A Színházi Dramaturgok Céhe idén is kiírta többlépcsős drámafejlesztési pályázatát, a Nyílt Fórumot, amelyre október 15-ig lehet jelentkezni. A Fórum válogatási folyamatáról, az itt szerzett tapasztalatokról, illetve a kortárs drámatrendekről Orbán Eszterrel, a Céh társelnökével beszélgettünk.
Az idei lesz a megújult Nyílt Fórum negyedik évada. Titeket milyen új, váratlan impulzusok értek a megújulás óta?
A legelemibb élményünk az volt, mennyire fontos a szerzők számára az a koncentrált figyelem, amit a program során a művük kap. Számunkra is fontos az a munka, ami már a válogatás során elindul, és a Dramaturg Céh közösségét is építi, csakúgy, ahogy később a program állomásain nem csak a művek, de a szerzők közössége is fejlődik.
Hogyan működik pontosan ez a háromlépcsős fejlesztési rendszer?
A beérkező pályázatok közül a Színházi Dramaturgok Céhe tagjaiból alakult bizottság választja ki az évenkénti általában 6-8 művet, amivel egy éven át dolgozunk. Az első találkozás során dramaturgok, rendezők, kritikusok, egyszóval színházi emberek mondanak minden darabról véleményt, kis csoportokban beszélgetünk a szerzőkkel. Ezután a szerzőknek lehetőségük van mentort választani a további munkához. A sok impulzus megemésztése után másfél-két hónapjuk van dolgozni az anyagon. Az ekkorra létrejövő változat kerül a DESZKA Fesztivál alatt, először zárt körben, színészek elé. Ez az állomás különösen fontos olyan szerzők esetében, akik színházi szempontból még „szűznek” számítanak. A próbahelyzet, a színészek reakciói egész másképp világítanak rá a darab esetleges hiányosságaira, mint az újraolvasás, és gyakran ez az élmény segít fontos kérdésekben is döntést hozni. A következő lépés a színdarab véglegesnek szánt változatának megírása. Ez kerül a nyári színházi találkozó fesztiválközönsége elé felolvasószínházi formában. Elismert színházi rendezőket és színművészeket kérünk föl ezekre a feladatokra, hiszen komolyan vesszük az elkészült műveket. Ezek a felolvasások reményeink szerint képesek elindítani egy-egy darabot a teljes színpadraállítás felé. A felolvasások tapasztalatát még van lehetőségük a szerzőknek beépíteni a szövegbe, és ezután adják le a Nyílt Fórum Füzetek részére a szöveget, amely ősszel jelenik meg fizikai könyv és e-book formátumban.
Van valamiféle közös szempontrendszer, ami alapján értékeltétek a darabokat?
Minden évben tiszta lappal indulunk. A válogatás izgalmát nekünk, dramaturgoknak többek közt az adja, hogy azon túl, hogy bizonyos daraboknak a tematikája vagy fogalmazásmódja megragadja egyik vagy másik kollégát, ez a folyamat – amire a válogatók két hétvégéjüket is rááldozzák a válogatás időszakában – segít abban, hogy egymás gondolkodásmódját is jobban megismerjük. Hosszas beszélgetés során szűkül a kör addig, míg végül meg tudunk egyezni, mely darabokkal kívánunk „együtt élni” a következő 9-12 hónapban. A szikárabb válasz így szól: fontos, hogy szakmai izgalmat érezzünk egy pályázati anyag kapcsán, és hogy fejleszthető legyen egy darab, lássunk mozgásteret a változásra. Ha a szerkezet, a stílus, a tematika izgalmas, a mához szól, ha úgy érezzük, hogy a szerző profitálhat abból a szakmai támogatásból, amit nyújtani tudunk, akkor beszélhetünk „nyílt fórumos” anyagról.
Hogy látod, mennyi színvonalas kortárs dráma születik évről évre? Vadászni kell a szövegeket, vagy bőven van miből válogatni?
Minden évben félve hirdetjük meg a pályázatot: mi lesz, ha nem jelentkeznek, ha nem lesz miből válogatni? Egyelőre mindig kellemesen csalódtunk, 80 pályázatnál kevesebb még nem érkezett. És mindig volt nagyjából 20-24, amivel érdemben kellett foglalkoznunk a válogatás során. Ez nem olyan rossz arány. Ha hozzávesszük azokat a műveket, amikkel nem is pályáznak a Nyílt Fórum programjába, akkor talán nem is annyira borús a kortárs dráma helyzete. Az más kérdés, hogy milyen arányban kerülnek színpadra az elkészült művek. Ebben jó lenne, ha előre tudna lépni a színházi szakma. De azért látjuk, hogy vannak színházvezetők, akik erőfeszítéseket tesznek az arány javítására.
A dramaturggenerációk között érezel különbségeket? A fiatalok érdeklődését más kelti fel, mint a régebb óta pályán lévőket, máshogy állnak esetleg a szövegekhez?
Biztos vagyok benne, hogy másfelől közelítünk egy-egy szöveghez. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy már a válogatás során is, de az első „kiscsoportos” fordulóban mindenképp több generáció és több színházi szakma képviseltesse magát. Így adhatjuk a szerzőknek a legárnyaltabb visszajelzést a szövegükről.
Zsűrizés közben fedeztetek fel trendeket? Mi jellemzi a most születő kortárs drámát?
Minden évben kiad valamit a pályázati anyagok összessége. A most lezáruló Fórumnál például meglepve tapasztaltuk, hogy milyen sok darabnak közös pontja az elmúlás, hogy szembe tudunk-e nézni a saját vagy mások halálával.
Ha nézői vagy rendezői szemszögből tekintünk a drámákra, akkor mit tapasztalsz, mik a nézők, és mik a színházi alkotók elvárásai? Van különbség az igények között?
Lényegileg nem látok különbséget. A nézők is sokfélék, persze, de a Nyílt Fórum felolvasásainak töretlen sikere azt bizonyítja, hogy nyitottak, érdekli őket, hogy milyen új gondolatokkal lepik meg őket a szerzők. A rendezők, színészek pedig természetesen zsigerileg érzik, ha egy anyag jól működik, és ez még egy felolvasószínházi próbafolyamat alatt is nyomokat hagy bennük, viszik a művek hírét.
Egyre gyakrabban tűnik fel az a gondolat is, hogy a könyvdráma ideje lejárt, és a helyszínen, a színészekkel való improvizáció során születik a modern szöveg. Mit gondolsz erről?
Én személy szerint nem temetném a papíron születő drámákat. Azt tapasztalom, hogy ugyanúgy van létjogosultságuk, mint a színházi szövegeknek, amelyek csapatmunkában készülnek, egy konkrét előadás igényeihez igazodva. Izgalmas figyelni az arányokat, de mindkét munkamódszerrel születnek nagyszerű művek.
Mi jellemzi a Fórumba bekerült szövegek utóéletét?
Minden szöveg megjelenik a Nyílt Fórum Füzetekben, és ez nagyon fontos, hiszen visszakereshető, évek múltán is elérhető a darab. A kiadványt eljuttatjuk a magyar színházi szakma fontos alkotóihoz, és nagy örömünkre ők is keresik az új köteteket. Az elmúlt három év „újszülöttjei” közül sok színpadra került, némelyik független társulatoknál, de több nyílt fórumos darab talált otthonra kőszínházban is. Az egyik mű, Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca c. darabja jelölést kapott a kritikus-díjra, és elnyerte a Dramaturg Céh Az évad legjobb drámája díját.
Az idei Nyílt Fórumra október 15-ig lehet jelentkezni a nyiltforum19@gmail.com címen. A részletes pályázati kiírás ide kattintva olvasható.