Lábunk előtt hevernek a versek – Tudósítás a Vajna Ádám vezette három alkalmas Szövegezőről – 1. rész

Február 14-én délután öt órakor, a Három Szerb Kávéházban került megrendezésre az ELTE Online és a Pesti Bölcsész Újság eseménye: a Szövegező. Azaz egy szövegműhely, amelynek segítségével a résztevők közelebb kerülhetnek saját alkotói működésükhöz.

A kezdetek után (hagyományos bemutatkozó kör, melyben kiderültek a lírás-prózás arányok), Vajna Ádám felteszi a nagy kérdést: mi az a helyzet, ami általában elindít bennünk valamit? Természetesen feszengtünk még annyira, hogy megvárjuk Vajnát a válasszal. A műhelyvezető szerint a nyelv hasznos gyújtópont lehet, szerinte, ha valaki írással foglalkozik, akkor minden izgalmas dologra – legyen az egy őrjöngő kommentszekció vagy épp egy rinocéroszok párzásával foglalkozó értekezés – rá lehet fogni, hogy kutatómunka. Mindezek egyszer még beépülhetnek a szövegeinkbe. Ezután Vajna a jegyzetelés fontosságára hívja fel a figyelmet: manapság már nem kötelező az embernek jegyzetfüzetet magával cipelni, lehet fabarát módon is, telefonunk jegyzetfüzetét használva.

A Szövegező népe

Elolvasunk egy verset Billy Collins kortárs amerikai költőtől. Collins arról is híres, hogy szinte bármiről tud verset írni, persze ez a költő saját bevallása szerint sem sikerül mindig – teszi hozzá Vajna. Például egy egyszerű, jól megfogható képpel, helyzetleírással kezdve. „Kora reggel kezdődött az egész, / a kávézóban, mint kiderült, / amikor is a jól ismert pincérnő, / miután letett elém egy csésze kávét, azt mondta: / »Fogadni mernék, hogy ebből is verset ír. «”. (Részlet Az ötletdoboz című verséből.)

Az ezután következő szünethez egy feladatot is kapunk: nézzünk körül a Három Szerbben, a belső udvaron, a mosdóban, vagy szimplán nézzünk ki az ablakon, találunk-e valami érdekeset, amiről aztán írni lehetne. A teljesség igénye nélkül: szédülést okozó mosdócsempék, titkos tükrök, gyanúsan ferde képkeretek merültek fel ötletként a résztvevőkben. Fontosnak tartom ezt a játékot, rávilágít arra, hogy a vers ott van az orrunk előtt, csak észre kell venni.

Vajna Ádám épp magyaráz

Választhatunk a házi feladatok közül: befejezem a két órán át velem szemező, szomorú tűzoltókészülékről írt verskezdeményemet, a blackout poetryt választom, vagy mindkettőt. A blackout poetryről röviden: egy lehetőleg rövid szöveget, legyen az egy recept vagy egy részlet az Abigélből, tetszés szerint húzunk, hogy végül egy, az eredeti mű értelmétől teljesen eltérő “verset” kapjunk. De a vicces értelmetlenség is egy opció. Nincs rossz megoldás.

Vajna, bár kijelenti, hogy vannak közhelyei, amelyek olykor érvényük miatt lettek azzá, amik, nem kívánja puffogtatni őket. Alázattal viszonyul a feladathoz, nem kínál biztos recepteket. A műhelymunka végére a kezdeti feszengés feloldódni látszik, a résztvevők lelkes anekdotázásokba fognak, sokan ott maradunk a formális rész után is.

A következő Szövegezőt csak ajánlani tudom az írás iránt érdeklődőknek, amely február 21-én kerül megrendezésre, este hat órától, ugyancsak a Három Szerb Kávéházban. A belépés ingyenes.

Fotók: Jáde Li (PBÚ)