Aki március 16-a óta a H6TNY8LC-ban járt, bizonyára szembetalálkozhatott a falakra elhelyezett archív fotókkal. Elkövetőjük az ELTE Néprajz Blog főszerkesztői, Bobák Szilvia és Ilyefalvi Emese, akik egy szemináriumi kurzusból kiindulva Hogyan eleink? címmel rendeztek kiállítást a legújabb bölcsészkari közösségi térben, erről faggatjuk őket interjúnkban.
Hogyan született meg a kiállítás ötlete?
Bobák Szilvi: December elején azt éreztem, elegem van a képernyőnézésből, és írtam egy üzenetet Ilyefalvi Emese admin- és szerkesztőtársamnak, hogy „kitaláltam véletlenül egy offline kampányt a bloghoz”. Tényleg véletlen volt, általában a legalkalmatlanabb időpontokban, amikor teljesen másra kellene koncentrálnom, szoktam kitalálni az ilyesmit… Akkor úgy adtam elő Emesének az ötletet, hogy kevés anyagi ráfordítással és energiával tennénk kézzelfoghatóvá mindazt, amit az elmúlt másfél évben online csináltunk. Aztán persze most, a kész kiállítással a hátunk mögött inkább azt mondanám, hogy a kevés ráfordítás inkább a nem vészesen sok kategóriájához közelít.
Miért pont a H6TNY8LC közösségi tér lett a választott helyszín?
B. Sz.: Mindenképpen egyetemi térben gondolkoztunk. Kifejezetten olyan helyet szerettünk volna, ahová nem csak néprajzosok járnak, hogy az intézeti kereteket átlépve a teljes kar felé nyithassunk. Az Instagramon láttam, hogy a kedvenc Műhely kávézónk egy közösségi térrel bővült, gondoltam, egy telefonhívást megér, hogy lenne-e kedvük, kapacitásuk befogadni a fotóinkat. A hely tulajdonosa, Szeleczki Gábor rögtön igent mondott. Ugyan a februári online oktatás miatt másfél hónapot csúszott a projekt, Gáborék mindenben nagyon rugalmasak voltak, még extra szögeket is vertek a frissen festett falba miattunk.
A kiállítás címe: Hogyan eleink? Mi volt a mögöttes koncepció?
Ilyefalvi Emese: A 2020-2021-es tavaszi félévben tartottunk először Szilvivel Néprajz és média című szemináriumot az ELTE BTK Folklore Tanszékén. A kurzus egyik feladata volt az interjúkészítés, ahol a hallgatók saját maguk választhatták meg, hogy milyen témában és kivel készítenének interjút. Többnyire a klasszikusabb néprajzi témák kerültek előtérbe (viselet, építészet, szokások, táplálkozás), ugyanakkor megjelentek olyan kérdések is, amelyeket első ránézésre sokszor nem is gondolnánk „néprajzinak” (szabadidő, kultúra, munkásszállók körülményei stb.). A hallgatói témákat fűztük fel a „Hogyan eleink” gondolatra, hiszen mindegyik interjú egy korábbi korszak életmódjára, kultúrájára, gondolkodására kérdez rá.
A fotókat a Néprajzi Múzeum és a Fortepan adta. Mi alapján válogatták össze a szükséges képeket?
I. E.: Már a szemináriumon is feladata volt a hallgatóknak, hogy az elérhető digitális adatbázisokból jó minőségű képanyagot illesszenek interjúik mellé. Lehet bármilyen jó egy szöveg, ha nincs hozzá ütős képanyag, kevesen olvassák el. Szerencsére hihetetlenül jó vizuális anyagot sikerült összeállítani, sokféle archívumból. Ezek közül kettő, a Néprajzi Múzeum és a Fortepan vonatkozó dokumentumai kimagaslóak voltak. A Fortepan képei ráadásul szabadon felhasználhatóak hivatkozással, a Néprajzi Múzeum pedig az ELTE BTK Néprajzi Intézet egyik szakmai partnere. A fotók kiállítását ez az együttműködés tette lehetővé.
Volt-e kihívás ebben a feladatban, és ha igen, mi volt az?
I. E.: A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy a sok zseniális kép közül melyiket hívjuk elő az offline kiállításhoz. Én legszívesebben mindet előhívtam volna, szerencsére nem nekem kellett dönteni!
B. Sz.: Valóban, ez a feladat rám hárult. Legszívesebben 25-30 képet is kiválasztottam volna, de muszáj volt határokat húzni. A kiállított képek között vannak olyanok, amelyek már borítóképként online bizonyítottak: tudtam, hogy ezek nemcsak számomra kedves fotók, de a közösségi médiában, amikor az interjúkat népszerűsítettük, már egyszer megérintették az olvasókat és a blogra csalogatták őket.
A válogatásnál fontos volt az is, hogy ne csak a sztereotipikusan a néprajzhoz kötődő pliszírozott szoknyás, pántlikás lányok legyenek a fotókon, hiszen a néprajztudomány nemcsak róluk szól. A kiállítás előkészítésében a Pigmenta Art Print Lab grafikus munkatársai is sokat segítettek. Nekünk nincs gyakorlatunk a kiállításrendezésben, csak egy megvalósításra váró ötletünk volt, ők viszont támpontot adtak olyan technikai nüanszokban is, amitől valóban azt a hatást adják vissza az archív fotók, mint amit szerettünk volna.
Miért érdemes megnézni a kiállítást? Mit ad ez egy ELTE-s hallgatónak?
B. Sz.: Erről inkább őket kéne majd kérdezni! (nevet) Azt reméljük, hogy kicsit árnyalja a képet arról, hogy mi is az a néprajz, illetve megmutatja, hogy milyen lehetőségei vannak az online tudománynépszerűsítés terén a néprajztudománynak – és más humán tudományoknak.
A március 16-i megnyitón „Kölcsönözz ki egy bloggert!” címmel workshopot szerveztek. Milyen volt a fogadtatása és hogyan élték meg Önök ezt az eseményt?
I. E.: A blogos statisztikákból látjuk, hogy sokan beolvassák a képek alatti QR-kódot, és eljutnak a hozzá tartozó tartalomhoz, tehát kíváncsiak a közösségi térbe betévedt hallgatók, hogy mit ábrázolnak a képek. Ez remek, ez volt a cél! A blogger workshop egyik legjobb része az volt, hogy végre élőben találkozhattak a szerkesztőségi tagok egymással – a blog ugyanis online indult, és eddig kevés olyan alkalom volt, hogy mindannyian részt tudtunk venni.
Továbbá örültünk a párbeszéd lehetőségének, az új érdeklődő hallgatóknak. Bárth Dániel, a Folklore Tanszék vezetője nyitotta meg a kiállítást, az azt követő kötetlen beszélgetésen pedig kiderült, kinek melyik a kedvenc rovata, mit olvasnak a hallgatók és mit a szakmabeliek, és hogy van-e közös metszet. Mi az, ami telitalálat volt függetlenül attól, hogy az olvasó 18 éves elsőéves néprajzos egyetemista, vagy 60 feletti elismert néprajzkutató? Elárulom: a Láncreakció.
Ha valaki lemaradt volna róla, lesz ismétlés?
I. E.: A kiállítás egy hónapig, április 16-ig lesz látható a H6TNY8LC-ban, utána, ha minden jól megy, elvisszük Kolozsvárra. További workshopot egyelőre nem tervezünk, viszont az elteneprajz.blog szerkesztőségi, szerzői csapatába folyamatos a tagfelvétel, tehát aki érdeklődik a tudománynépszerűsítés, tudománykommunikáció iránt vagy van egy jó ötlete, aminek a megvalósításához már éppen csak a blogos csapat segítsége hiányzik, akkor ne habozzon, keressen minket bátran, szeretettel várjuk!
Szeretettel ajánljuk a kiállítást minden kedves Olvasónknak! Április 16-ig még van idő, ne szalasszátok el! Ki tudja, talán egy új hagyomány született?
Fotók: Lazar Anilla (ELTE Online)
