Június 12-én a MOME Manage [it] Yourself kerekasztal-beszélgetéssorozata is átköltözött az online térbe. Téma: az előadói szférában járványhelyzet miatt felmerült nehézségek és lehetőségek. Mutatjuk a másik két meghívott vendég, Papp Éva és Varga Veronika gondolatait. Moderátor a volt ELTE-s hallgató és újságíró kollégánk, Helli Szimonetta.
Varga Veronika 2019-ben végzett a Zeneakadémián népi ének szakirányon, de már egyetem előtt a nagybőgőt is a keze ügyébe vette. Mindkét irányú tudását a Babra zenekar tagjaként alkalmazza, akik szintén nem állhattak színpadra az elmúlt néhány hónapban. Veronika szerint tanulságos volt ez az időszak, hiszen „ezek a helyzetek arra tanítják az embert, hogy mitől lesznek találékonyabbak, rugalmasabbak”. Szerinte a legnagyobb nehézség az volt, hogy tervezések, szervezések kellős közepén érte őket a kényszerpihenő, amit az ember nehezen tud elfogadni, mikor éppen úgy érzi, hogy a munkája sikeres lehet. „De nem ijedtünk meg, rengeteg ötletünk van, amiket a jövőben így vagy úgy, de remélhetőleg meg fogunk tudni valósítani.”
Varga Veronika, a Babra zenekar nagybőgőse és énekese
Fotó: Sivák Zsófi
A közönséggel való kapcsolattartáshoz igyekeztek kreatívak lenni, hiszen „ha valaki sokáig nem csinál semmit, nehéz mesélnie magáról”. Ezért például visszaidéztek néhány emléket, vagy személyes gondolatokat osztottak meg..Ezzel együtt ők a Babra esetében nem akartak mindenáron posztolni valamit, és ezt a közönség sem bánta, mert inkább személyesebb kapcsolatban vannak velük. Most is kaptak olyan visszajelzéseket, hogy éppen az ő zenéjüket hallgatják, és közben felfedeztek benne valami újat.
És mi a véleménye az online kezdeményezésekről? Veronikának nagyon tetszett az, hogy a művésztársadalom mennyire gyorsan és kreatívan reagált a kialakult helyzetre, és hogy mennyi optimizmus és humor van az emberekben. „Remélem, nem tűnök naivnak, hogy ezt mondom, de szerintem ilyenkor a negatív üzenetekkel nem érdemes foglalkozni.” Az elején kicsit aggódott, hogy a zenekarral hogyan fognak beszállni az online világba, mert elmondása szerint van mit tanulniuk. Kifejezetten jó kezdeményezést nem tudna kiemelni, illetve már egy kissé soknak és nyomasztónak találja az online tartalmakat. Ennek ellenére fontosnak tartja az online média használatát, hogy a művészek minél személyesebben tudják az általuk képviselt értékeket kifejezni, és azt továbbra is szem előtt kell tartani, hogy a produktum magas színvonalú legyen – online is. „Én zenészként azt gondolom, hogy ebben a helyzetben is az a fő feladatom, hogy a lehetőségeimhez mérten a lehető legmagasabb színvonalat tudjam képviselni. A Babrával is arra törekszünk, hogy amit létrehoztunk, továbbra is ápoljuk és éltessük.”
A jövőre nézve Veronika szerint szerencse, hogy most a szabadtéri koncertek idején kell tervezni. Most derül majd ki igazán, hogy ki mennyire kreatív, és hogyan tudja átvészelni ezt az időszakot. És most ezalatt nem az online teret kell érteni. Mert minden munka mögött, előtt vagy mellett az emberi közösség az, ami igazán fontos, ami viszont az online térben nem tud olyan erős maradni. „Bárhogy alakulnak is a dolgok, én nem fogok örülni annak, ha online koncerteket kell majd adnunk, mert így elveszik majd a lényeg, a közelség és az üzenet”.
A Tünet Együttesnél öt éve menedzserként, produkciós asszisztensként dolgozó Papp Éva, aki egyébként előadó is a csapatban, elmondta, hogy az elmúlt három hónapban ugyan leálltak a művészeti munkálatok, de ők mint háttérstáb home office-ban tovább dolgoztak. Többek között pályázatokat adtak le, amelyeknél ilyen helyzetben nehéz volt megtervezni a társulat jövőjét. A legnagyobb kihívást is annak látja, hogy egy ilyen bizonytalan helyzetben kell jövőbeli folyamatokat tervezni. Ezzel együtt Éva napjai nagyon szerteágazóak voltak, mivel sokféle pozíciót tölt be, hiányzott arra az idő, hogy reflektáljon magára, és fejlődjön, tanuljon a napi pörgésen túl. Most, hogy nem töredeztek annyira szét a napjai, időkeretet tudott adni a munkájának, ami után pedig olyan dolgot tudott csinálni, ami hozzátesz valamit a fejlődéséhez. „Így egészségesebb pörgést éltem át, mint ami előtte volt.”
Papp Éva, többek között a Tünet Együttes menedzsere
Fotó: Takács Mónika
Az online kezdeményezésekkel Évának az volt a tapasztalata, hogy ugyan feltérképezte a kínálatot, de megnézni nem nézett meg egyet sem, mert jobban érdekelte például az a könyv, amit előtte munka közben nézett. „Ezzel együtt az Örkény Színház Vers csak Neked akcióját nagyon szimpatikusnak találtam, csak sajnos későn vettem észre, pedig jelentkeztem volna.” Ezenkívül a filmfesztiválok is átkerültek az online térbe, ami a Tünet Együttes szempontjából azért érdekes, mert a Sóvirág című produkciójukból készült dokumentumfilm egyre több figyelmet kap, ezáltal pedig kicsit a film világába is belecsöppentek.
A „visszatérés” utáni kihívást a játszóhelyekkel való kommunikáció fogja jelenteni, és az olyan kérdések, mint hogy egyáltalán hány előadást tudnak majd játszani az adott helyen. Illetve hogy egyáltalán beférnek-e. A próbák Budapesten és a vidéki intézményekben már elkezdődtek, hamarosan náluk is folytatódnak, nemcsak a háttérbeli, hanem a művészeti munkálatok is. „Ezzel kapcsolatban Réka [Szabó Réka, az együttes vezetője – a szerző] meg is kért, hogy nézzek utána a jogi vonatkozásoknak, amiből az derült ki, hogy annyi ember tartózkodhat a próbateremben, amennyivel a másfél méteres távolságot be lehet tartani. De a szabályozáson kívül azt is figyelembe kell venni, hogy milyen hozzáállásuk van az embereknek. El is kezdtünk a művészekkel ezzel kapcsolatban beszélni, és arra jutottunk, ha felmerülne, hogy nyár végén vagy szeptemberben csinálni kellene előadást, akkor csináljuk. Nyilván ha valaki betegnek érzi magát, azonnal jelzi, illetve emiatt le is fújható az előadás, de alapvetően nincs megszeppenés a csapatban.”
Fotók: MOME Design- és Művészmenedzsment
