Black excellence: 4+1 esemény a fekete polgárjog úttörésében

A fekete polgárjogi harcok a hatvanas évek óta nem voltak ennyire kitartóan jelen a köztudatban. Bár az aktivizmus és az azt megelőző vagy követő tragédiák sajnos ugyanolyan gyakoriak, mint bármikor, a társadalom észhez térni látszik. Cikkemben összeszedtem öt eseményt, amelyek nagyban hozzájárultak a mai emancipációs harcokhoz, és kishazánkban talán nem sokan hallottak még róluk.

Paul Laurence Dunbar – black culture international

Költő, író, drámaíró – az egyik első fekete szerző, aki országos hírnévre tett szert. Középiskolája egyetlen fekete diákjaként, az irodalmi kör elnökeként, illetve az iskolai újság szerkesztőjeként tevékenykedett, első verseit már 16 évesen publikálta a daytoni újságban. Később az első teljesen fekete stábbal rendelkező Broadway-darab, az In Dahomey dalszövegeit ő szerezte.

A sikerét tetézi, hogy leghíresebb és legelismertebb műveit az ún. „fekete dialektusban” írta, ami a háború előtt déllel – értsd: a rabszolgasággal – állt asszociációban. Az USA modern történetének második legkegyetlenebb időszakában, a Jim Crow-érában felszabadított rabszolgák gyermekeként országos hírnévre szert tenni annyira prózaian elképzelhetetlennek tűnik visszatekintve, hogy nyilván csak egy író tudta a valóságban véghez vinni. 

Paul Laurence Dunbar
Kép forrása: Library of America

Thurgood Marshall – aki belülről tört utat

Thurgood Marshall amerikai ügyvéd és civil jogi aktivista volt, az USA Legfelsőbb Bíróságának első fekete bírója. A Supreme Court tagjaként az emancipációért és a faji megkülönböztetés ellen küzdött – szószólója volt a halálbüntetés alkotmányellenességének és az abortuszkérdésben való döntés alapjogának. Ezek előtt viszont, még ügyvédként, a Jim Crow szegregációs törvények falait segített ledönteni.

1951-ben Oliver Brown topekai lakos lánya nem járhatott a hozzájuk legközelebbi iskolába – egy tőlük távolabb eső, szegregált fekete iskolába kellett a lánynak busszal bejárnia. A per során több fekete topekai lakos összeállt, hogy a szegregáció mélyen rasszista rendszerét megpróbálják ledönteni Thurgood Marshall segítségével. A per eredményeképp az iskolai szegregációt alkotmányellenesnek nyilvánították, kijelentve, hogy a „szegregált, de egyenlő” intézmények kivétel nélkül és eredendően egyenlőtlenek. Marshall győzelme hatalmas lépés volt az integrációért való harcban, és hasonlóan grandiózus győzelem a Civil Jogi Mozgalom számára.

Thurgood Marshall a Brown-per alatt
Kép forrása: Mother Jones

Malcolm X – konszolidáció az Iszlám Nemzet után

Malcolm X már a Nation of Islam szószólójaként is rendkívül fontos szereppel rendelkezett: a dicső Elijah Muhammad vezetése alatti szervezet kvázi prétoraként a fekete munkásosztályra fókuszálta beszédeit, radikális állásfoglalásaival megnyerve az amerikai társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit. Ez azonban ellenségekkel is járt, korai éveiben Malcolm X erősen fehérellenes elveket vallott, sőt még Martin Luther King tanaival szemben is beszélt. Nem hitt a békés tüntetésben, úgy gondolta, hogy Dr. King megoldásai kizárólag a saját célközönségének, a fekete keresztény középosztálynak szóltak, a valóságban és az alsóbb osztályokban viszont nem működőképesek. 

Kennedy elnök meggyilkolása utáni megszólalásával Malcom X-et eltiltotta az Iszlám Nemzet a beszédektől, nem sokkal később, ’64-ben ki is lépett az egyházból, és saját szervezetet alapított. A távozás hatására otthonát felgyújtották, terrorban tartották őt és családját, majd 1965-ben merényletet követtek el ellene. Ez volt az ára annak a következő, halála előtti egyéves munkának, amivel konszolidáltabb nézeteket továbbítva segített egyesíteni a fekete civil jogokért küzdő társadalmat. Mint szuverén aktivista – régebbi megszólalásaival szemben – többé nem támadta MLK mozgalmát, sőt egy fotóra is összeálltak, és összességében egy kevésbé erőszakos filozófiát közvetített hallgatóinak.

Elijah Muhammad és Malcolm X a szétszakadás előtt
Kép forrása: Medium

Angela Davis – pert nyerni a kormány ellen

Davis az erősen szegregációpárti Alabamában született ’44-ben, fiatalságát meghatározta a Jim Crow és a vietnámi háború. San Fransiscóban tanított filozófiát egészen addig, amíg részt nem vett párja testvérének fegyveres börtönszabadítási kísérletében. A próbálkozás öt halottal járt, Davisnek rejtőzködnie kellett – az FBI 10 legkörözöttebb listáján is szerepelt. Több mint egy év előzetes letartóztatás után bűnszövetségben elkövetett emberölés miatt került bíróság elé azzal a váddal, hogy a többi elkövető tőle kapta a fegyvereket. A tárgyalás során az esküdtszék felmentette, később folytatta egyetemi oktatói karrierjét és aktivizmusát.

Davis a per után a fekete intellektualitás hatalmának szimbólumává vált. A per alatt Kalifornia kormányzója Ronald Reagan, az USA elnöke Richard Nixon volt, tehát Davis a bíróságon technikailag az USA kormánya ellen harcolt. A tárgyaláson az ikonikus afrójával, mosolyogva érkezett –  nem véletlenül. Annyira felkészült a perre, hogy darabokra tudta törni az eljárást és a vádat, így szabadon távozhatott.

A per után egy svéd riporter készített vele egy ma is emblematikus interjút, ahol arról kérdezi, hogy mi a véleménye az erőszakos aktivizmusról. Davis válasza riasztóan valós társadalmi képet fest le: az alabamai Birminghamben felnőve (ahol elkövették a négy gyermek életét követelő templomi robbantás-merényletet) bombahangokra aludt el és ébredt fel, az apjának fegyvereket kellett tartania magánál mindig, hogy meg tudja védeni családját. Davis hihetetlennek találta, hogy egy fekete embert az erőszakról kérdeznek, hiszen az csupán annyiról árulkodik, hogy a kérdező nem érti, min ment keresztül a fekete társadalom „az első ember óta, akit elraboltak Afrika partjairól”.

Juneteenth – az igazi függetlenség napja

Bár 1862-ben Abraham Lincoln kiadta az Emancipation Proclamationt – a rabszolgákat felszabadító kiáltványt –, az ún. „mély-dél” (deep south) ellenállt a rendeletnek. A feketék ugyanúgy rabszolgasorba taszítva éltek a Lee tábornokot követő területeken egészen 1865. június 19-ig, amikor Gordon Granger északi tábornok kikiáltotta a rabszolgák felszabadítását a texasi Galvestonban.

Juneteenth ünnepe feljegyzések szerint már egészen az 1800-as évek vége óta létezik – tradicionálisan az imádkozás és a családi együttlét köré fókuszálódott a nap, olykor zarándoklatokat is tartottak Galveston városába.

Mára egy olyan nap, ami egyben jelképezi a folyamatos polgárjogi küzdelmet és fejlődést – emellett a nagyobb városokban fesztiválokat és felvonulásokat is tartanak június 19-én. Szerepe napjainkban egyre jobban nő az intézményesült rasszizmus elleni harc és az igazságszolgáltatás számonkérésének hatásásra, kimondottan az elmúlt hónapok megrázó, mégis reményt adó tüntetései során.

Pillanatkép Juneteenth ünnepén
Kép forrása: The New York Times

A lista természetesen közel nem teljes, sokkal inkább egy betekintés, ötletadás a civil jogi történelem olyan részleteibe, amelyek itthon nem annyira elhíresültek. Az olyan ikonokat, mint Harriet Tubman, Frederick Douglas vagy Martin Luther King Jr., pedig remélhetőleg nem kell bemutatni ma már. 

Kiemelt kép: Dr. Martin Luther King és Malcolm X
Forrás: The New York Times