Április 6-án Turi Tímea, a Magvető szerkesztője köszöntötte a nézőket a kiadó és a Líra közös könyvbemutatóján. A félórás beszélgetés apropója Fehér Béla frissen megjelent Ördögcérna című kötete volt.
Turi rögtön a közepébe vágott, arról kérdezte a szerzőt, mi volt az apropója a témaválasztásnak, ami nem másra esett, mint hogy az író debütáló könyvének, a Zöldvendéglő megfilmesítésének gondolatával eljátszva megírja elképzeléseit. Fehér elmondta, regényírás közben önmagát is szórakoztatja, ezért írta bele saját könyvét, egyébként a történet szempontjából mindegy, hogy milyen filmet forgatnak a regény lapjain. Arra is kitért, csak később jutott eszébe ez, jó ötletnek tartotta a regény a regényben elem megjelenítését. Turi megemlítette, hogy a játék egyébként is fontos motívuma a négy szálon futó műnek. Megelevenedik a múlt, a jelen, illetve egy fiktív természetfeletti szál és egy helytörténeti nyomozás is. Fehér erre válaszul arról mesélt, legelőször hét éve merült fel benne a kötet ötlete, ám egy formaproblémával szembesült. A helytörténeti vonal volt meg először a fejében, amit a világ jelenlegi helyzete egyre gyakrabban juttatott eszébe. Úgy gondolta, évekkel ezelőtt még beletört volna a bicskája, úgyhogy félretette, nem foglalkozott vele, de mindig felírta ötleteit. Regényt írni ugyanis úgy kell, mint karácsonyfát díszíteni. Az ember felakasztja a díszeket, és közben figyeli, hogy honnét mi hiányzik, mit kell pótolni, mit kell máshova rakni. Egy regény esetében ugyanígy kell játszani a szavakkal, mondatokkal, a cselekménnyel. Fehér hisz abban, hogy a szereplői maguk alakították az eseményeket, persze az ő gondolati világa szerint. A legfőbb nehézség az volt, hogy különböző terek és idősíkok csúsztak egymásba, ezeket szét kellett választani, világossá tenni a köztük lévő határokat.
Berettyó Gyulára, az egyik főszereplőre terelődött a szó, aki a helytörténeti nyomozás vezetője. Turi szerint egyszerre nagyon vicces, szánandó, de részvétet is kivált az olvasóból. De arra is kitért, több tucat emlékezetes karakter tűnik fel kabinetalakításokban a könyv lapjain. Ahogy mindegyik szereplőnek megvan a maga háttértörténete, úgy mindegyik idősíknak a saját nyelvezete is. Hiszen másként szólal meg a szerző a jelenben, másként a fogadós száz évvel ezelőttről, és másként egy tudálékos helytörténész. Fehér a nyelv szerelmesének vallotta magát, elmondta, szeretne műveiben minél több rétegével foglalkozni, minél többféle módon megszólalni. Úgy gondolta, nem írhat korhű nyelven, hiszen ez megijesztené az olvasót, úgyhogy kitalált magának egy saját nyelvezetet, akárcsak korábbi regénye, a Kossuthkifli esetében. Írás közben Esterházy Péter híres mondatát tartotta szem előtt, mi szerint az irodalom maga a nyelv, ezt a szemléletet vallva adott hangot szereplőinek.
Turi elmondta, hogy Esterházy nemcsak az előbb említett módon kapcsolódik a regényhez, de szereplőként is jelen van, ugyanis a Nyugat fontos íróinak csoportja tesz látogatást a fogadóban, méghozzá a generációk egy időben jelennek meg, olyanok ülnek egy asztalnál, akik a valóságban nem ismerhették egymást, közöttük pedig ott van – a legnagyobb időbeli ugrással – a huszadik század végén nagysikerűvé váló író is. Fehér elmondta, hogy Esterházy szerepeltetése több szempontból is fontos volt. Egyrészt szimbolizálta az idősíkok egymásba mosását, a múlt és a jelen egymáshoz kapcsolódását, másrészt személyes tiszteletét szerette volna kifejezni iránta. De feltűnik Kosztolányi, Szerb Antal, Móricz, Ady, Karinthy, Krúdy, Kafka Margit és Babits is. Az ismert szerzők felvonultatásával és megszólalásával az Ördögcérna kap egy kis Így írtok ti-jelleget, ám érdekes megfigyelni nyelvi különbségeiket. Fehér célja a mai és az egykori irodalmi élet összehasonlítása volt, de vizsgálja az emberek szemléletmódjának változásait, a két kor szellemiségének különbségeit. Feltűnik a magyarság – azóta eltorzult – legendáriuma, az irodalom, a nyelv akkori és mostani jelentősége.
Fehér elmondta, hisz a könnyedségben, abban, hogy egy regénynek úgy kell szárnyalnia, mint a papírsárkánynak. Az olvasó nem veheti észre az erőlködést, annak ellenére, hogy komoly mérnöki munka áll a mű megírásának hátterében. A szerző vázlathálókkal dolgozik, cédulák segítségével rakja le a készülő mű alapjait. Azt is elmondta, nagyon sokat küzdött a könyvvel, félt, hogy bonyolult, nehezen érthető lesz, éppen ezért nagyon örül, hogy sikerült legyőznie az akadályokat.
Fehér arról is beszélt, könyve bemutatja, mennyire nincs új a nap alatt, és egyfajta hübrisz azt mutatni, mennyivel különb a jelenünk a múltunknál, ám mégis inkább a most eseményeire koncentrál, mintsem a régi dolgok felelevenítésére. A felszínesség, a figyelmetlenség, az összevisszaság, a szétesés is fontos szerepet játszik, ezekkel – mint a jelen problémáival – szemben jelenik meg a múlt precízsége.
A fantasztikumról is szó esett, a természetfeletti történetszál főszereplője ugyanis egy péklapáton utazó ördög. Turi azután, hogy elmondta, a szerző korábbi műveiben is megjelennek hasonló elemek, megkérdezte az írót, milyen célból jeleníti meg ezeket a figurákat. Fehér elmondta, azért, mert az Ördögcérna a Zöldvendéglő című könyve megfilmesítéséről szól, amely regénynek egyik szereplője a péklapáton utazó vándor pék, aki fölülről látja a könyv eseményeinek egészét. Ezért tartotta fontosnak itt is megjeleníteni a népmesei alakot, aki látja a való világot. Azt gondolta, a régi és a mai felgyorsult világra egyfajta naivitással tekint, ő a kulcsfigura, aki áthalad az időn, mindkét idősíkban jelen tud lenni.
Turi utolsó kérdése az volt, min dolgozik most a szerző; Fehér elmondta, egy 1280-ban játszódó történelmi regényt ír jelenleg, melynek középpontjában egy IV. László király idején alakuló jazzkvintett áll. Megkérdezte azt is, melyik az a pont, amikor a szerző eldönti, nem kell tovább bonyolítania a történetet, mikor érzi késznek a művet. Elmondta, hogy az Ördögcérna hatéves írásának idejéből az utolsó egy év volt a legfontosabb, Fehér ugyanis a pandémia idején Keszthelyre költözött, ahova magával vitte a 30-40 flekknyi, kiindulópontként szolgáló szöveget, amiből idén tavaszra megszületett a regény.
Zárásként Turi hangsúlyozta az olvasás fontosságát, illetve abbéli reményének adott hangot, hogy akinek a kijárási korlátozások idején megjött a kedve az olvasáshoz, az az enyhítések után sem fogja mellőzni ezt az ugyanúgy szabadságérzetet nyújtó tevékenységet.
Képek: Libri, PORT.hu
