Február 14-én délután öt órakor, a Három Szerb Kávéházban került megrendezésre az ELTE Online és a Pesti Bölcsész Újság eseménye: a Szövegező. Azaz egy szövegműhely, amelynek segítségével a résztevők közelebb kerülhetnek saját alkotói működésükhöz.
A kezdetek után (hagyományos bemutatkozó kör, melyben kiderültek a lírás-prózás arányok), Vajna Ádám felteszi a nagy kérdést: mi az a helyzet, ami általában elindít bennünk valamit? Természetesen feszengtünk még annyira, hogy megvárjuk Vajnát a válasszal. A műhelyvezető szerint a nyelv hasznos gyújtópont lehet, szerinte, ha valaki írással foglalkozik, akkor minden izgalmas dologra – legyen az egy őrjöngő kommentszekció vagy épp egy rinocéroszok párzásával foglalkozó értekezés – rá lehet fogni, hogy kutatómunka. Mindezek egyszer még beépülhetnek a szövegeinkbe. Ezután Vajna a jegyzetelés fontosságára hívja fel a figyelmet: manapság már nem kötelező az embernek jegyzetfüzetet magával cipelni, lehet fabarát módon is, telefonunk jegyzetfüzetét használva.
Elolvasunk egy verset Billy Collins kortárs amerikai költőtől. Collins arról is híres, hogy szinte bármiről tud verset írni, persze ez a költő saját bevallása szerint sem sikerül mindig – teszi hozzá Vajna. Például egy egyszerű, jól megfogható képpel, helyzetleírással kezdve. „Kora reggel kezdődött az egész, / a kávézóban, mint kiderült, / amikor is a jól ismert pincérnő, / miután letett elém egy csésze kávét, azt mondta: / »Fogadni mernék, hogy ebből is verset ír. «”. (Részlet Az ötletdoboz című verséből.)
Az ezután következő szünethez egy feladatot is kapunk: nézzünk körül a Három Szerbben, a belső udvaron, a mosdóban, vagy szimplán nézzünk ki az ablakon, találunk-e valami érdekeset, amiről aztán írni lehetne. A teljesség igénye nélkül: szédülést okozó mosdócsempék, titkos tükrök, gyanúsan ferde képkeretek merültek fel ötletként a résztvevőkben. Fontosnak tartom ezt a játékot, rávilágít arra, hogy a vers ott van az orrunk előtt, csak észre kell venni.
Választhatunk a házi feladatok közül: befejezem a két órán át velem szemező, szomorú tűzoltókészülékről írt verskezdeményemet, a blackout poetryt választom, vagy mindkettőt. A blackout poetryről röviden: egy lehetőleg rövid szöveget, legyen az egy recept vagy egy részlet az Abigélből, tetszés szerint húzunk, hogy végül egy, az eredeti mű értelmétől teljesen eltérő “verset” kapjunk. De a vicces értelmetlenség is egy opció. Nincs rossz megoldás.
Vajna, bár kijelenti, hogy vannak közhelyei, amelyek olykor érvényük miatt lettek azzá, amik, nem kívánja puffogtatni őket. Alázattal viszonyul a feladathoz, nem kínál biztos recepteket. A műhelymunka végére a kezdeti feszengés feloldódni látszik, a résztvevők lelkes anekdotázásokba fognak, sokan ott maradunk a formális rész után is.
A következő Szövegezőt csak ajánlani tudom az írás iránt érdeklődőknek, amely február 21-én kerül megrendezésre, este hat órától, ugyancsak a Három Szerb Kávéházban. A belépés ingyenes.
Fotók: Jáde Li (PBÚ)
