Az Eötvös Loránd Tudományegyetem amatőr – de korántsem amatőr színészekből álló – színésztársulatát mutatjuk be cikkünkben. A színjátszó csoport közel 5 éve ad lehetőséget a színészet iránt rajongó ELTE-s tanulóknak, hogy megmutathassák magukat a színpadon, hogy felfedezzék a bennük rejlő lehetőségeket, és próbáról próbára fejlődjenek.
Az ELTEátrum hivatalosan hobbiszinten foglalkozik színjátszással, ám számos tagja mögött már többéves tapasztalat áll. Van, aki most csöppent bele a színház világába, és próbál helytállni az ismeretlen kihívásokkal szemben, és ugyancsak találkozhatunk a csapat régebbi tagjaival is. Mindegy is! Az ELTEátrum társulata örömmel fogad a színfalak mögött. Ha egy kicsit is érdekel a „színházcsinálás”, ők biztosan meghozzák még jobban a kedved – lehet, hogy még akkor is, ha nem vagy a művészetek kedvelője. Minden próba izgalmas, fejlesztő játékokkal és beugró improvizációkkal gyakorolnak a tagok. Olyan csapatépítő programokból sincsen hiány, mint sütögetés, halloweeni buli, beszélgetős esték.
Idén az ELTEátrum vezető arcai három rendezővel kezdtek neki az évnek. A fiatal úriemberek határozott elképzelésekkel és remek programokkal indították meg a felkészülést: az eredményes fellépés érdekében az ELTEátrumot Görgényi Levente, Kertész Ákos és Mató János vezetik.
Az interjú során Görgényi Levente elképzelései tárulnak elénk az ELTE színjátszó társulatával kapcsolatban. Levi korábban az ELTE BTK MMI tanszékén tanult, noha már nem jár az egyetemre, ez a társulat még mindig az ELTE-hez köti.
Először is, mesélj kicsit az ELTEátrum kezdetéről: te hogyan találtad meg a csoportot?
Az ELTEátrumot öt évvel ezelőtt alapítottuk meg, azért, hogy ha nem is hivatalosan, de legyen az ELTE BTK-n lehetősége a színjátszással kacérkodóknak hobbiszinten foglalkozni ezzel.
A szó szoros értelmében vett alapításnál nem voltam jelen, de pár héttel később megkeresett néhány alapító, hogy nincs-e kedvem csatlakozni, én pedig egyből igent mondtam.
Az ötlet és az első darabunk Litványi Bence fejéből pattant ki, többek mellett Tóth Péter és én is csatlakoztunk hozzá, akik már ismertük egymást a Hallgatói Önkormányzat tagjaiként korábbról.
Az első darabunkat Litványi Bence fordította, Woody Allen angol eredetijéből készült az Isten című produkciónk, amelyet Tóth Péter rendezett meg végül, és az évek során többször is felújítottuk. Péter volt az, aki 2019 nyaráig vezette a csapatunkat egymaga, szervezte a próbákat és a fellépéseket. Mivel nálunk nincs kizárólagosság a rendezésben, így én is csináltam darabot a társulattal, Péter elfoglaltságai miatt pedig tavaly igyekeztem átvenni a szerepét, idén pedig korábbi tagjainkkal, Mató Jánossal és Kertész Ákossal közösen vezetjük a foglalkozásokat.
Akkor már van tapasztalatod bőven a színházi világban. Mik a terveid idén az ELTEátrummal?
A magunk kis szintjén igen, jártunk már a társulattal veszprémi és miskolci színjátszófesztiválon is.
Igyekszem nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy a hobbink ne csupán azt a célt szolgálja, hogy alkossunk valamit, hanem segítse a tagjainkat új barátokat szerezni, egy olyan csapat tagjává válni, amelyben minden héten egy olyan közegbe érkezhet, amelyik támogatja és szórakoztatja őt.
Én magam egyébként is nagyon szeretek szervezkedni, itt pedig, ha a vírushelyzet megengedi, ki tudom bontakoztatni ezt közös sütögetés, kirándulás, filmnézés, játékok, esetleg egy-egy nekünk szervezett buli formájában.
Persze emellett fontos, hogy le is tegyünk olyan produktumokat az asztalra, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Az idei tanévben, ha nem szól közbe ismét komolyabb mértékben a koronavírus-járvány, két-három darabbal biztosan a közönség elé akarunk állni.
Azt, hogy ezek pontosan mik is lesznek, egyelőre nem szeretném elárulni, de a Facebook-oldalunkon folyamatos tájékoztatást adunk, és nyomokat fogunk elrejteni.
Hogyan alakul egy próbafolyamat? Milyen feladatokat találtok ki gyakorlásképp?
Egy átlagos próba olyankor, ha már egy konkrét darabot csinálunk, két részből áll. A próbák elején improvizációs és drámajátékokat csinálunk, utána pedig foglalkozunk a készülő darabbal, ha úgy érezzük, mindenki ténylegesen „megérkezett”, és tudunk együtt fókuszálni a munkára. Ilyenkor attól függően, hogy hol tartunk, épp olvasópróbát tartunk, vagy mozgással is egybekötjük
Az ELTEátrum szervezésében és a te színészi/rendezői szerepeddel milyen távlati céljaid vannak – ha vannak?
Jelenleg 25 éves vagyok, az ELTEátrumot pedig mindig úgy képzeltük el, mint egy csapat, ahol a fiatalok együtt vitatják meg az elképzeléseiket, és közösen alkotnak.
Az új tagok jelentős része pedig gólyaként érkezik, mert fontos számukra is, hogy az egyetemi életük kezdetén, amikor könnyű elveszni kicsit, legyen egy biztos pontjuk. A célunk az volt a legelejétől fogva, hogy mindig legyen valaki, aki annyira megszereti ezt az egészet, hogy átvegye az előző szervezőtől a stafétát. Remélem, hogy a közönség is látni fogja majd, mennyire lelkesek vagyunk még, a régi tagok vezetésével is!
Azzal kapcsolatban nincs konkrét elképzelésem, hogy miként maradhatok a színház közelében később, talán évek múlva majd visszahív az ELTEátrum egy cameóra.
A színjátszó csoport vezetése hogyan egyeztethető össze a tanulással és a munkával?
Őszintén szólva nem mindig könnyen, de minden új évad rengeteg olyan energiát szabadít fel bennem hétről hétre, ami pont, hogy segít átvészelni a munkával töltött, néha monotonná váló napokat is.
A többieket tekintve: azok, akik dolgoznak, remélhetőleg hasonlóan éreznek, arra pedig figyelünk, hogy támogassuk az egyetemi tanulmányaikat folytatókat a vizsgaidőszak környékén, ilyenkor csak azokkal próbálunk, akiknek biztosan belefér ez a találkozó.
Mit szeretsz legjobban az ELTEátrumban?
A tagjait.
Az ELTEátrum új csapattagjaként hivatkozhatok magamra is. Hihetetlenül pozitív élményként ért engem, amikor bekerültem a színjátszó csoportba. Korábban már színészkedtem otthon, négy éven át Nyíregyházán, és emiatt, hogy ott kellett hagynom a társaimat, féltem a változástól. Mindenképpen folytatni szerettem volna a színészkedést, ha ezt elkezdi valaki, nem bír vele leállni. Ez az interjúból is kiderült: kitartóan viszik tovább a régi tagok is a csapatot. Most nagyon nagy lendülettel állok elé ennek az új évnek, és várom a próbákat, a fellépéseket és a csapat formálódását. Már egy hónap eltelte után is igazi színtársulat vagyunk, igazi színészekkel és igaz barátságokkal. Remélem, hogy engem sem fog hamar elengedni az ELTEátrum.
A fotókat készítette: Pécsi Máté
