Tükröm-tükröm mondd meg nékem, milyen könyvek várnak ránk e vidéken?

A pénteki nap legyűrésével elérkezik az a rövidke időszak, mikor kicsit kifújhatjuk az összes bennünk rekedt levegőt, ami az elmúlt hetek fárasztó mindennapjai során gyűlt össze bennünk. Ezt a sort olvasva még jómagam is szkeptikusan bámulom a képernyőt, habár én írtam le. Minden egyetemista tisztában van vele, mit jelent az őszi szünet: semmit.

Megoldandó feladatok sorakoznak szinte már vicsorogva, állandóan emlékeztetve minket, hogy még ezt a rövid kis időt sem tölthetjük azzal, amivel akarjuk, mert annak szó szerint maradandó következményei lesznek. Azonban ez biztos azt jelenti, hogy a szünet nem is szünet? Hadd válaszoljam meg ezt a kérdést: nem, nem jelenti azt.

Habár elvarratlan szálakat képeznek a beadandók, melyek a „pihenés” utáni időszakkor lesznek aktuálisak, elérkezett az ideje annak, hogy kikapcsolódásból vegyek könyvet a kezeimbe, és ne azért, mert dolgozatra készülök belőle – ezt pedig meg is fogom valósítani.

Biztos lábakon állva teszem azt a kijelentést, hogy sokan gondolkodnak azon, mégis mit olvassanak a szünetben, melyik író melyik könyve lesz az, amit biztosan nem lehet egykönnyen becsukni és félretenni. Ezt a problémát szeretném orvosolni pár saját kedvencemmel.

Lisa Wingate: Elrabolt életek

A barátaim sosem lőnek mellé azzal, ha egy-egy nemes alkalom adtán könyvvel ajándékoznak meg. Ráadásul tisztában állnak azzal, mennyire szeretek valós eseményeken alapuló műveket olvasni. A születésnapomon jutottam hozzá Lisa Wingate történelmi regényéhez, amely Georgia Tann, a memphisi árvaház igazgatónőjének gyalázatos bűncselekményeit dolgozza fel egy két szálon futó, megindító történeten belül.

Az írónő stílusa magával ragadó, a karakterek kidolgozása aprólékos, precíz, mindenki megtalálja azt, akivel a leginkább tud azonosulni, így hamar a szívünkhöz nőhetnek.

A könyv nem sokkal a megjelenése után több sikerlistára is felkerült, emellett pedig 2017 legjobb történelmi regényének választották.

Leiner Laura: Bábel

Számtalan olyan megjegyzéssel találkozom a közösségi médiában, amelyek Leiner Laura magasztalására építenek. Az írónő minden bizonnyal az egyik legsikeresebb ifjúságiregény-szerző, azonban könyveit nem csak a tizenéves korosztályok olvassák, bizony a felnőttek közül is rengetegen akadnak, akik büszkén, felemelt fejjel jelentik ki, mennyire rajonganak A Szent Johanna Gimiért, vagy bármelyik másik kötetéért. Mivel őszi szünetről beszélünk, előnyösebbnek látom, ha olyan könyveket ajánlok, melyek nem egy könyvsorozat tagját képezik, habár biztos vagyok benne, hogy ezt a továbbiakban meg fogom cáfolni.

Egy kezem nem lenne elég arra, hogy megszámoljam, hányszor olvastam végig a történetet. Rajongok az írónő stílusáért, a humorérzékéért, a vicces nevű karatereiért. Ha szomorú vagyok, csak a kezembe veszem az egyik könyvét, találomra kinyitom, beleolvasok, majd elveszek abba a valóságos világba, melyet teremt.

A Bábel tökéletes lehetőség arra, hogy olyan emberek is tisztában legyenek egy fesztivál hangulatával, akiknek még nem volt szerencséjük részt venni ilyesmin, ráadásul mindezt úgy, hogy beleláthatjuk magunkat a főszerepben lévő baráti társaságba. Ráismerhetünk benne az elvetemült rajongó-énünkre, hiszen, ha tetszik, ha nem, ez mindenkiben ott lapul.

Sherry Gammon: Port Fare-trilógia

Máris megcáfoltam magam, vagy talán mégsem? Sherry Gammon könyvsorozata habár valamilyen szinten összefüggő szálakon alapul, ez nem teljesen igaz. A Szerethetetlen, a Hihetetlen, illetve az Elviselhetetlen különálló regényekként is megállják a helyüket. A környezet ugyanaz, a szereplők ugyanazok, de minden egyes kötet más-más karaktert állít rivaldafénybe, más cselekménnyel.

Különösen tetszik benne, hogy nemcsak a szerelmi szálakat kedvelők mélyedhetnek bele, hanem azok is, akik szívesen olvasnak krimiket, vagy csak egyfajta megerősítésre várnak abban, hogy nem csak az ő életkörülményeik fordulhatnak nehezebbre, sokan vannak, akik megérthetik, min is mennek keresztül. A könyvek erre is jók. Mindig is úgy láttam, hogy a problémákkal küszködő emberek megnyugvást találhatnak, még ha a gond egyelőre nem is oldódik meg.

Jodi Picoult: Vezeklés

Egy kicsit visszakanyarodnék a történelmi regényekhez. Habár nem ezt a könyvet írtam elsőként, kulisszatitokként elárulom, hogy amióta olvastam, képtelenség letaszítani az első helyről. Aki kicsit is érdeklődik a világháborúk, illetve azoknak borzalmai iránt, és egy olyan könyvet keres, amely mély bepillantást enged azokba a tragikus időszakokba, amelyekről objektíve leginkább a történelemkönyvekből tudunk egy morzsányi kis részt, bátran ajánlom Jodi Picoult regényét. Az írónő a második világháborút érinti, annak előkészületeit, illetve a zsidóságot ért feldolgozhatatlan kegyetlenségét.

A könyv olvasása közben számtalanszor előfordult, hogy szünetet kellett hagynom magamnak ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a szemeim előtt megjelent képeket, ezt pedig nem sok kötetről tudom elmondani. Fordulatos és részletes, és habár nem szórakoztató, fogadni mernék rá, hogy tíz emberből legalább nyolcan azt mondanák, hogy tarolt a könyves toplistájukon.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

A fiatalok körében nagyon népszerűek a Könyvmolyképző Kiadó regényei, melyek többek között vagy vöröspöttyel, vagy akár aranypöttyel díszelegnek a könyvesboltok polcain. Az Anna és a francia csók volt az én első ilyen regényem. Azt szokták mondani, rendkívül fontos az első benyomás, mert az meghatározza a továbbiakat is. Azt gondolom, hogy ha egy olyan pöttyös regény került volna a kezeim közé, amely kevésbé tetszik – és ilyen fordult elő –, valószínűleg máshogy viszonyulnék mind a kiadóhoz, mind az olvasáshoz.

Stephanie Perkins könyve még a leghidegebb napokon is képes tüzet gyújtani a szívünkben. A karakterei, melyeket kidolgozott, akár a hétköznapjainkban is feltűnés nélkül megjelenhetnének magukkal hozva Párizs ragyogását, szenvedélyességét, romantikusságát egy kis humorral fűszerezve.

A szünet arra van, hogy kipihenjük magunkat. Természetesen ez nem kifogás arra, hogy félretegyük a tennivalóinkat, de legalább egy kicsit hűnek kell maradnunk a szó jelentéséhez, még ha ez csak egy napon belül pár órácskát is jelent. A könyv tökéletes lehetőséget és menedéket nyújt arra, hogy kiléphessünk a rideg valóságból, és egy olyan világban találhassuk magunkat, amelyben nem számít, kik vagyunk és honnan jöttünk, mert mindenki megtalálja azt, amire igazán vágyik.