Terepgyakorlaton vettek részt a Savaria Földrajzi Tanszék hallgatói

Miért és hogyan indultatok útnak?

A tantervünkben szerepel egy bizonyos „Magyarország terepgyakorlat”, amelynek teljesítése kötelező ahhoz, hogy diplomát szerezhessünk. A képzés során természetföldrajzi és társadalomföldrajzi terepgyakorlatra is mennünk kell. A mostanit a társadalomföldrajzos oktatóink, Balogh András, Baranyai Gábor és Lenner Tibor szervezték. Már egy hónappal korábban nagyon vártuk ezeket a napokat, egyrészt azért, mert így új ismeretekre tehettünk szert, másrészt egy ilyen kirándulás mindig csapatépítő jellegű is. Közel harmincan vettünk részt a terepgyakorlaton: a harmadéves osztatlan földrajz tanárszakosok, a harmadéves földrajz alapszakosok, valamint a rövid ciklusú képzésben résztvevő, levelező tagozatú hallgatók. Baranyai tanár úr előre kiküldte mindenkinek a programtervezetet, amely eredetileg három napra szólt, azonban az időjárás-előrejelzés miatt le kellett fújnunk a harmadik napot. Csütörtökön negyed nyolc magasságában már a „C” épület portájánál gyülekeztünk, majd fél nyolckor útnak is indultunk. Mindenhova busszal mentünk, így igen kényelmes volt az utazás.

Az első állomásotok Ostffyasszonyfán volt. Miért látogattatok el ide?

A helytörténeti kiállítást és az első világháborús katonai temetőt tekintettük meg. A tanár uraktól sok érdekes információt tudhattunk meg, például az egykori tábor működéséről, a foglyokról, valamint arról a temetőről, amelyről egészen a rendszerváltozásig hallgattak. Körülbelül másfél órát töltöttünk itt, majd célba vettük Celldömölköt.

Celldömölk: akkor egészen biztosan a Ság-hegyen kirándultatok, jól gondolom?

Így van, a Ság-hegy geológiai tanösvényét jártuk végig. Nagyon jó volt látni a már korábban tanult formákat. A természetben egészen más tapasztalati úton, több ezer év munkáját látva tanulni, szemben azzal, mint amikor a száraz szakirodalmakból tesszük ugyanezt. A tanösvényen megismerkedhettünk a hegy kialakulásával, az egykori vulkán működésével, sőt a jelenlegi természeti, kulturális értékeivel is. Az ösvény pihenőhelyein részletes és átfogó tudást kaptunk oktatóink jóvoltából Celldömölk város kialakulásáról, történelméről és társadalmi-gazdasági szerepéről. A tanösvényről tértünk át a bazalttufából készült Trianon-kereszthez, melyet a kemenesaljaiak állítottak a békediktátum elutasításának jelképeként. A kereszt különlegessége, hogy a kommunizmus alatt le akarták rombolni, mégis egy Dala József nevű tanácselnök közbenjárásának köszönhetően, valamint a „Szabadság” jelszó miatt talpon maradhatott.

Említetted, hogy a harmadik nap a rossz időjárás miatt maradt el. Ezen a két napon azért jó időtök volt?

Igen. Csodálatos őszi időnk volt, ragyogó napsütés, kellemes 20°C, színpompás falevelek mindenütt. Lenyűgöző volt.

Merre folytattátok utatokat a Ság-hegy után?

Nem mentünk messze, ugyanis betértünk a Sághegyi Múzeumba, amely egykor a bánya transzformátorháza volt. A múzeumban a hegy geológiai értékeibe, kultúrtörténeti eseményeibe, élővilágába és bányatörténetébe nyerhettünk betekintést. Az ELTE hallgatóiként nagy élmény volt számunkra látni a múzeumban névadónk, Eötvös Loránd torziós ingájának egyik példányát is.

Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont. Ide nem tértetek be?

De, bizony. Már kívülről nagyon modern, de belülről is korszerű technikával van felszerelve. Itt egy másfél órás tárlatvezetésen vettünk részt, ahol eddigi természetföldrajzi tanulmányaink egy részét, főként a vulkanológiai ismereteinket eleveníthettük fel. Többek között egy mini földrengés-szimulátort próbálhattunk ki, valamint lehetőségünk nyílt egy vulkanológus-ruhát is felpróbálni.

Másnap a Vendvidék és az Őrség szerepelt az úti céljaitok között. Itt mi volt az első állomás?

Hazánk legnyugatibb települése, Felsőszölnök lett volna, ám egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltunk a Hársas-tónál (másnéven Máriaújfalusi-víztározónál) is. Nagyon szép volt a reggeli órákban, így vidáman és frissen érkeztünk meg Felsőszölnökre, hogy egy könnyű túrával felérjünk a Hármashatárkőhöz, ami három ország (Magyarország, Ausztria és Szlovénia) találkozási pontján fekszik. Az egyik csoporttársam, Dömötör Tomi azt mondta, hogy neki ez a rész tetszett a legjobban, hiszen, ahogy ő fogalmazta meg, „egy közös erdei dombmászás mindig összehozza a csapatot”. Mivel a település a magyarországi szlovének által elfoglalt terület, a Vendvidék része, így itt Balogh tanár úr a környék nemzetiségeiről mesélt nekünk. Ezután egy másik vend települést, Kétvölgyet vettük célba. Itt a kilátóból csodálhattuk meg a Vendvidék nyugalmát és szépségét.

Kétvölgy után már biztosan az Őrség következett. Úgy gondolom, hogy a legnépszerűbb látnivalókat nem hagytátok ki, például a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttest és a pankaszi szoknyás haranglábat. Jól gondolom?

Igen, jól gondolod. Természetesen Pityerszeren kezdtük a néprajzi táj megismerését, hiszen itt láthattuk a hagyományos őrségi építészeti értékeket. Láttunk többek között füstös házat, kástut, mely egy különálló kamraépület, továbbá kerített házat, lábaspajtát, sőt még tókát is, amelyet elsősorban az állatok itatására használtak. Itt megtudtuk, hogy Szalafő a Zaláról kapta a nevét, hiszen itt található a forrása. A Zala egyébként a leghosszabb olyan magyarországi folyó, amelynek forrása és torkolata is Magyarországon van. Szalafő után Őriszentpétert vettük célba, ahol a Szent Péter templomot tekintettük meg. Ez a templom még az Árpád-kor hagyatéka, így a török időket is kiállta. Ezt követően Pankasz felé vettük az irányt, ahol az 1755-ben épült szoknyás haranglábat néztük meg, ám oktatóink úgy döntöttek, hogy megállunk Nagyrákoson is, ahol Közép Európa leghosszabb völgyhídja (1400 m) található. Úgy gondolom, hogy ez igen nagy műszaki teljesítmény, ám elrontja az Őrség hagyományos, falusias tájképét. 

Összességében hogyan értékeled ezt a két napot?

Szerintem remek két napot töltöttünk együtt. A gyönyörű őszi idő lehetővé tette, hogy egy emlékezetes, jó hangulatú terepgyakorlatot tudjunk megvalósítani. Nagyon jó volt kicsit kiszakadni a tantermi környezetből és a természetben tanulni. Sokat beszélgettünk, így még jobban megismertük egymást. Szakmailag sokat fejlődtünk, hiszen átfogó, minőségi információkat kaptunk, ráadásul mind a természetföldrajzi, mind a társadalomföldrajzi tudásunkat bővítettük. Oktatóink kiválóan megszervezték a terepgyakorlatot, és hatalmas tudást adtak át, amit remélhetőleg mi is tudunk a közeljövőben hasznosítani. Ezúton is köszönjük oktatói-szervezői munkájukat!