A 2005-ös, Kisteleki Károly által vezetett szemináriumi órából megalakult Perjátszó Kör ma is aktív életet él az ELTE ÁJK épületében. A színjátszó társulat különlegessége, hogy pereket dolgoznak fel és tárnak elénk a színpadon. Legújabb darabjuk Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye köré fonódik, amelynek próbáján mi is részt vehettünk.
„Kosztolányinak talán a leghíresebb regénye az Édes Anna, ebben a perjáték valóban meg is jelenik – bár annyira nem jelentősen. De a legfontosabb kérdésre, hogy miért is gyilkolt Anna, igazság szerint nem derül fény a könyvben. Viszont nagyon finom utalásokat tesz az író, rétegről rétegre kerül felépítésre maga a mű” – nyilatkozta Tóth Orsi, a darab írója.
A csapat már nagyon várja az előadást, izgalmas promo anyaggal is készültek, amelyeket Gőz Márton fotózott és készített. Visszatekintve az elmúlt évekre, most érzi magát leginkább felkészültnek a PK társulata, hiszen mindenki szívét-lélkét adja a sikeres előadáshoz. Az alábbiakban az alkotók benyomásait olvashatjátok a készülő darabról.
Mióta vagy a Perjátszó Kör tagja? Milyen színészi háttérrel rendelkezel?
Tóth Orsi: Lassan már 10 éve, hogy aktív tagja vagyok a csapatnak. Az életemben a színjátszás mindig jelen volt. Hiszek abban, hogy ha valaki szereti a színházat, akkor egy idő után kötődni is fog hozzá. Ugyan a mai napig szörnyen lámpalázas vagyok – ezt nagyon kevesen tudják –, de ez a jó a jogász szakmában, hogy ha az ember kiáll, akkor eltűnik ez az érzés. Nekem nagyon sokat segített a színpadi jelenlét, és annyira csodálatos az a pillanat, amikor megtörténik a premier, mindannyian ott vagyunk, és együtt éljük át ezt a pillanatot – számomra ez a kis koktélcseresznye a fagyikehely tetején.
Hogyan kezdődött az Édes Anna című darab feldolgozása? Mikor született meg benned az ötlet, hogy ebből perjátékot írj?
Tóth Orsi: Ez már a második perjáték, amit megírtam, az első a Sisi volt – Erzsébet királyné és Luigi Lucheni ügye. Az Édes Anna már egy nagyon régóta dédelgetett álom volt, az ötlet egy „közös csomagból” származott: mindenki bedobott ajánlásokat, hogy mivel lenne érdemes foglalkoznunk. Nekem ekkor tetszett meg a darab, és úgy gondoltam, hogy maga a mű tényleg zseniális, jól fel lehetne dolgozni a PK mi szempontjaink alapján. Sajnos a per részben csak finom utalások vannak a védő beszédére, szóval ez inkább szellemi szülemény lett. Mivel általában Jancsi úrfi és Anna szerelmi viszonyát szokták előtérbe helyezni egy-egy Édes Anna-feldolgozásnál, számomra az jelentette a kihívást, hogy olyan darabot írjak, amelyben inkább Vizyné és Anna bonyolult kapcsolatára helyezzük a hangsúlyt. Egy furcsa és ambivalens kötelék alakul ki kettejük között, ezt Kosztolányi is kiemeli a társadalmi különbségeknek tükrében.
A Perjátszó Kör különlegessége, hogy mindig perjátékokkal áll elő. Mennyire jelenik meg ez a szál az Édes Annában?
Tóth Orsi: A regénybeli perjáték a terjedelem arányaihoz képest sokkal rövidebb, viszont nagyon tartalmas és velős a tárgyalás jelenete. Írói szempontból ez adott a fantáziámnak egy nagyobb lehetőséget, szabadságot. Mi egy teljes felvonást szántunk a tárgyalás résznek. Az első rész a gyilkosságig szépen rétegről rétegre veszi az ok-okozati tényezőket, a második felvonás szól a szakértői bizonyításról, a tanúvallomásokról, a vád- és védőbeszédekről, illetve magáról az ítélethozatalról. Próbáltam leképezni a regényt, de ebben a részben volt a legnagyobb alkotói autonómiám, lehetőségem, hogy kicsit kibontakozhassak.
Orsi még az eredeti jogszabálynak is utánanézett: akkor még gyilkosságnak nevezték, ma már emberölésnek hívják a tényállást. Mindezek mellett a lelki háttérrel is komolyan foglalkozott, amiről így vélekedett: „Engem nagyon érdekelt a freudi pszichoanalízis, ami iránt Kosztolányi is érdeklődött. Maga a mű egyébként, hogyha statikailag nézzük, inkább átdolgozás. Próbáltam minél többet megőrizni a regényből, nemcsak tiszteletből, hanem mert az eredeti gondolatok és párbeszédek igazán kifejezőek, így a darabhoz is jól álltak.”
Hogyan emelted ki a karaktereket? Mennyire volt beleszólásod a szereposztásba?
Tóth Orsi: Az Édes Anna tényleg egy nagyon jó társadalomrajz, a korban megjelenő karakterek is gyönyörűen leképződnek benne. Persze volt olyan, hogy valakit elképzeltem arra a szerepre, tanácsoltam, hogy ki lenne szerintem alkalmas rá, de a végső döntést mindig Károly (Kisteleki Károly – a szerk.) hozta meg.
A mű egy szerelmi szálon alapszik: Jancsi úrfi és Anna kapcsolatán. Mindkettőjük karaktere különleges, megformálóikat, Bani Nórát és Bai Mártont kérdeztük szerepeikrő.
Mit gondoltatok, milyen érzések kavarogtak bennetek, mikor megkaptátok a főszerepeket?
Bani Nóra: Én lemaradtam az e-mailről, amikor kiosztották a szerepeket. Az egyik tagunk, Ákos írt nekem, hogy gratulál és, hogy milyen nagy élmény lehet, hogy ilyen hamar egy ekkora nagy szerep megtalált. Én teljesen sokkot kaptam, mert egyáltalán nem számítottam erre! De természetesen nagyon örültem neki!
Bai Márton: Azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz Jancsit alakítani, mert abszolút eltérő a személyiségünk. Egyúttal pont ezért is hatalmas kihívás, aminek örülök, mert így meg tudom mutatni a PK-nak és a közönségnek is, hogy milyen sokoldalú vagyok.
Hogyan tudtok azonosulni a szerepeitekkel?
Bani Nóri: Nagyon nehéz feladatnak tartom. Ilyen típusú karaktert még soha nem kellett játszanom. Általában én vagyok a jó fej, csivitelő legjobb barátnő, ezzel szemben most ez egy nagyon komoly pszichológiai hátterű darab. Az a nehéz benne, hogy ugyan szinte minden jelenetben színen van, de alig szólal meg. Ezáltal nagyon sok múlik azon, hogy mit sugárzok kifelé. Amikor megszólalok, annak jelentősége van. Kihívás, de én ezt nagyon szeretem!
Bai Márton: Jancsi úrfi egy elég komplex személyiség. Egy nagyon erkölcsös személy, szerethető karakter, csak megbújik a rosszfiús, egy igazi „gentry” karakter alatt. Ezek miatt a negatívumok miatt okoz számomra nehézséget a vele való azonosulás.
Bani Nóri így mesél Édes Annáról: „Nagyon nehéz megfogni a szerepet, de Anna nem is tudja, hogy hányszor szégyenítik meg igazából a háta mögött. Ezért nehéz feladat igazán mélyre vinni a karaktert, hogy ez a néző számára is láthatóvá váljon. Szemtől szembe soha nem tud kiállni magáért, talán egyetlen olyan jelenet van, amikor felmond, ekkor áll ki először magáért, nagyon komoly pillanat ez a számára. Viszont onnantól csak lefelé épül, és iszonyatosan nehéz ezzel dolgozni.”
Miképpen viszonyultok a karaktereitek által megformált szerelmi szálhoz?
Bani Nóri: Ez egy nagyon nehéz feladat, de alapvetően nagyon szeretek Marcival dolgozni, megvan köztünk a kémia és ez szerintem látszik is. Mivel ez nem egy tipikus szerelmi történet, pszichológiai okokból is különösen érdekes, hogy hogyan megy bele Anna veszélyes dolgokba. Ezek által hatalmas lelki trauma keletkezik. Ez a szerelmi szál először Annában biztos szépnek tűnik, de kívülről látszódik már az elejétől fogva, hogy nagyon nem lesz jó vége.
Bai Márton: Egyrészről könnyű, másrészről eléggé nehéz megformálni ezt a szerelmi szálat. A könnyebbik oldala az, hogy neki ez a karakter az első szerelme. Jancsi úrfi ezen a szerelmi téren még tapasztalatlan, ügyetlen. Tényleg szerelembe esik, viszont elkövet egy hibát, amit nem a legmegfelelőbb módon kezel. Látszani fog az előadásban is ez az ellentét, hogy az egyik pillanatban még odaadó, hősszerelmest játszik, a másik pillanatban pedig egy modortalan, sznob sráccá változik.
Márton mindent megtesz annak érdekében, hogy a PK Édes Annája a regényhez hasonlóan is sikeres legyen: „Legalább fél órán át tartottam a plakát fotózáson a lámpát Károly irodájában az íróasztalon állva. Egyrészt megtisztelő, hogy felálhattam egy tanárom asztalára, másrészt tényleg minden tőlem telhetőt beleadok, hogy jól sikerüljön ez az előadás.”
Mit szerettek a legjobban a Perjátszó Körben?
Bani Nóri: Én még viszonylag friss tag vagyok, de a légkör annyira családias, hogy mindenki teljesen önmaga lehet. Sosem kell visszafogni magunkat, hanem kipróbálhatok én is a színjátszás terén számtalan dolgot. Nagyon szeretek itt lenni és a PK tagja lenni!
Bai Marci: A közösséget mondanám. Nagyon sok jó embert megismertem, illetve számtalan lehetőséget nyitott meg a PK előttem. Benne vagyok a promo teamben, így sok dolgot megtanultam arról, hogy hogyan kell írni, képet szerkeszteni. Ez egy olyan kör, ahol mindenkinek hasonló az érdeklődési köre, végre egy olyan közösségbe csöppentem bele, ahol maximálisan ki tudjuk használni a beszélgetési témákat.
A főszereplők mellett egy markáns karakterszerepet, Vizynét alakítja Nádor Eszter. Őt sem felejtettük el kifaggatni.
Mit gondoltál először, mikor megtudtad, hogy ebben a szerepben fogsz „tetszelegni” (nem tetszelegni) a színpadon?
Nádor Eszter: Úgy érzem amikor Károly kiosztotta a szerepeket, nagyon jó döntést hozott, amikor Vizy Angélát „nekem adta”. Valami furcsa módon kifejezetten könnyű számomra azonosulni a negatív, megosztó, instabil érzelmi világú karakterekkel. Nagyon örültem a szerepemnek, amelynek két fontos oka is van: az első magából a karakterből fakad. Vizy Angéla – mint ahogyan azt a darabban is hallhatjuk – egy „őrült hisztérika”. A legtöbb ember valószínűleg nem szívesen azonosulna egy ilyen személlyel, a heves érzelmi ingadozásait sokaknak diszkomfortos vagy egyenesen testidegen lehet színpadra vinni. Én viszont pont ezt imádom benne! Elképesztően élvezem, amikor nagy érzelmeket, heves indulatokat mutathatok meg, sőt meg is kell mutatnom. A második okom itt kapcsolódik a történethez, ugyanis jómagam a saját hétköznapi kis életemben is elképesztően intenzíven élem meg a saját érzelmeimet. Itt siet segítségemre Vizyné, aki gyakorlatilag egy csatornaként funkcionál, így a saját energiámat hasznos dologra fordíthatom, miközben művészetet hozhatok létre. Végül is van, aki futni jár, én meg Vizy Angélát játszom!
Mit gondolsz, hogyan járul hozzá a szereped az előadás egészéhez?
Nádor Eszter: Nekem személyesen azért is jelent sokat, mert ez az első igazán fontos, nagy szerepem, aminek külön nagyon örülök. Itt fontosnak tartom azonban megemlíteni, hogy ha Angéla kevéssé fajsúlyos szereplő lenne, akkor is imádnám őt játszani.
Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ez nem a legkedveltebb szerep az Édes Annában. Hogyan vélekedsz erről?
Nádor Eszter: Természetesen Angéla megkérdőjelezhetetlenül az antagonista a darabban, azonban nélkülük unalmasak lennének a történetek. Emellett – mint azt a megtudhatjuk – Vizyné nem az egysíkú, öncélú gonosztevő. A gyermek elvesztése egy szülő számára az egyik legborzalmasabb dolog, ami csak megtörténhet, így érthető, hogy teljesen kifordult önmagából. Ez természetesen nem mentség a borzalmas viselkedésére és arra a lelki-érzelmi terrorra, ami végül a veszte is lesz, azonban valahol mégis valamilyen jellegű szimpátiát, de legalább szánalmat érzünk iránta. Emellett persze fontos az is – ahogyan azt már korábban említettem –, hogy én általánosságban szeretem a negatív karaktereket.
Mit szeretsz a legjobban a Perjatszó Körben?
Nádor Eszter: A PK-ban a kedvencem, hogy ahányan vagyunk, annyi egyéniséget találhat az ember. Lényegében az egyetlen dolog, ami tényleg mindenkiben közös, az a színház iránti szeretetünk. Ez extra különlegessé teszi a csapatot, hiszen megosztjuk egymással a saját érdeklődésünket, nézeteinket, így minden próba utáni beülés vagy csapatépítő igazán színes.
A Perjátszó Kör ismét egy remek darabbal állt elő, amit már alig várnak a nézőik is, hogy láthassanak. Hatalmas befektetett munka és energia van az egész alkotói folyamat mögött, amiben egyaránt részt vesz a rendező, az író és a szereplők is. Már nem kell sokat várni, és érkezik egy újabb remek előadással a PK! Alig várjuk.
Fotók: Czakó Tímea (ELTE Online), kiemelt kép és plakátok: Gőz Márton.
