Február elsején hetedik alkalommal tartottak Egyházmegyei Ifjúsági Farsangi Bált a Szombathelyi Egyházmegye Ifjúsági Irodája, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség, az ESTI 8-as és a II. János Pál Katolikus Szakkollégium közös szervezésében.
Az első közös szervezésű Egyházmegyei Ifjúsági Bálra 2014-ben került sor, és a nagy sikerre való tekintettel a rá következő években is megszervezték – így vált hagyománnyá, hogy minden év február elején összegyűlnek a fiatalok, akik nem csupán Szombathely és környékéről, hanem még a szomszédos győri egyházmegyéből is szép számmal érkeznek. Ez idén sem volt másként: összesen 170-en mulattak együtt a Brenner János Nevelési Központban, ami negyedik éve ad otthont a rendezvénynek.
Az egyik szervező, a II. János Pál Katolikus Szakkollégium tagjai a kezdetektől fogva kiemelt szerepet kapnak a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában. A dekoráció is például az ő munkájukat dicséri: Boncz Dorottya és Horváth Katalin elképzelései alapján a Szakkollégium közössége díszítette fel a helyszínt. Idén letisztultabb díszítést álmodtak meg, de a fotófalról így sem hiányozhattak a színes, bohókás virágok, farsangi hangulatot csempészve az épület falai közé.
Gaspari Gábor szakkollégiumi igazgató köszöntő szavait követően az est fénypontja a szakkollégisták nyitótánca volt, ami teljesen más volt, mint a tavalyi: a jelmezekben előadott, könnyed, bohókás produkciót követően idén – sokak meglepetésére – néptáncot mutattak be. A koreográfiát Péter Petra szakkollégista állította össze és tanította be a lelkes táncoslábúaknak. Hogy miért pont ő? „A felvételi elbeszélés során elmondtam, hogy 15 éve néptáncolok, néha hallhatta a Szakkollégium közössége, ahogyan egy-egy népdalt éneklek. November elején pedig megkerestek, hogy idén stílust váltanának, össze tudnék-e hozni egy koreót, és hát elfogadtam” – árulta el lapunknak az előzményeket.
Fotó: Márk Martina
A felkészülési folyamatot illetően megtudtuk, hogy Petra leginkább Kovács Izabell nevű barátnőjén kísérletezett, hogy hogyan jöjjenek sorba a táncok, vagy éppen mit hogyan tanítson be minél egyszerűbben. Ez utóbbi kiemelt fontosságú volt: míg a koreográfus 15 éve néptáncol, a többieknek nem volt benne túl sok tapasztalata, ezért moldvai táncok betanítása mellett tette le a voksát, hiszen – mint említette – ezeket mindenki könnyen meg tudja tanulni, és a táncházaknak is gyakori eleme.
A tánc mellé stílszerűen katrincát viseltek a lányok, amiket az egyik táncoslány, Pozmics Luca édesanyja varrt nekik erre az alkalomra. „Mivel moldvai táncokat láthattak a bálozók, szerettük volna ezt a ruhával is megjeleníteni. Ezen a tájon nem a szokásos rakott szoknya a népviselet, hanem az úgynevezett katrinca – ezt próbáltuk szemléltetni ezzel az öltözékkel” – fűzte hozzá Petra.
A táncot követően köszöntő beszédet mondott dr. Székely János megyéspüspök. „A boldogság útja nem a pillanatnyi vágyak kielégítése, hanem a szeretet, az önmagunkon néha fölülemelkedő, a lehúzó erőkön győzedelmeskedő nagylelkűség, szárnyalás” – fejtegette. Hozzáfűzte: egy egyházi bál ehhez hasonló szellemiséget próbál közvetíteni. Beszédében elmondta, hogy a keresztény értékeink – úgy mint a család, a házasság, a hűség és a felelősség egymás iránt – nem veszik el az örömöt, pont ellenkezőleg: az öröm igazi útját mutatják meg. Gondolatait követően jó szórakozást kívánt a fiataloknak, és azt, hogy éljék át a táncban azt a gyönyörű harmóniát, amit Isten beleültetett a világba.
Dr. Perger Gyula, szakkollégiumi spirituális és egyetemi lelkész asztali áldását követően elérkezett a vacsora ideje: a résztvevők háromféle fogás közül választhattak, a földszinten pedig büfé és süteményasztal is várta őket.
Fél 12-kor sor került a várva várt tombolasorsolásra is, amelyen a szerencsés Boncz Dorottya a Római Pápai Magyar Intézet rektorának és a Szakkollégium egykori igazgatójának és lelkészének, dr. Németh Norbert atya gáláns felajánlását, egy római három éjszakás szállást nyert, Pesti Arnold pedig egy új lézernyomtatóval térhetett haza. Természetesen egyéb – ötvennél is több – kisebb-nagyobb nyeremények is gazdára találtak, melyek felajánlói a rendezvény támogatói voltak. A tombolákat a Szakkollégium közössége gyűjtötte be a bált megelőző hetekben; minden egyes hozzájárulásnak szívből örültek.
Fotó: Márk Martina
A rendezvényen négy szombathelyi domonkos nővér mellett részt vett Martos Levente Balázs atya is, a Szakkollégium és az ELTE SEK korábbi lelkésze is, aki a tőle megszokott jókedvvel elegyedett szóba a fiatalokkal.
A bál hajnali háromkor ért véget, bár akadtak, akik lába bizony tovább is bírta volna. Nem is csoda, hiszen a talpalávalót idén is a Tequila zenekar szolgáltatta; az örökzöld, de mai hangzásvilággal rendelkező slágerek hallatán alig tudták megállni a fiatalok, hogy ne a táncparketten legyenek – ez persze egy bál alkalmával kifejezetten jó dolog.
A rendezvényen elővételben vásárolt 2800 forintos belépő ellenében lehetett részt venni. A befolyt bevételt a hagyományokhoz híven jótékony célra fordították – idén egy rászoruló családnak adták át.
Márk Martina galériája
