Ljubljana, a tündérváros – A legkisebb európai nagyvárosban kirándultunk

A Savaria Egyetemi Központban régi hagyomány kirándulások szervezése, ám ez az utóbbi években kissé megkopott. Ezt a tradíciót igyekezett visszahozni Szecsődi Tímea magyar–történelem osztatlan tanár szakos hallgató, aki így emlékszik vissza a kezdetekre: „Azért fogtam hozzá a szervezéshez, hogy ez a hagyomány ne vesszen el, valamint azért, hogy a tanárok és a diákok közösen kiránduljanak, azaz legyen olyan program, ami közelebb hozza őket egymáshoz”. A szervezéshez tanári segítséget dr. Cierna Lubica, az ELTE BDPK Történelem Tanszékének docense nyújtott, aki egyúttal a csoport idegenvezetését is elvállalta, de az ötletet lelkesen fogadta a Tanszék több másik oktatója is. Idén is együtt kirándult a hallgatókkal dr. Agócs Nándor és dr. Urbán Máté is, akik szintén érdekességeket meséltek a városról, főként a saját kutatott korszakukhoz kapcsolódóan.

A tavalyi nagy sikerű kiruccanás után nem is csoda, hogy idén a meghirdetést követően alig egy héttel a busz összes férőhelye betelt, sőt, többen várólistára kerültek. A május elsején megrendezett kirándulás alkalmával telt busszal indultunk délnyugat felé, hogy megérkezzünk úticélunkhoz, a tündérvárosnak becézett szlovén fővárosba, Ljubljanába. Hogy miért ide? A válasz egyszerű: a tavalyi kirándulók jelezték, hogy idén valamelyik déli városba szeretnének ellátogatni. „Ljubljana olyan város, ami elérhető távolságban van, csendes, békés így esett rá a választás” – mesélte a szervező Tímea.

Az odafele úton – hangolódásképpen – Lubica tanárnő röviden bemutatta az országot és a fővárost. „Engem mindig elvarázsol ez az út, mert Szlovéniában megvan minden, ami egy országban jó, ha van: vannak hegyek, jók az utak, valamint kereskedelmi és víziközlekedési szempontból is jó helyzetben van keskeny tengerpartjának köszönhetően” – kezdte ismertetését a Balkán-félsziget északnyugati kapujában fekvő országnak. Mint önálló állam, 1991 óta létezik; nyelvi és vallási szempontból egységes. Természeti viszonyai igen változatosak: északon a Júliai- és a Kamniki-Alpok, valamint a Karavankák magashegységei emelkednek, míg délen a Dinári-hegység karsztos nyúlványai helyezkednek el, az ország szíve pedig a Száva folyó mentén a Ljubljanai-medence. A főváros, Ljubljana központi helyet foglal el a Szávába ömlő Ljubljanica két partján; több mint 280 ezer fő lakja. Történelmi múltja az ókorig nyúlik vissza, melyet Agócs Nándor ismertetett. Nemzetközi útvonalak kereszteződésébe épült; ma a szlovén kultúra és tudomány fellegvára.

Megérkezésünket követően a műemlékvédelem alatt álló óvárost kezdtük el felfedezni. Elsőként a rózsaszínes árnyalatú ferences templomba tértünk be, melyet az 1600-as években építettek. Elvarázsoltak bennünket az épület freskói, ám sajnos ezek eredetijének nagy része megrongálódott az 1985-ös földrengésben. Innen kifele jövet a város szívében, a legnagyobb szlovén költőről elnevezett, nyüzsgő forgatagú Presernov téren találtuk magunkat. A tér után megtekintettük az első századból származó római emléket, a Hármas hidat, ami a város legtöbbet fotózott látványossága. A híd középső íve egy régi fahíd helyén, szélső két ága pedig Jože Plečnik, a város zseniális építészének tervei alapján épült. Ezután célba vettük a legfőbb nevezetességet, az óváros fölé magasodó várat, hogy kilátótornyából lenyűgöző panorámában lehessen részünk. Közben megtudtuk, hogy az 1800-as évek elején a várat rossz állapota miatt börtönként használták, többek között Batthyány Lajos raboskodott itt egy ideig. A toronyba felérve elámultunk, ugyanis tiszta, szép időt kifogva elláthattunk egészen a Karavankák és a Kamniki-Alpok vonulatáig. A városra letekintve nagyon meglepő volt számomra, hogy mennyi zöldterület borítja a szlovén fővárost. Ekkor jutott eszembe, hogy a buszon Lubica tanárnő említette, hogy Ljubljana 2016-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet, amiért rengeteg a zöldövezet, ahonnan egyébként a gépjárművek ki is vannak tiltva.

Délután szétszóródott a csoport, ki-ki a maga útján fedezte fel a város többi részét. Mi páran siklóval hagytuk el a várat. A bűbájos utcákon és a kicsiny tereken sétálva érkeztünk meg a Zmajski hídhoz, mely nevét a négy sarkán álló sárkányszoborról kapta. Egy városi legenda szerint, a sárkányok megcsóválják a farkukat, ha egy szűzlány kel át a hídon. A mitikus lény motívuma egyébként a város szimbóluma (címerében, zászlajában is felfedezhető), ám ennek eredete nem tisztázott. Agócs Nándor elmondta, hogy a hagyomány szerint az argonauták a Ljubljanicát is igénybe vették, amikor a Fekete-tengerből a Dunán és a mellékfolyóin keresztül az Adriai-tengerbe akartak áthajózni. Amikor kikötöttek a parton, Iasonra és társaira egy szörnyeteg támadt rá. A középkorban ezt a szörnyet sárkánnyal azonosították, illetve kibővítették azzal a történetszállal, hogy Szent György is megmérkőzött vele.

A hídon való átkelést követően felkerestük Trubarjeva keskenyen kanyargó utcáját, ahol egymást érik a hangulatos bárok és kávézók. Itt nyílt lehetőségünk megkóstolni a Balkán egyik kultikus ételét, a bureket, ami náluk annyira elterjedt és hétköznapi, mint itthon a kakaós csiga vagy a lángos. A − feltehetőleg az Oszmán Birodalom korai korszakából származó – péksütemény tésztája a mi rétestésztánkhoz hasonló, és általában valamilyen sós töltelékkel (túrós, pizzás, húsos), ritkábban édes (almás) készül. A burek után jól esett egy várra néző, Ljubljanica partján lévő bárban megkóstolni a híres szlovén sört, mely Laško Zlatorog névre hallgat. (A Zlatorog egyébként szó szerint aranyszarvat jelent.) A kellemes, világos sör utóízektől mentes volt, így kiváló lezárását jelentette a ljubljanai kiruccanásunknak.

Hazafele megálltunk a − turisták által közkedvelt − Trojane nevű hegyi faluban, ahol megkóstolhattuk az itt készített, messze földön híres fánkot, ami nagyobb, mint a tenyerem, pontosabban a két tenyerem együttvéve. Tölteléke eredetileg házi készítésű baracklekvár volt, ám ma már a legkülönfélébb ízekben kapható. A falu lakói úgy gondolták, hogy az autópályán elhaladó turistaáradatot megállítják azzal, hogy náluk éjjel-nappal friss fánkot tudnak vásárolni a látogatók; a lehetőséget mi sem hagytuk ki. A fánkozást követően már nem maradt más hátra, mint a hosszú napot követően visszautazni Szombathelyre, mely út idén is biztonságosan telt a Kercselics Társaság Mercedes autóbuszával.

Márk Martina galériája