Emlékezés Mészöly Miklósra

„Csinálnunk kell a világot, s nem tetten érnünk.” – Ő csinálta is, írt, tanult, megint írt, mikor mellőzték, utat nyitott. 100 éve született Mészöly Miklós.

Ugyan Mészöly Miklós január 19-én látta meg a napvilágot, a vírushelyzet miatt több program is csak a nyári hónapokban kerül megtartásra. Ez a késés azonban semmiképpen sem árnyékolja be az évfordulót, hisz a feloldásokkal egyre több személyesen is látogatható esemény vár ránk – Mészöly Miklóssal kapcsolatban is. Így érdemes kutatni ezek után, hisz rendkívül sajátos irodalmi nyelvezettel alkotott, művei pedig mély elgondolkozásra sarkallnak.

Az első szembetűnő, Mészölyhöz köthető felhívás országos szintű volt, hisz a fiatalság számára a Libri Könyvesboltok és a Jelenkor Kiadó közösen ingyen elbeszéléskötetet adott. Ehhez pedig csak az irodalomszeretetre és a diákigazolványra volt szükség. A 77 oldalas, zsebkönyvméretű kis könyvecskét 10 000 példányban készítették el, így szerte az országban ennyien juthattak hozzá. Az oldalakra Mészöly öt novelláját – Koldustánc (1948), Film, az Emkénél (1967), Szárnyas lovak (1979), Anyasirató (1985), Nem felelt meg neki (1990) – nyomtatták, melyek eredetileg különböző kötetekben jelentek meg. Az összeállításnál szempont volt, hogy olyan művek kerüljenek a kötetbe, melyek „az író munkásságát a pályakezdéstől a kései korszakáig méltón reprezentálják” – olvasható a könyv fülszövegén. Kérdezzetek rá, hátha maradt még néhány kósza példány, mellyel a nyár egy-egy pillanatában elmélyedhettek.

De milyen is volt Mészöly pályafutása? Szekszárdon született, itt érettségizett, majd jogásznak tanult. Ezt a vonalat anyai ágról hozhatta, hisz édesanyja, Jolán Szászy Endre ügyvéd lánya volt. Tanulmányait tervezte volna külföldön, a párizsi Sorbonne Egyetemen mélyíteni, ezt a tervet végül a háború meghiúsította, így nem diákként, hanem katonaként élte meg ezt az időszakot. A katonalét sok művéhez nyújtott inspirációt, például a Film, az Emkénél c. elbeszélése is a táborból való szökést írja le. 1949-ben Polcz Alaine pszichológussal kötött házasságot. (Érdekesség, hogy Alaine-nek Weöres Sándor is udvarolt, hozzá írta, vagyis rögtönözte A galagonya c. versének első négy sorát – szerelmes vers gyanánt.)

Polcz Alaine és Mészöly Miklós (Forrás: Jelenkor)

A háború után igyekezett kiadót találni a műveinek, azonban Magyarországon elutasították munkáit, így a párizsi Seuil Kiadóval kötött szerződést – első kötete tehát franciául jelent meg 1965-ben. A helyzete a ’80-as években fordult jobbra, ekkor érkeztek be hozzá egyre-másra az elismerések, majd 1990-ben a Kossuth-díjat is megkapta. Halálig számos alkotást adott közre, és egy beszélgetéskötet is megjelent vele 1999-ben. Ennek Szigeti László volt a szerkesztője, a beszélgetések pedig a Kisorosziban található házában folytak. Két évvel később hunyt el, 2001. július 22-én, tiszteletünket a Farkasréti temetőben található sírnál róhatjuk le.

Kiemelt kép: fidelio.hu

Forrás: Wosinsky Mór Megyei Múzeum