Egy csésze boldogság – cold brew, a hidegen áztatott tea

A forró italok – így a tea – szezonja klasszikusan az őszi és téli hónapok. Az ember nem tud hangulatosabb estét elképzelni annál, mint hogy egy csésze tea, egy gyapjúpléd és egy jó könyv vagy film társaságában kizárja a külvilágot és hagyja, hogy átmelegedjen a teste és a lelke. A nyári hőségben pedig a cold brew, azaz hidegen áztatott tea az, ami lehűti a testet és kitisztítja az elmét. Hogyan készül ez a fajta tea, miért éri meg fogyasztani és milyen teafüvet használj hozzá?

A cold brew egy lassú és gyengéd módszer a tea elkészítésére, ahol a tealeveleket tiszta vízben áztatjuk egy éjszakán keresztül (vagy tovább, attól függően, ki milyen erősen szereti). A cold brew módszer nem csak teával, de kávéval is mennyei hideg italt eredményez, az így áztatott teafű sokkal édesebb és lágyabb, mivel a teában található csersavak (tanninok), amik a keserűséget okozzák, hideg víz hatására kevésbé oldódnak ki.

A tea kényes jószág, ha a klasszikus módon készítik. Nem mindegy, hogy az adott teafüvet milyen hőmérsékletű vízzel öntöd fel (egy egészen egyszerű példa: ha a zöld teát túl forró vízzel öntjük fel, a levelek megégnek és ihatatlanul keserű italt kapunk), mennyi ideig áztatod a leveleket (meglepő, de egy egyszerű senchának elég 45 másodperc, de vannak teafajták, amik még ennél is kevesebbet igényelnek), és a víz minősége sem elhanyagolható, legjobb a tiszta forrásvíz, de a szűrt víz is megteszi. A cold brew ennél jóval egyszerűbb módszer, bármilyen teafűvel elkészíthető ugyanazokkal a lépésekkel, sőt, még a gyengébb minőségű teából is a legjobbat lehet kihozni, ha így készítjük el. A teafűből kb. 10 grammnyit (2 kiskanálnyi) érdemes használni 600 ml vízhez, de az arányokat a tea típusához és az egyedi ízlésünkhöz igazíthatjuk. Ezután nincs más dolgunk, mint várni, minimum négy órát, de a legjobb (szerintem), ha egy éjszakára a hűtőben áztatjuk.

Hogyan tehetjük még különlegesebbé a már így is nagyon különleges italunkat? Természetesen friss gyümölcsökkel! A tealevelek mellé tegyünk lédús barackot, savanykás málnát, vagy a kísérletező kedvűeknek a gyömbért és a fahéjat is ajánlom. A végeredmény egyértelműen jobb, mint bármilyen bolti változat. És természetesen sokkal egészségesebb is, ha mégis hiányolnánk az édes ízt, tehetünk bele rizsszirupot.

És végül: milyen teából érdemes készíteni?

Mint már említettem, gyakorlatilag bármilyen teából elkészíthető, ami éppen otthon van, még filteres teából is. Ha mégis meg szeretnénk tapasztalni, milyen az igazi cold brew tea-élmény, válasszunk inkább szálas teát, ezeknek sokkal karakteresebb az ízük.

Az egyik legjobb választás a cold brewhez a sencha, ami Japánban az egyik legkedveltebb zöldteafajta, édeskés, kicsit fanyar, de nagyon friss ízű, még melegen fogyasztva is tökéletes nyári tea. Japánba – mint oly sok minden más – Kínából került be buddhista szerzetesek révén a 9. században. A leveleket gőzölik, így gátolják meg az oxidációt, és őrzik meg a szép zöld színt. Ha igazán minőségi senchat szeretnénk, akkor az Ujiból importált teák között érdemes nézelődnünk, ez az a terület, ahonnét a sencha hódító útja indult.

Az én személyes kedvencem a puer, azon belül is azok, melyek a Da Xue Shan („Nagy havas hegység”) termőterületeiről érkeznek. Azért nagyon különleges ez a fajta, mert a termőterület északabbra található, mint általában a puer termőterületek, és ez a teák karakterében is kiütközik. Virágos, lágy ízűek, szemben az átlag puer teákkal, melyekre a gyümölcsös hangulat jellemző.

„Az első csésze után eltűnik a zavarodottság és az álmosság,
Frissítő, vidám érzések töltik el az eget és a földet,
A következő csésze megtisztítja a szellemem,
Egy hirtelen eredő zápor szétoszlatja a port,
A harmadik csészekor elérem a megvilágosodást,
Miért lenne szükség szenvedésre, hogy elűzzük a bút?”

Jiaoran

Képek forrása:
unsplash.com