi beszéde következett, amelyben egyúttal új tagjainkat is köszöntötte, akik ettől a félévtől erősítik a csapatunkat. Minden elhangzott kedves szó szélesebbnél szélesebb mosolyt varázsolt a teremben lévők arcára, köztük az enyémre is. Elsősorban azt emelte ki, hogy az, amit mi most teszünk, meghatározó lesz az utánunk következő rovattagok számára. Ha mi most hagyományokat teremtünk, lesz miket ápolniuk a későbbiekben – az ünnepi összejövetel is ebben a szellemben valósult meg.

A köszöntőlevelek ismertetését és a rovatvezetői beszédet követően Laura egy aranyos meglepetéssel rukkolt elő: ajándékok sorakoztak a kíváncsi tekintetek elől elrejtve, amiket a rovatban kiemelkedő munkát végzőknek, köztük alapítótagoknak nyújtott át: Márk Martinának, a rovat egykori fotósának, Mihajliv Renátának, a rovat jelenlegi fotósának, valamint Tóth Dávidnak, a rovat jelenlegi újságírójának.

Az ajándékozást követően az asztalra került a torta, melyen egy kettest formázó gyertya álldogált, meggyújtásra várva. Amint lángra lobbant a fehér kis dísz, Laura azt kérte, együtt kívánjunk valamit, így a gyertya elfújása jelképesen mindannyiunkét jelentette. Az ünnepi koccintás egyetlen ilyen eseményből sem maradhat ki, így hát ebből sem, amit sikerült megörökíteni is, bármennyire is nehéz volt komolyan venni a pózolást.

Kellemes hangulatban folytatódott az ünneplés. Érdekes kérdések vetődtek fel a társaságban, amiknek megválaszolásából egyetlen jelenlévő sem maradt ki: ez is része volt annak, hogy más szemszögből is megismerhessük a másikat, hogy ne csak munkatársi viszony kössön össze bennünket, hanem egy másik, szorosabb kötelék is.

Az est egy kis hivatalos vonalat is magában foglalt. Tökéletes lehetőség adatott arra, hogy mindannyian belelássunk abba, amit Laura mint rovatvezető tesz a cikkeink feltöltésével, hogy ezt ezentúl magunk is el tudjuk végezni: megismertük az ELTE Online szerkesztőfelületét, újságírói és fotós szemszögből egyaránt, majd feltehettük a kérdéseinket az elhangzottakkal kapcsolatban.

A továbbképzés nem vett el sok időt a bulizásból, ahogy a jókedvet sem szüntette meg: játékok vártak ránk, amik szintén azt a célt szolgálták, hogy igazi csapattá formálódjunk, közelebb kerüljünk egymáshoz. Rengeteg érdekes tény került felszínre, meglepő, csodálatra méltó álmok, vicces történetek, olyan apróságok, amik elősegítették az idegenérzet eltűnését. Ennél a csapatnál nem létezik a kívülállósság, mindenki talált egy olyan kapaszkodót, aminek következtében egy hullámhosszra kerülhetett a többiekkel. Kíváncsiak voltunk egymásra, arra, hogy milyen rejtelmek tartoznak egy-egy személyhez, amiket egyébként nem biztos, hogy megtudnánk.

Nem volt lehetősége a csendnek felülkerekedni a társaságon, mindig volt valami megbeszélnivaló, mindig volt valami, ami az egész társaságból kiváltotta a harsány nevetést, mindig volt valaki, aki meg szeretett volna osztani valamit a többiekkel, és ez nem sok ilyen alkalomról mondható el. Saját tapasztalataim szerint a legtöbb ilyen eseményen az összegyűltek általában vagy olyannal ütik el az időt, akit jobban ismernek, vagy magukban iszogatnak, és ha próbálnak is közösen beszélgetésbe elegyedni, sokszor tölti ki a perceket a hosszú csend, ami már-már kínosnak hat.

Az est hivatalos részét szakmai workshop zárta: az újságíróknak Hengszter Norbert helyesírási feladatokat adott, és segített rájönni azok megoldására, a fotósoknak pedig Mészáros D. Zsolt adott tippeket, tanácsokat, hogyan lehetnének még tökéletesebbek a képeik.

Sajnos egyéni okokból nem tudtam végig részt venni ezen a jeles eseményen, de egy-két madár csiripelte, hogy a parti hajnali négykor ért véget, amiből gondolkodás nélkül levonható az a következtetés, mennyire jól mulathatott mindenki.

Szeptember óta vagyok tagja az ELTE Online-nak, és a hónapok elteltével döbbenek csak rá igazán, milyen jó helyem van itt: olyan emberek vesznek körül, akik értékelik és elismerik egymást, akik mindenféle ötletre vevők, segítőkészek, és akik nemcsak a munkatársaim, hanem a barátaim is.

Boldog második születésnapot, Savaria-rovat!

 

A fotókon szerepel: Czirók Dániel, Gerencsér Zsófia, Görög Alexandra, Kardos Laura, Kazinczki Dóra, Hengszter Norbert, Márk Martina, Mihajliv Renáta, Papp Noémi, Papp Laura Kinga, Tóth Dávid.
Akik sajnos nem tudtak eljönni, és nagyon hiányoztak nekünk: Eremiás Ildikó, Törös Péter.

Kiemelt kép: Mészáros D. Zsolt

Papp Laura Kinga galériája