Rengeteg olyan téma létezik, melyeknek kérdéseit akár évezredekig taglalhatnánk, akkor sem tudnánk megfelelő válasszal szolgálni rájuk, vagy azért, mert egyikünk sem volt tervben a történtekkor, vagy szimplán azért, mert nem létezik megfelelő magyarázat rá. Megemlíthetném a piramisok titokzatos felépülését, a Bermuda-háromszög különös rejtélyeit, vagy egyet-kettőt a múlt hátborzongató gyilkosságai közül. Ebben a cikkben azonban szeretnék inkább egy barátságosabb, ám annál idegesítőbb kérdéskörrel foglalkozni, melynek középpontjában a filmek állnak.
Képzeljük el a jelenetet, ahogy a YouTube-on összefutunk egy új film bemutatójával, ami egyelőre csak angolul érhető el, de megnézzük, mert úrrá lesz rajtunk a kíváncsiság. Van, aki nyelvi tudásának köszönhetően megértené, mi zajlik, van, aki teljes mértékben a videóra hagyatkozna, mert abból is ki tudná következtetni, hogy milyen kategóriájú a film, tetszene-e neki vagy nem – ez mind részletkérdés. Aztán pár hónappal később megjelenik egy magyar nyelvű előzetes, mi pedig felkapjuk a fejünket az újdonságra. Rákattintunk a videóra, majd pár másodperc elteltével elkezd derengeni valami: „Nem lehet, hogy én ezt már láttam?” Mikor a videó végéhez érünk, akkor döbbenünk csak rá, hogy de, az eredeti előzetessel már találkoztunk, csak a magyar címnek köze sincs ahhoz, amit mi akkor ott olvastunk. Ekkor jöhetnek az értetlenül csapkodós, robbanófejes illusztrációk azzal a rövidke kérdéssel, hogy: „Miért?”
Fotó: speaknyelviskola.hu
Egy csekély kutatással kezdtem az interneten, mielőtt belevágtam ebbe a cikkbe, így néhány választ kaptam is a bennem motoszkáló kérdésekre, de közel sem eleget.
A filmcímek megváltoztatásának hátterében leginkább kereskedelmi okok állnak, bár az sem titok, hogy néhány adaptációnál muszáj más címet adni, mert a fordítás nem mindig megfelelő. A Hollywoodból kikerülő filmek és a művészfilmek címadása között eltérés van, de a célja mindkettőnek a lehető legszélesebb közönség bevonzása. Ezért figyelemfelkeltő, a film műfajára utaló, könnyen megjegyezhető címre van szükség, mindenféle felesleges körítés nélkül, ám a kiszabott korlátokra ügyelni kell, ugyanis a hollywoodi filmek címadását a stúdiók megszabják, ellenőrzik, ami a művészfilmek esetében nem mondható el.
Más téma maga a szinkron, aminek érthetetlenségei leginkább akkor kerülnek napvilágra, amikor valaki hajlandó angolul is végignézni a filmet. A baráti körömben sokszor felüti a fejét a téma, majd a felháborodás ennek kapcsán, nem is egy adaptációnál. Ám a legtöbbször a Harry Potter-filmeknél lyukadunk ki, azokon belül is a magyarosított karakterneveknél, a házak magyar-angol, egymáshoz nem párosítható megnevezéseinél, vagy történetesen annál, hogy a magyar szinkron mennyire félre tudja vezetni a nézőt.
Konkrét magyarázatot ezekre a jelenségekre nem találtam, de volt szerencsém elolvasni egy interjút, ami egy dramaturggal, Imri Lászlóval készült. Ő készíti három DC-s képregénysorozat magyar változatát is, és részletesen beszámolt arról, hogyan jut el az angol szövegkönyvtől a kész magyar fordításig. Azt gondolnánk, hogy megfelelő nyelvi tudással nem lehet túl bonyolult megírni a magyar szövegkönyvet, hiszen csak le kell fordítani, de ez korántsem ilyen egyszerű:
„Laptopon dolgozom. Az egyik sarokba rakom kicsibe a képet, alá az angol szöveget, melléjük pedig a Wordöt, ugyanis abban írok. Van a magyar szövegkönyvhöz sablonunk, ami mindig ugyanúgy néz ki: feltüntetjük a szereplő nevét, a kiállás sorszámát, a különféle instrukciókat (képen kívül van, háttal áll…) és a szöveget.”
A fonetikától elkezdve az időig mindenre oda kell figyelni, hogy szájra férjen a szöveg, és ne mutasson sután, hiszen a nézőknek tökéletes érzékük van ahhoz, hogy hibát találjanak a munkában, különösen, ha a kedvenc filmjükről vagy sorozatukról van szó.„A morákat kell figyelni a szótagszámok helyett, mint az időmértékes verselésnél, ugyanis egy rövid magánhangzós szótag mindenképpen eltérő hosszúságú, mint egy hosszú magánhangzós szótag.
Filmeknél, ha adott egy ajakkerekítéses hang, akkor oda nem fogsz ajakrésest betenni, mert rosszul néz ki, és az is hallja, hogy valami nem stimmel, aki nincs a fonetikában annyira otthon. Mikor bilabiális mássalhangzók vannak, akkor próbálok ügyelni arra, hogy oda b, p és m kerüljön.”
Fotó: imdb.com
A nevek, helyszínek csak a folyamat végén kerülnek előtérbe, ahol arra is oda kell figyelni, hogy van-e már bevett változata egy-egy el- és megnevezésnek.
„Még egyszer átolvasom a szövegkönyvet, majd kiejtési listát készítek a nevekhez, helyszínekhez, illetve egy listát a szereplőkről a megjelenésük sorrendjében. Előfordul, hogy a karakterek 99%-ának olyan neve van, ami már megjelent nyomtatásban, vagy korábbi tévésorozatban, esetleg rajongói fordításban van már bevett változata. Ezeknek én utánajárok, mert nagyon tud bosszantani, ha valami nem egységes.”
Van olyan, amikor egy-két banálisnak tűnő magyarosítás nem a dramaturg hibája, hanem a vezetőségé, de bizonyára ennek is megvan az oka, csak nem került napvilágra…
Habár nem minden kérdésre találtam választ, egy kicsit belekóstolhattam a filmes folyamatokba, és megérthettem, mennyi mindenen múlik egy magyar nyelvű változat megjelenése – még ha voltak, vannak és lesznek is felfoghatatlan fordításai egy-egy adaptációnak.
Forrás:
https://www.puliwood.hu/ismertetok/imri-laszlo-interju-216219.html
https://www.origo.hu/filmklub/20121207-magyar-filmcimek-szuletese-a-forgalmazoknal-eroszakik-a-quantum-csendje.html
Képek:
imdb.com és speaknyelviskola.hu
Kazinczki Dóri írása
