Ted Bundy az egyik legismertebb sorozatgyilkos. Hírnevét nemcsak a kegyetlenül elkövetett gyilkosságainak köszönhette, hanem annak is, hogy az elítélését megelőző tárgyalássorozatot élőben közvetítette a tévé is, és sokan szimpatizálni kezdtek a jóképű, intelligens gyilkossal. A közelmúltban megjelent Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány ezt a történetet dolgozza fel.
Ted Bundy az amerikai történelem egyik legkegyetlenebb, legelvetemültebb gyilkosa. Legalább 30 ember vére tapadt a kezéhez, de egyes szakértők szerint háromszor-négyszer ennyi gyilkosságot is elkövethetett. Áldozatai jellemzően fiatal nők voltak. Személyében az volt az igazán sokkoló, hogy a környezete semmit sem sejtett ebből, sőt, tartós párkapcsolatai is voltak. Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány Ted Bundy életének azon szakaszáról szól, amikor letartóztatták több gyilkosság elkövetésének vádjával.
A film cselekménye két szálon fut, amelyek többször is keresztezik egymást. Az egyik szál Bundy-t követi, aki azon dolgozik, hogy bebizonyítsa az ártatlanságát, míg a másik szál a barátnőjéről, Liz Kendallról szól. Meglepő módon az utóbbi a jelentősebb, kifejezetten nagy hangsúlyt kap az, hogy Liz miként éli meg mindazt, ami a barátjával történik. Kettejük szerelme egyébként is érdekesen van ábrázolva a filmben, mivel nem derül ki, hogy miért ragaszkodik annyira Bundyhoz. Előfordulhat, hogy ez a valós események rekonstruálása, de nekem ez egyáltalán nem működött a filmben.
Liz egy fiatal, egyedülálló anyuka, aki talán nem is reménykedik abban, hogy újra párt talál magának, mert nem hisz abban, hogy bárki is elfogadná őt a kislányával együtt. Találkozik Bundyval, összejönnek, együtt tervezik a jövőt – majd letartóztatják a férfit. (Mindez ilyen gyorsan történik a filmben is.) Innentől kezdve folyamatosan vívódik, hogy higgyen-e az ártatlanságában, vagy inkább szakítson meg vele minden kapcsolatot. Félti a lányát, ugyanakkor szerelmes, ráadásul Bundy is annyira meggyőzően adja elő, hogy nem követett el semmit, hogy nem tud neki nem hinni.
Ted Bundy nem csak vele, de a közvetlen környezetében mindenkivel el tudja hitetni az ártatlanságát, mivel mindig tudja, hogy mit kell mondania. A filmből az az egy kiderül róla, hogy mennyire jól tudja manipulálni az embereket, de semmi más. Nem derül ki, hogy miért ölt meg annyi embert, s még csak pszichopatának sem tűnik, pedig a valóságban az volt. Nem derül ki, hogy miért lett ilyen ember, milyen hatások érték őt, hogy ilyesmit tegyen. Igazából az sem derül ki, hogy ki ő. Ennél is érdekesebb/furcsább rendezői döntés, hogy a film nem mutatja meg az általa elkövetett bűncselekményeket. A legsúlyosabb tette, hogy egyszer gyomorszájon vág egy rendőrt menekülés közben.
Talán az volt a készítők célja, hogy a néző is képzelje magát a nyilvánosság helyébe, akik a tévében követték az eseményeket, majd a bizonyítékok és a tárgyalásokon elhangzottak alapján alkothattak véleményt. Sokkolóan hat, hogy rengetegen szimpatizálnak ezek alapján Bundyval, mivel jóravalónak tűnik, s különben is, annyira jóképű. Az áldozatokhoz hasonló korú fiatal nők odáig vannak érte, egyikük még azt is kijelenti, hogy szerelmes belé. S nem csak az ismeretlenek éreznek így, egy régi ismerőse fel is keresi emiatt, s a legnehezebb börtönévek alatt is kiáll mellette.
A film felépítése azt az érzést próbálja kiváltani, hogy a néző ugyanúgy bizonytalan legyen az utolsó pontig, ugyanúgy átérezze Liz vívódását, ugyanúgy higgyen Bundy ártatlanságában. Az elgondolás sok történetnél működhetne, de itt nem tud, mert a cselekményt össze lehet foglalni azzal az egy mondattal, hogy „Ted Bundy pszichopata gyilkosról szól”. Ezzel az ismerettel felvértezve elveszik a bizonytalanság ereje, mert a néző végig tudja, hogy hová fut ki a történet, és ezért is sajnálatos, hogy nem derülnek ki az indítékai. A vége előtt egy kisebb fordulat némileg kárpótol, amire utólag belegondolva lehetett számítani, de engem meglepett, nem gondoltam jelentősnek az erre utaló jeleket.
Számomra a film csúcspontja a bírósági tárgyalás, ahol Bundy és a bíró között olyan adok-kapok zajlik le, amit élmény hallgatni, s a végén így jellemzi az utóbbi a gyilkost: átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány. A szöveg sok helyen szószerinti átvétele a valós tárgyalásokon elhangzottaknak, ahogy például a címben szereplő idézet is. A stáblista előtt több archív videófelvételt is bevágnak a tárgyalásokról, illetve különböző beszélgetésekből, amelyek ízelítőt adnak abból, hogy milyen volt az igazi Bundy, s ehhez képest mennyire volt hiteles Zac Efron játéka a főszerepben.
Az alkotás legnagyobb pozitívuma Efron játéka, aki tényleg elhiteti mindazt, amit a szövegkönyv a szájába adott. Amikor félelmetesnek kell tűnnie, akkor valóban ijesztő, de legtöbbször az a feladata, hogy eladja az ártatlanságát. Rajta kívül még a bírót játszó John Malkovich az, aki egyértelműen a jó serpenyőbe került. Lily Collins már nem volt annyira lenyűgöző Lizként, de nem volt rossz, ellentétben több mellékszereplővel. Haley Joel Osment valamiért végig irritált, pedig egy visszahúzódó karaktert játszott, Jim Parsons pedig egyáltalán nem tudta bebizonyítani, hogy több lenne egyszerepes színésznél.
Összességében nem rossz film az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány. Aki azt várja ettől, hogy többet fog megtudni Ted Bundy életéről, az csalódni fog, de egyszeri drámaként egész jól működik, ráadásul egy meglepő csavart is tartogat a nézőknek.
Képek: IMDb
A szerző pontszáma IMDb-n: 7/10
