A napokban debütált a Netflixen Sam Levinson legújabb filmje, a Malcolm és Marie (Malcolm & Marie). A film érdekessége, hogy mindössze két színész játszik benne, és a történet mindvégig egy helyszínen játszódik, a címben is jelzett fiatal pár, Malcolm és Marie otthonában. Ez így első hallásra kétségeket vethet fel az alkotás élvezhetőségével kapcsolatban, a filmet látva azonban egy percig sem unatkozhat az ember, mert a jól megírt párbeszédek és a rendkívül hiteles színészi játék egy pillanatra sem engedi el a néző figyelmét. A Malcolm és Marie a szerelemről, a párkapcsolatokról és magáról az emberről szól úgy, hogy közben a világban zajló folyamatokra is reflektál.
Sam Levinson az utóbbi pár évben futott be igazán, a nézők leginkább az Eufória (Euphoria) című sorozat kapcsán ismerhetik a nevét, melynek eddigi összes részét rendezte és kilenc epizódnak a forgatókönyvírója is volt. A nemrégiben megjelent Malcolm és Marie című filmje is hasonlóan színvonalasra sikerült, mint az Eufória, hogy elér-e majd hasonló sikereket, az már azonban más kérdés. A film egésze a főszereplő pár, Malcolm és Marie házában játszódik, akik a férfi első saját filmjének bemutatója után érkeznek haza, és az ott történt események hatására intenzív beszélgetésbe, majd veszekedésbe kezdenek, amely során sok, addig ki nem mondott érzés és múltbeli esemény a felszínre kerül. A film meglehetősen eszköztelenül, szinte csak a színészi játékkal és a párbeszédekkel kelti életre a történetet.
Felettébb érdekes megoldása Levinsonnak, hogy a régi filmek hangulatát idézve, fekete-fehér jeleneteken keresztül mutatja meg a történetet, különleges képi világot adva ezzel a filmnek. Mostanában egyre több rendező választja ezt a formát a kívánt művészi hatás kifejezéséhez, ezt azonban csak akkor lehet jó döntésként értékelni, ha a fekete-fehérség valóban jelentéstöbbletet ad a nézőknek film értelmezése során. A Malcolm és Marie esetében ez az ábrázolásmód érezhetően emeli a befogadói élményt, mert még hangsúlyosabbá teszi a gesztusokat, a mozdulatokat, a történetben rejlő üzeneteket, mélyebb értelmezési lehetőségeket kínálva a nézőknek. Ezen a ponton érdemes kiemelni a film lenyűgöző képi felvételeit, ami a magyar származású Rév Marcell operatőr munkájának köszönhető, már csak ezért is ajánlatos megnézni a filmet.
A Malcolm és Marie egy fontos társadalmi problémára is felhívja a figyelmet, mégpedig a rasszizmus kérdésére. Ez egy nagyon fontos eleme a filmnek, szinte az egész történetben ott rejlik a feketéket érintő hátrányos megkülönböztetés a fehérekkel szemben, ami a főhősök életét is megnehezíti. Ugyanakkor a film alapvetően a szerelemről, egy férfi és egy nő viszonyáról, az életünk meghatározó pillanatairól akar valami újat mutatni, és ez nagyrészt sikerül is neki. Ez nem egy olyan szerelmi történet, amelyet az átlagos romantikus filmekben szoktunk látni, sokkal realisztikusabb és összetettebb, pont, mint a való életben. Az 1 óra 40 perces játékidő alatt a pár életének szinte összes fontos eseménye feltárul, érzelmi hullámvölgyek tömege jellemzi az egy éjszaka alatt, szinte valós időben játszódó történetet. A film erőssége, hogy ezeket a dramaturgiai fordulatokat rendkívül érzékletesen, a szentimentális elemeket nem túlzásba víve mutatja meg.
Egy mindössze kétszereplős produkció esetében a színészi játékra jóval nagyobb figyelem jut, mint egy több szálon futó, nagyköltségvetésű, sok színészt foglakoztató film esetében. A fiatal párt az Eufóriából is ismert Zendaya, és Christopher Nolan legutóbbi, 2020-ban megjelent Tenet című filmjének főszereplője, John David Washington játsszák. A színészi játékukat csak pozitív jelzőkkel lehet illetni, mind a ketten kiváló alakítást nyújtanak, egyenrangú partnerként egészítik ki egymást az egész film alatt. Mindkét karakter személyisége a dialógusok során bontakozik ki, a felbukkanó apró utalásokkal, érzelmi tónusok váltásával nagyon összetett képet kapunk magáról az emberről és egy párkapcsolat működéséről, aminek eljátszása jutalomjáték a színészek számára, és ezt maximálisan ki is használják.
A Malcolm és Marie egy független, kis költségvetésű alkotás, ezért nem a hollywoodi szuperprodukciókban megszokott látványos jeleneteket kell várni tőle. A film legnagyobb erősségei a különleges képi világ, a régi fekete-fehér filmeket megidéző technikai megoldások, valamint a kiemelkedő színészi játék. Sam Levinson filmje nem lett tökéletes alkotás, és lehet, hogy nem fogja megnyerni a leghíresebb filmfesztiválok fődíjait, de sok szempontból képes újat mutatni, úgy viszi filmre a szerelmet, az érzelmeket, a férfi-nő viszonyt, ahogyan ritkán láthatja az ember.
Képek forrása: indiewire.com, filmtekercs.hu, vdrome.hu
