A Drakulics elvtárs egy nagyszerű alapötlet stílusos és okos megvalósítása, amely még ha nem is annyira merész, mint azt elsőre gondolnánk, mégis rendkívül szórakoztató alkotás.
Az 1970-es évek Magyarországán játszódó történetben több évtized után hazaérkezik Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), aki megjárta többek között Vietnámot és Kubát, ott volt Castro mellett az 1959-es kubai forradalom idején, de emellett élt az Egyesült Államokban is. Valami azonban nem stimmel vele az állambiztonsági szervek szerint, hiszen Fábián nem öregszik és nem mutatkozik nappal. Fura cselekedetei miatt a kémelhárítás megbízza két legjobb ügynökét, Magyar Máriát (Walters Lili) és Kun Lászlót (Nagy Ervin), hogy eredjenek a nyomába a gyanúsan viselkedő elvtársnak.
A Drakulics elvtárs nemcsak vámpírtematikája miatt különleges, hanem azért is, mert azt az 1970-es évek elejére, a Kádár-korszak egyik legkiábrándultabb és legkiüresedettebb időszakába helyezi történetét. Ennek megfelelően a káderek tudása a vámpír figurájáról kimerül néhány amerikai film ismeretében, azonban éppen ez adja a fő humorforrását a Drakulics elvtársnak. Emellett a vámpírfigura a megszokott sablonokon túl a magyar közegben kap egy másik jelentést, mivelhogy Fábián a nyugatról jövő szabadságot is hozza magával, és ennek megjelenésétől kezdve folyamatosan hangot is ad. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy nyíltan bírálja a szocialista vezetést, hanem olyan tettekben is, mint hogy egy piros Mustanggal furikázik, valamint nyugati zenéket hallgat.
A rendező, Bodzsár Márk azonban nem akart politikai filmet csinálni. A Kádár-rendszer és a miliőábrázolás inkább a mellékszereplők feladata, az ő karaktereiken keresztül skicceli fel Bodzsár a szocialista hétköznapokat. Meg kell hagyni, remekül csinálja, hiszen a film dialógusai, illetve a politikai és bürokratikus viszonyok bemutatása hűen adják vissza az 1970-es évek magyarországi létállapotát. Bodzsár azonban nem esik túlzásba, nem szeretne politikai kommentárt fűzni ehhez az időszakhoz, helyette inkább jó érzékkel ütközteti a nyugati világ értékeit a szocializmus világával.
A rendező a politikai vonulatot kémfilmes narratívába helyezi, amelynek számos eleme (lehallgatás, beépülés stb.) megjelenik a Drakulics elvtársban. A kémelhárítás folyamatos megfigyelés alatt tartja Fábiánt, aki azért érkezett haza, hogy támogasson egy véradó mozgalmat. Mária Fábián kísérőjeként épül be a férfi mellé, hogy kiderítse, az elvtárs mit szeretne Magyarországon. Bodzsár ezt a helyzetet megfejeli egy párkapcsolati aspektussal is, hiszen Mária és a nyomozást vezető Kun élettársi viszonyban vannak. Amíg Mária egyre közelebb férkőzik Fábiánhoz, Kun úgy veszti el lassan a kontrollt a nyomozás felett. A Drakulics elvtárs főhőse valójában Mária, aki nagyszerű és talpraesett ügynök, és aki fokozatosan döbben rá, hogy környezete nem becsüli meg eléggé. Az ő szabadságkeresésén van a hangsúly a filmben, amit Bodzsár többször eléggé didaktikusan mond el a nézőknek. Mária felszabadulásában vitathatatlan Fábián szerepe, aki egyre többet mutat magából, cserébe azért, hogy a nő is felfedje elfojtott érzelmeit. Így válik izgalmassá ez a konfliktus, hiszen Máriának döntenie kell a titokzatos idegen és élettársa között.
Az előzőkből úgy tűnhet, hogy a Drakulics elvtárs egy drámai film, azonban a rendező mindvégig groteszk szemlélettel dolgozik. Alapvetően azt lehet mondani, hogy Bodzsár alkotása egy kémfilm- és vámpírfilm-paródia, amely felvonultat ismert gesztusokat ezen zsánerekből, azonban mindvégig megőrzi groteszk, a végére már abszurdba hajló hangulatát. A rendező egyébiránt nagyszerű atmoszférát teremt, jól használja ki, hogy a film nagy része éjszaka játszódik. Erőteljes színekkel, jól megválogatott zenékkel és látványos képi eszközökkel festi fel a korabeli Budapestet. Bodzsár biztos kézzel építette a cselekményt, amely egyrészt némileg hátránya a filmnek, mivel szinte mindent előre ki lehet találni, másrészt viszont több magyar műfaji alkotás csúszott már el azon, hogy az alkotó nem ismerte eléggé az adott zsáner fogásait. Tehát nem kárhoztatható a rendező a kevesebb kockázatvállalás miatt, mert így is remek paródiát készített.
Ami számomra hiányzott egy picit a Drakulics elvtársból, az az, hogy a Fábián és Mária közti viszony ábrázolását még inkább el lehetett volna mélyíteni, hogy a csábítás még hitelesebb legyen, illetve hogy a végjátékban tapasztalható csavarok miatt a befejezés némileg összecsapott lett. Az pedig kifejezetten zavart, hogy Bodzsár az amúgy elképesztően vicces és parodisztikus hangulatot egy-egy olcsó, egyáltalán nem odaillő geggel akarta feldobni, ami nem illett ebbe a közegbe.
A színészek viszont nagyon jók, kezdve a Máriát alakító Walters Lilivel, aki egészen kiválóan hozza az önállósodni kívánó nőt. Szerepében egyszerre nagyon szexi és kemény profi, miközben lenyűgözően játssza karakterének egyszerű és hétköznapi oldalát is. Nagy Ervin remekel a jórészt sztereotípiákból álló Kun László szerepében, karaktere egyértelműen parodisztikus hatást kelt, de végig nagyon szórakoztató és csak kevés esetben csúszik át olcsó komédiázásba. Fábián elvtárs szerepében Nagy Zsolt pedig egészen félelmetes és szuggesztív alakítást nyújt.
A Drakulics elvtárs üde színfoltja a magyar műfaji filmes paletta egyelőre kevés alkotásának, miközben azért tekinthető remek szerzői filmnek is. Egy tehetséges rendező jól átgondolt víziója, amely azért a végére Kádár János (Rába Roland) figuráját is megpiszkálja valamelyest. Nem árulom el, hogyan, de számomra ez a geg vitte a prímet.
A képek forrása: wmn.hu, hetediksor.hu, filmtett.ro
