Egy író műhelyébe, munkafolyamatába mindig izgalmas belelátni, külső szemlélőként figyelni a belülről jövő alkotás formálódását. Háy János Ne haragudj, véletlen volt című könyvében sok egyéb mellett az írás munkafolyamatába, a könyv alakulásának időszakába nyerhetünk bepillantást.
A szerző 2020. március 17-től április 16-ig, vagyis a koronavírus magyarországi első hullámának kezdetétől, a korlátozások életbe lépésétől kezdve egy hónapon át mindennap rögzíti gondolatait, amelyeket az otthonlét vált ki belőle. A kötetben egy, a napjait otthon töltő író beszél, nem ölt magára szerepet, hogy egy kitalált figura, egy narrátor hangján adja elő mondandóját. Nagyon személyes dolgokról ír, de azt már az elején nyíltan leszögezi, a naplóírás nem arról szól, hogy minden mondata igaz legyen egy-egy bejegyzésnek, hanem hogy legyen valami alap, amely aztán beindítja a fantáziát. Háy gyakran filozofikus magasságokig visz egy-egy gondolatmenetet, melyek kiindulópontja általában olyan hétköznapi dolog, mint a főzés vagy az utcán sétáló emberek. Ezáltal elrepíti az olvasót a szorongató valóságból, figyelmét a jelentől eltérő dolgokra, problémákra irányítja.
A könyv nagyon gyorsan jött létre, hiszen a tavaszi eseményeket rögzíti, nyáron pedig már kapható, olvasható is volt. Azt gondolom, ez a sürgető határidő nagyban befolyásolta magát az írás folyamatát, hiszen a főállású szerző, aki naponta több órát ír, most egészen rövid szövegekkel áll elő. Persze a szerkesztést, a megírt szövegekkel való utólagos munkát olvasóként nem ismerhetjük, de számomra először meglepő volt, hogy a bejegyzések – amelyek akár novellákként is megállnák helyüket – mindössze négy-hat oldalasak. Persze a másik oldalról érthető, hiszen az otthoni környezet jóval ingerszegényebb lehet, kevesebb dolog történik az emberrel egy nap, mintha minden a megszokott módon zajlana. De nem mehetünk el amellett sem, amit Háy gyakran említ: hogy úgy kezdődik a napja, hogy felkel, s átül a fotelba. Tehát őt a karanténhelyzet nem befolyásolta annyira, mint azokat, akik egyik napról a másikra nem mehettek be munkahelyükre, hiszen ő egyébként is otthonról dolgozott.
Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni az író helyzetén is. Korábban szép számmal vállalt fellépéseket, könyveit számos helyen bemutatták. Most, hogy ezeket az eseményeket nem rendezhetik meg, bevételkiesésre kerül sor. Az embereknek ugyanakkor több idejük van olyan dolgokra, amelyekre eddig nem volt, ilyen például az olvasás. Könyveinek eladásszáma nő, ez nagyobb bevételt jelent, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen vészterhes időket az egyik leginkább megszenvedő ágazat a kultúra. Az író tehát mindenképp egy bonyolult rendszerbe kerül, amelyből tavasszal és talán most is lehetetlennek tűnik kilábalni.
Meg kell említeni, hogy a koronavírus szó feltűnik ugyan néhányszor, de szerencsére Háy nem viszi túlzásba sem a használatát, sem pedig azt, hogy könyve minden mondata egy, a helyzetre reflektáló, a helyzet által előidézett mozzanat legyen. Bevallom, mielőtt elkezdtem olvasni, féltem a csalódástól, attól, hogy túlságosan ragaszkodni fog a témához, és végig ezen a vonalon vezeti majd szükségnaplója bejegyzéseit, éppen ezért kellemes meglepetésként ért, hogy a pandémia mintegy hátsó mozgatórugóként jelenik csak meg, a szövegek előterében ennek kapcsán előkerülő, mégis más irányt vevő témák állnak.
A rövid szövegek gyakran visszakalauzolnak minket a múltba, felelevenítik a szerző gyerekkori emlékeit, gyakran ír sérülésekről, esésekről, ezekhez mögöttes tartalmat is társít, beszél az őseiről, az anyai és apai nagyszülei közötti különbségekről, arról, milyen volt a múlt század végi vidéki élet, milyen ezzel a háttérrel a mostani, nagyvárosi lét. Háy mesél a magánéletéről, a gyerekeiről, fiatalkori szerelmeiről, a jelenről és a múltról egyaránt.
A könyv korlenyomat, egy még sosem látott állapot emlékét őrzi, ami nekünk a jelen, a később születők számára már csak a múlt lesz. Aki átéli ezt az időszakot, máshogyan értelmezi, máshogyan olvassa, mint aki csak hall róla. Összességében azt gondolom, tanulságos olvasmány, amely a második hullámot segít átvészelni, és amely sok mindent megmutat a világ jelenlegi helyzetéről azoknak, akiknek nem kell ezt átélniük.
Képek: Libri, Tíz kicsi könyv
