Színes szalagokkal díszített fa és interaktív meseóra − Az első Tanítók napja Szombathelyen

Az első hazai Tanítók napján országszerte több rendezvényen idézték fel a százötven éves állami magyar nyelvű tanítóképzést. A ELTE Tanító- és Óvóképző Kara látványos és interaktív programokkal várta a látogatókat Az Egyetem megnyitja kapuit programsorozat rendkívüli alkalmaként. A séta alkalmával körbejárhatták a tanítóképzés évszázados helyszíneit, sőt az évtizedekig rejtve maradó világháborús emlékművel, valamint a háborúban elpusztult csillagvizsgáló maradványaival is találkozhattak. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ szintén színes és érdekes programokkal várta a gyerekeket tanítóikkal együtt.

Az ünnepi megemlékezés a Szily János utcában található libanoni cédrusnál, a tanítók fájánál vette kezdetét. Van tanítók fája Szombathelyen? – merülhet fel bennetek a kérdés, és meg kell nyugtatnom titeket, erről én sem tudtam sokáig. Azóta – egy alapos utánajárást követően – megtudtam, hogy a fa elhelyezése a régi és az új iskolák vonzáskörzetében, Sárközy Csaba nyugalmazott tanár ötlete volt. 2013-ban az alábbi javaslattal állt elő: „létesíttessék az iskolaváros Szombathelyen egy emlékhely a több mint 1000 éves magyar, és a legalább fél évezredes szombathelyi iskola, valamint az idők folyamán – és ma is – áldozatos munkát végző tanítók, tanárok tiszteletére”. Felhívásában kitért arra is, hogy a legjobb az volna, ha egy emléktáblával ellátott fával tisztelegnének a tanítók előtt. A Szombathelyi Szépítő Egyesület szinte azonnal felkarolta a kezdeményezést, így 2014-ben át is adták a fát azon a helyen, ahol a kutatások szerint egykor Szombathely első – 1490-es évekbeli – iskolája állhatott.

A mára már egyre terebélyesebb fa árnyékában dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős rektorhelyettese, a BDPK igazgatója köszöntötte a megjelenteket, akik között kisiskolások és tanítóik egyaránt jelen voltak. „Meg tudnátok nevezni a tanító néniteket?” – tette fel a kérdést a rektorhelyettes, mire kórusban hangzott a válasz a nevekkel. „Én is emlékszem az enyémre: Ibolya néninek hívták” – tette hozzá, és kiemelte: úgy véli, ez az az ember, akit mindenki meg tud nevezni az életében. Hozzátette azt is, hogy a tanító az, aki a gondoskodásával, a szeretetével és az útmutatásával elindítja a legifjabbakat a tanulás rögös útján. Éppen ezért meg van győződve arról, hogy a BDPK feladata nem más, mint az, hogy a legjobb tanítókat adja a jövő generációinak.

A rektorhelyettes felidézte azt is, hogy idén lesz hatvanéves a Berzsenyi, ami a kőszegi felsőfokú állami tanítóképzőből indult. „Duplán fogunk ünnepelni idén”, mondta, utalva arra, hogy a százötven éves állami magyar tanítóképzés mellett megünnepeljük ezt az évfordulót is, hiszen gyökereink idáig nyúlnak vissza. Hangsúlyozta azt is, hogy ez a tanítóképzés most már az ELTE Tanító- és Óvóképző Karával kapcsolódott össze, ami minőségbiztosítja és felügyeli ezt a képzést Szombathelyen.

Dr. Molnár Béla, az ELTE PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének igazgatója, neveléstörténész egyetemi docens ünnepi gondolatainak kezdetén felhívta figyelmünket arra, hogy miért is gyűltünk össze a fa körül. „Azért jöttünk ide a tanítók fájához, hogy emlékezzünk azokról a tanítókról, akik az országban évszázadok óta kifejtették áldásos tevékenységüket, mely nemes és embernemesítő” – méltatta az egyik legszebb hivatást végzőket. A fa tövében elhelyezett emlékkőre utalva felidézte az első magyar, pannonhalmi iskola alapításának évét (996), majd elmondta, hogy innentől kezdve voltak az országban olyan iskolák, ahol tanítók működtek közre és képezték gyerekek százait. Ugyanakkor azt fontos megemlíteni, hogy ezek a tanítók még nem kaptak olyan felkészítést, mint a maiak, nem is tanítottak nekik módszertant: úgy gondolták, hogy aki a megfelelő lexikális tudás birtokában van, az nevelni és oktatni is tud. Az első tanítóképző intézetek Mária Terézia korában jöttek létre, s ezek megindították azt a folyamatot, amelynek eredményeként már iskolai képzésben lehetett tanítói végzettséghez jutni. Százötven évvel ezelőtt pedig elindult az állami tanítóképzés, melyek a felekezeti iskolák előtt mintaként álltak képzésük modernitásával. Hatvan évvel ezelőtt jött létre Szombathelyen a felsőfokú tanítóképző, azóta pedig több ezren szereztek itt diplomát – hangsúlyozta, kiemelve: „ezeket a hat évtizedes hagyományokat szeretnénk folytatni intézményünkben, és továbbra is jól felkészült tanítókat küldünk az iskolákba”.

A BDPK Boldog iskola – boldog iskolás címmel rajzpályázatot hirdetett. Alkotásaikon nagyon sok kívánságot fogalmaztak meg a gyerekek: ezekből került a színes szalagokra is, melyeket a tanítók fáján helyeztek el.  A programok folytatásaként a rajzpályázat eredményhirdetéssel egybekötött kiállításmegnyitója a C-aulában zajlott, mely során a pályamunkákat Tóth Csaba, a BDPK Vizuális Művészeti Tanszék docense, Munkácsy-díjas festőművész értékelte.

Ezekből a válaszokból tanuljuk mi, tanárok a legtöbbet – hangsúlyozta az oktató. „Nekem elsősorban a képeket kellett értékelnem, de sokszor elcsuklottam, amikor olvastam, hogy mit vár a kisdiák az iskolától”, s felidézte azokat a válaszokat, amelyek legjobban megragadták a figyelmét. „Várja, hogy az iskola a család meghosszabbítása legyen, ugyanaz a légkör fogadja, mint otthon. Várja, hogy csak a jóra neveljen, hogy természetközeli legyen, és azt, hogy az iskola a megfelelő tudást biztosítsa számára. Rajzaikból láthatjuk, hogy mennyire fontosak számukra a készségtárgyak, valamint a labdajáték, a sport” – avatta be az érdeklődőket abba, hogy mit láthatunk a rajzaikon, melyeket aztán bárki megtekinthetett. A festőművész végül elmondta, hogy azokat a munkákat díjazták, amelyeken ezek a kívánságok, vágyak képileg jól kerültek megfogalmazásra. „A legtanulságosabb rajzpályázat, amit valaha zsűriztem” – tette hozzá.

Az eredményhirdetést és a jutalmak kiosztását követően a Lufi együttes zenés-táncos programmal várta a gyerekeket; a koreográfia-tanítás során közreműködött Zsiray Barbara elsőéves tanító szakos hallgató. Nem ő volt az egyetlen hallgató a szakról, aki részt vett a programok megvalósításában: többen szerepet vállaltak a Boldogságmesék címet viselő interaktív zenés-prózai mesélésben. Az ELTE EKL Savaria Könyvtár II. emeleti Pável Ágoston-emlékszobában a zengő pelikánmadárról szóló mesét elevenítették meg a közönség soraiban ülő, de a mesébe be-bekapcsolódó kisgyerekek segítségével.

A programok sorát szakmai kerekasztal-beszélgetés zárta a Forrásközpont tárgyalótermében, mely során a szombathelyi tanítóképzés évtizedeiről esett szó. A beszélgetést dr. Molnár Béla neveléstörténész egyetemi docens, az ELTE PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének igazgatója moderálta, meghívott vendégek Horváth Rezsőné nyugalmazott főiskolai docens és Bagári Attila, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanító-tanára voltak.

Márk Martina galériája